Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-660
660. országos ülés 1916 s. felelősségnek jellege az, hogy először is csak azon ténykedések vagy azon mulasztások, melyeket az alkotmány vagy a ministeri felelősségre! szóló törvény, mint ezen törvényhatály alá tartozókat jelez, képezhetik a ministeri felelősség tárgyát, másodszor csak azon fórum által gyakoroltathatok a felelősségre von ás, mely a törvény által erre hivatva van, harmadszor csak azt terheli elsősorban a felelősség, ki ténykedése vagy mulasztása folytán megérdemli azt, hogy ellene a felelősségre von ás igénybe vétessék. Helyette más nem vállalhatja át a ministeri felelősséget, mert az csak az illető személyt terheli elsősorban, ki az elkövetett tett vagy mulasztás következtében rászolgált. Erre nézve egészen tisztán szólnak törvényeink, meg van határozva az 1848 : III. t.-cz. 18. és 32. §-aiban a ministeri felelősség kerete, a közös ministerekre és a magyar kormányra a közösügyek tekintetében az 1867 : XII. t.-cz. 27. és 57. §-aiban vannak megvonva azok a határok, amelyeken belül a ministeri felelősség érvényesíthető. • De a t. ministerelnök ur olyanokért is vállalja a felelősséget, amelyekért ő felelősséggel nem tartozik és itt van a nagy tévedés. Ez nem magánjogi felelősség, amelyet az ember kénye-kedve szerint kiterjeszthet. Magánjogilag vállalhatok annyi felelősséget, amennyi nekem tetszik, de közjogilag nem mehetek túl azokon a határokon, melyeket a törvény a ministeri felelősség szempontjából megszabott. A másik nagy tévedés ami a felelősség ügyét illeti, az a felelősségrevonás időpontjára vonatkozik. A t. ministerelnök ur maga határozza meg azt az időpontot, amikor ő a felelősségrevonás idejét elérkezettnek látja, amidőn augusztus 23-iki beszédében a következőket mondja (olvassa) : »Most még csak az ellen a vád ellen, melyet meglepetéssel hallottam, kell tiltakoznom, mint hogyha a mi külügyi politikánk őszinte nem volna.« »Higyjék meg nekem a képviselő urak, senki sem fog jobban örülni annak, hogyha bekövetkezik az ideje, hogy fel lehessen tárni a helyzetet, hogy lehessen helytállni azért, amit e világháború eseményei közepette a magyar kormány és a vele szolidáris külügyminister tett, vagy elhagyott és ha azt a teljesen felvilágosított magyar közvélemény ítélőszéke elé bocsáthatja. Ez ma nem lehetséges. Nekünk ma azt is lábhoz tett fegyverrel kell végigállanunk, ha a t. képviselő urak félszavakkal súlyos vádakat dobnak a kormányra.« »Mi e felelősséget vállaltuk, vállaljuk, vállalni fogjuk és viselni fogjuk tovább abban a tudatban^ stb., hogy nagy szolgálatot tettünk az országnak. Ez, t. ház, egy nagy tévedés. Hogy mikor kell a ministeriumot, vagy az egyes ministereket felelősségre vonni, ezt a kérdést felvetni az ellenzéknek a joga, mert az ellenzék a parlament ellenőrző szerve, maga a parlament határozza meg az időpontot, amikor ennek eleget KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. eptember 13-án, szerdán. 105 kell tenni és nem lehet meghatározni a felelősségrevonás időpontját annak, akit felelősségre akarnak vonni, hanem annak, aki jogosítva van arra, hogy az illetőt felelősségre vonja, különösen nem akkor, mikor az illető a mulasztások, az elkésett és hibás intézkedések folyton megújuló lánczolata mögött áll, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) mikor azok a hibák, amelyek egymásután következtek be, a nemzetnek súlyos véráldozatába kerültek. (Igaz! TJgy van! balfelöl) A felelősségrevonásnak a mai időpontban egészen kivételes jellege van. Mi a felelősségre vonás által nem akarunk valamit megtorolni; mi a felelősségrevonást inkább preventív eszközként akarjuk alkalmazni, hogy ezeknek a hibáknak elejét vegyük. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mi hasznunk abból, hogy mi báró Buriánt felelősségre vonjuk? Mi nem kívánjuk a fejét. Mit csináljunk a fejével? Örülünk, hogy a helyén áll. Ha nem tudnók bebizonyítani azt, hogy kötelességeit elmulasztotta, hogy nem rátermett arra az állásra, higyjék meg, nem kivánnók azt, hogy hagyja el székét és adja át az ő helyét más avatottabb egyénnek. Nem áll meg a ministerelnök urnak az az okoskodása, amelyet augusztus 22-én fejtett ki és amelyben azt mondja, hogy lehetetlen a delegácziót összehívni: »mert ez az apparátus Ausztriában nem működhetik, a delegáczióra bizott e funkeziókat a magyar parlament gyakorolja. Gyakorolnia kell és gyakorolja is mindkét vonatkozásban, t. i. a közös költségek megállapítását, illetőleg a magyar költségvetési felhatalmazási törvényben és a ministeri felelősség elvét illetőleg természetesen azon keretek között, melyeket ád az 1867 : XII. t.-cz., mely nem teszi lehetségessé a közös ministerek és a magyar országgyűlés közötti közvetlen érintkezést — gyakorolhatja a magyar kormány felelősségrevonásával, a' magyar kormánynyal szemben az ellenőrzés gyakorlásával. Természetesen nem mondom, hogy ez tökéletes állapot, nem mondom, hogy a közös ministerek és a delegáczió közötti közvetlen érintkezést ez pótolhatja, de igenis állítom, hogy a mai körülmények között ez az egyedül lehetséges módja, hogy az alkotmányosság alapelvei és a magyar nemzetnek e tekintetben fennálló jogai az egyedül lehetséges formák között lényegileg teljes mértékben érvényesüljenek.* Ez nem lehet, mert a t. ministerelnök urnak felelőssége nem terjedhet egész odáig. A t. ministerelnök ur az 1867: XII. t.-cz. értelmében csak ugyanoly esetben gyakorolhat befolyást a külügyek vezetésére, mint az osztrák ministerelnök. Már egymagában is nehéz megvonni a határt, hol érvényesül a magyar ministerelnök és hol az osztrák ministerelnök befolyása, de különben is a t. ministerelnök ur az irányért, a külügyi politika főbb vonásaiért felelős, de a részletekért, a kivitelért a t. ministerelnök ur 14
