Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

102 660. országos ülés 1916 szeptember 13-án, szerdán. sere, amely kívánatos és szükséges. Mert az nem valami igazolhatatlan pretenziója Magyarországnak, liogy Budapest legyen a székhelye ennek az állandó dunai bizottságnak. Ez egészen természetes dolog, (TJgy van! halfelül.) mert valamennyi dunamenti állam közt Magyarország az, amelyen keresztül a Dunának leghosszabb szakasza folyik; (Ugy van! balfelöl.) valamennyi város között, amely .a Duna partján van, egyedül Budapest az, amelyet a világváros szempontjából lehet tekinteni és amely igazán világváros számba vehető, mert hiszen Bécs csak egy kanális utján függ össze a Dunával. (Ugy van! TJgy van! bal felől.) E mögött tehát nem lehet más, mint egy lappangó elvi álláspont, hogy t. i. Bécsnek, mint birodalmi fő- ós szókvárosnak, kell előnyt adni Budapest felett, mint tiltakozás az ellen a felfogás ellen, hogy Budapest teljesen egyenlő közjogilag Bécscsel, hogy Bécsnek semmi előnye sem lehet Budapest felett és annak megakadályozása, hogy a való életnek megfelelően Budapest legyen annak a dunai bizottságnak székhelye, igazán az, amit diplomácziai nyelven kevésbbé barátságos cselekménynek neveznek. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket a dolgokat nem a helyzet elmérgesitése végett hozom fel, hisz ezek köztudomású dolgok, de felhozom itt annak konstatálása végett, hogy igenis mi is a ház ezen oldalán a jogok kölcsönös elismerése, egymás függetlenségének elismerése, egymás érdekeinek méltányos felismerése alapján nemcsak nagyon is hajlandók, de készek is vagyunk az erkölcsi szolidaritásnak szálait Ausztriával a kölcsönös védelem érdekében összefűzni; hogy ennek nem akadálya az a törekvésünk, hogy a magyar nemzeti életnek teljességét magunknak megszerezzük és hogy ennek a törekvésnek elismerése és érvényesülése nyújtaná a legbiztosabb alajiot arra, hogy a pragmatica szankczió által egy uralkodóház jogara alá tartozó, kölcsönös védelemre egyesült két állam közt igazán belső erkölcsi kohézió létezzék. (Élénk éljenzés és taps balfelöl.) Ez után a digresszió után rátérek arra, hogy előadásom korábbi részeiből levonjam a következtetéseket. (Halljuk! Halljuk!) Megállapítottuk, hogy sem a hadügyi vezetésben, sem a külügyek vezetésében, sem az azzal összefüggő itteni kormányzati tevékenységbon nem leltük meg azt a körültekintést, a vezetésnek azt a biztosságát, amely ilyen nagy időkben a nagy nemzeti érdekek, sőt magának a nemzeti létnek megrovására, megmentésére feltétlenül szükséges volna. (Ugy van! halfelöl.) Ezt megállapítottuk s már most az a kérdés, hogy ez menjen-e így tovább minden változás nélkül. Ezen megállapítások után folytatódjék-e minden ugy, mintha semmi sem történt volna, ezentúl is minden befolyás, minden komoly ellenőrzés, minden komoly felelősség nélkül vigyék-e a dolgokat ugyanazok a tényezők, amelyeknek együttes mulasztásai és hibái ilyen helyzetet idéztek elő, amelylyel meg vagyok győződve, meg tudunk birkózni, de csak ugy, ha a nemzet és a velünk szövetséges államok összes erőit össze tudjuk szedni és az erre legalkalmasabb tényezőnek vezetése alá helyezni. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel a helyzettel szemben az igen tisztelt ministerelnök ur sem azt nem helyezi kilátásba, hogy a delegáczió összehívása felé megteszi a tőle függő lépéseket, sem arra nem mutat hajlamot, ha csak azóta nézete nem változott, amióta az első felszólalásában nyilatkozott az én beszédemre — és akkor nem mutatott hajlandóságot, — hogy a képviselőház számára teremtse meg a közvetlen ellenőrzés lehetőségét a közös ministerekkel szemben. Saját felelősségét illetőleg pedig azt mondja, hogy többet nem mondhat, mint amennyit eddig mondott, különösen az erdélyi helyzetet illetőleg, hogy igenis a betörés időpontjára nézve tévedésben voltunk és ebből folyólag keletkeztek azok az iszonyú dolgok, amelyek Erdély azon részében keletkeztek. És most azt hiszi, hogy a vita lepereg, a két indítványt leszavazzák és akkor rendben lesz minden és hogyha netalán nincs rendben minden, ha netalán a t. ministerelnök ur vagy a többség nézete szerint veszedelmes terekre mennének át a viták, vagy épen elfajulnának, ott van zsebében a házat elnapoló királyi kézirat, a házat elnapolják, csend lesz, rend lesz és ezzel megvagyunk. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ily formalisztikus elintézésekkel ma a nemzetnek nem szolgálhatunk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbáloldalon.) Szavazással, íikcziókkal, parlamenti sablonokkal, azokra való hivatkozással nem lehet csoportosítani és összeszedni a nemzet minden erkölcsi erőit, nem lehet csatákat nyerni, nem lehet külügyeket czélszerüen intézni, nem lehet a nemzetnek közélelmezéséröl gondoskodni; (Ugy van ! a bal- és a szélsöbáloldalon.) aminthogy meg nem eheti a szegény ember, akinek kenyere nincs, a kenyérjegyet, épugy nem boldogulhat a nemzet parlamenti szavazásokkal, nem boldogulhat a nemzet papiros biztosítékokkal. (Hosszantartó élénk helyeslés, taps és éljenzés a bal- és szélsöbáloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, ma ily komoly dolgokról van szó; ma nem arról van szó, hogy ez vagy az a belpolitikai rendszabály menjen keresztül, ez vagy az a törvény megalkottassék, vagy ne alkottassák meg, hanem ma egy élethalálküzdelemről, az összes erők megfeszítéséről és vezetéséről van szó. (Igaz! Ugy van ! a hál- és szélsöbáloldalon,.) Egy külügyminister vezeti az ügyeket minden direkt kontaktus nélkül akár Ausztriának, akár Magyarországnak képviseletével, egy hadügyi vezetőség egyáltalában ki van vonva minden ellenőrzés, sőt félek tőle, a felelős politikai tényezőknek minden befolyása alól. (Ugy van! a bál- és szélsöbáloldalon.