Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

106 660. országos ülés 1916 s felelősséget még azon esetben sem vállalhat, hogyha erre önként vállalkozik is, mert a legjobb külügyi politikát a rossz kivitel által meg lehet hiúsítani, roszszá, az országra kártékonynyá lehet tenni, niig voltak olyan esetek, ahol legkétségbeesettehb külügyi helyzeten egy ügyes kiviteli mód sokat javított. Oda konkludálok tehát, hogy okvetlenül szükséges provideálni arról, hogy valami történjék arra nézve, hogy a külügyi kormányzatot felelősségre vonhassuk akár azon a módon, amely hozzám legközelebb áll és leginkább megfelel az én politikai meggyőződésemnek, hogy elfogadjuk gróf Andrássy Gyulának indítványát, akár — ha ezt nem fogadjuk el — azon a módon, hogy elfogadjuk gróf Apponyi Albert indítványát, de valamit ebben tenni kell, (TJgy van! balfelöl.) mert ilyen időkben nem lehet engedni egy ilyen embert felelősség nélkül tovább működni, ha csak nem akarunk az ország ellen súlyos mulasztásokat elkövetni. (TJgy van! TJgy van! a bál- és a szélsöbáloldálon.) Most áttérek magára báró Burián külügyi politikájának bírálatára. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nekünk körülbelül 10 év előtt volt alkalmunk báró Burián minister ur szerencsés politikai működésével megismerkedni. Akkor a t. minister ur mint közös pénzügyminister homo regiusként eljárt nálunk és ittlévő t. barátaim, gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Aladár és gróf Andrássy Gyula élénken fognak emlékezni, milyen hatást tett reánk az ő eljárása. Azzal a feladatattal küldetett ide, hogy kapaczitáljon minket arra, hogy hagyjunk fel az akkori merev ellenállással bizonyos politikai kérdésekben, mert semmi kilátás nincs arra, hogy ezek a politikai kérdések a közel jövőben ugy oldatnak meg, amint azt az ellenzék kontemplálta. Ez volt a reá rótt feladat és a t. minister ur oly szerencsésen járt el, hogy bennünk valamennyiünkben — élénken fognak rá emlékezni az urak — az ellenkező hiedelmet keltette: hogy csak tartsunk ki tovább és siker fogja koronázni ténykedésünket. Nagyon jól emlékszem, hogy ez igy volt akkor egy aránylag kisebb dologban. Ez már magában is jellemző, mennyire nem szerencsés ő a maga eljárási módszerével, amikor valami feladatot keresztül akar vinni, mert íme épen az ellenkező hiedelmet keltette azokban, akiknél eljárt, mint ami az ő feladata lett volna. A másik dolog volt a boszniai annekszió. Én akkor gróf Aehrenthal külügyminister ur kívánatára Bécsbe mentein és egy belügyi kérdésben kívántam nézetemet megismertetni. Akkor szóba került a boszniai annekszió is. Amikor felvetettem a kérdést, hogy ebből a boszniai annekszióból, amely a tényleges viszonyt amúgy sem alterálja, legfeljebb a jogi viszonyt, csak a konflagráczióknak, összetűzéseknek, összeütközéseknek, bizalmatlanságoknak egész lánczolata fog keletkezni, miért kell tehát ezt megtenni és esetleg még egy háborút is felidézni, azt a vá•zeptember 13-án, szerdán. laszt kaptam, hogy báró Burián azt mondotta: mi fog történni arra az esetre, ha a török parlament összeül és Bosznia oda követeket küldene ? Erre a felelet az volt: a tényleges hatalom az önöké, egyszerűen nem engedik meg a választásokat és a dolog ugy fog végződni, hogy legfeljebb egy tiltakozás fog jönni Törökország részéről, ezt pedig a többi tiltakozások mellett szépen elraktározzák. Gr. Károlyi Mihály: Ugyanez volt a viszony Egyiptomban. Rakovszky István : Most áttérek arra a nyilatkozatra, amelyet a t. külügyminister ur a mai napilapban közzététetett. En hálával tartozom neki, mert míg mi itt törjük a fejünket, hogyan lehet azt a felelősség kérdését megoldani, ő eltalálta és a ministeri felelősségnek legújabb formáját produkálta, de amint a kivitelben mindenütt szerencsétlen, itt is eltévesztette a rovatot. Ahelyett, hogy itt Rákosi Jenő felelős szerkesztő rovata alatt közölte, a nyilttér-rovatban kellett volna ezt közölnie, ahol a szerkesztőség mindig megjelöli: ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. (Derültség bal felöl.) Akkor tisztázva lett volna báró Burián felelősségének kérdése. De a t. minister ur mond itt valamit, amit nem hagyhatok szó nélkül. A t. minister ur a a következőket mondja (olvassa) -. »Az urak — gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és csekélységem — azután olyan katonai dolgokat is tudakoltak tőlem, amelyeket nem árulhattam el, mivel azokat a hadvezetőség a titok legszorosabb pecsétje alatt közölte velem. Én tehát informáltam a bizalmiiérfiakat a lehetőség keretén belül, ele a legjobb akarattal sem mehettem tovább s meg vagyok róla győződve, hogy az én helyemben gróf Andrássy Gyula sem cselekedhetett volna máskép.« En nem kívántam és nem akartam erre kiterjeszkedni, ha a külügyminister ur nem kényszeritett volna erre, de a külügyminister urnak ez a nyilatkozata a tényekkel homlokegyenest ellenkezik, a tényeknek nem felel meg, nem való. Én ugyanabban az időben nyomban a találkozás után jegyzeteket készítettem magamnak, ahol leírtam az egész beszélgetés lefolyását, ezeket a jegyzeteket közöltem a jelenlevő urakkal, aszerint, amint mind a hárman együtt voltunk, aszerint, amint gróf Andrássy Gyulával, vagy gróf Ajmonyi Alberttel voltam együtt, vájjon megfelelnek-e azok a tényeknek, vájjon nem tévedtem-e és miután egyhangúlag konstatálták, hogy megfelelnek a tényeknek, én ezeket jegyzőkönyvembe vettem. Az eset következőképen történt: (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Mikor megjelentünk Julius 19-én délután, a legelső kérdés, amelyet gróf Andrássy Gyula báró Buriánhoz intézett, az volt, vájjon a külügyminister alaposan tájékozva van-e a katonai helyzetről, mert anélkül lehe-