Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

m 66Ő. országos ülés 1916 szeptember 13-án, szerdán. lehet, azt itt el kell mondani, mert a hallgatás mulasztás és bűn lenne. (Élénk helyeslés a balés a szélsöbálóldalon.) Ezek a dolgok előidézték azt a fordulatot, mely a hadjáratban beállott és ezekben a súlyos az, hogy ugyanannak a hibának másodszor való megismétlése nyilvánul meg bennük. Nagyon természetes, mélyen t. ház, hogy ezek után teljes lehetetlenség, hogy ne álljon be a legfőbb had vezetőségben olyan változás, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) mely ugy a csapatokban, mint a lakosságban megújítja azt a gorliceí áttörés után ismét megerősödött bizalmat, hogy a nemzetnek és a velünk szomszédos Ausztriának — mert ebben szolidárisak vagyunk — erőfeszítései a czélnak megfelelően legczélszerübben és az emberanyagra nézve legkíméletesebben és legsikeresebben fognak felhasználtatni és ezen erőfeszítések szolgálni fogják a czélt, a győzelmet és a győzelmes béke kivívását, nem pedig egyes inkompetens hadvezérek botlásainak takargatását. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én, mélyen t. ház, rámutattam arra, hogy az entente-hatalmak hadviselésében is előfordultak igen nagy, súlyos, ránk nézve rendkívül kedvező következményekkel járó hibák, de ugy látom, hogy azok mindegyikének voltak következményei. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) Azok mindegyike után láttam, hogy a lakosságnak megadták a garancziát azok megismétlése ellen és miután itt tárgyi garancziákról alig lehet szó, mert a parlament nem irány ithatia a hadmüveleteket, tehát megadták a személyi garancziákat. Hogy ez a garanczia a mi népünknek, a monarchia mindkét államának, a mi szövetségeseinknek teljes mértékben megadassák, az egy követelmény, amely mellett kell hogy az, aki annyi hatalmat konczentrál a maga kezében, mint a ministerelnök ur, a hatalom teljes súlyát latba vesse; ez egy garanczia, melyet a nemzet méltán megkövetelhet. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. ház talán meg fogja engedni, hogy beszédemet, miután két óra van, a délutáni szünet után folytathassam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Felveszem beszédem fonalát és a logikus összefüggés fentartása végett röviden reasszumálnom kell, amit bevezetőleg mondtam, hogy t. i. három tényezőn fordul meg sorsunk: a hadvezetőségen, a külügyek vezetőségén és az élelmezési politikán, mely három közül az első kettő tartozik a mai vitának keretébe. Beszéltem eddig a hadvezetőségről és a hadvezetőség által elkövetett hibákról és ezt a témát kell még néhány vonással kiegészítenem. Az eseményeknek az az ecsetelóse, amely anélkül, hogy én egy kritikai szót mondottam volna, súlyos kritikát tartalmaz hadseregeinknek fővezetésével szemben, korántsem értelmezendő akként, mintha nem lettek volna a hadseregben, nemcsak hősies katonáinkban, de egyes vezéreinknek is fényes haditényei, jeles, kiváló tehetségre mutató mozdulatai. Ez korántsem azt jelenti, hogy nem volnának tehetséges hadvezéreink, csak épen az a kívánatos, hogy ki-ki állíttassák arra a helyre, amelyen képességeit teljesen kifejtheti. (Helyeslés balfelöl.) És akárminő részleges sikerei legyenek a legfőbb hadvezetésnek is, a helyzet nagy vonásaiból nem lehet tagadni azt, hogy az erőknek azon hamis átcsoportosítása által, amely az olaszországi offenzíva czéljából történt, a legfőbb hadvezetőség okozta a hadihelyzet képének azt a teljes megváltozását, amely a lucki események folytán előállott és kell hogy ezért feleljen, kell hogy ezzel szemben mind a seregnek, mind a közönségnek, mind szövetségeseinknek garanczia nyújtassák, hogy ezekhez hasonlók nem fognak újból elkövettetni. (Helyeslés balfelöl.) Tudom, hogy ebben az irányban már történtek intézkedések, de nem szabad ezen a téren félmunkát végeznünk, különösen pedig nem szabad látszatokat megóvni akarnunk. (Helyeslés balfelöl.) Mert azon a téren, hogy a legfőbb hadvezetőségben beadjanak azok a változások, amelyekre szükség van, a bizalom teljes helyreállítása czéljából majdnem ép oly fontos az, hogy a dolog tudassák, mint az hogy megtörténjék. (Helyeslés balfelöl.) Azonkívül kapcsolatosan a katonai helyzettel, még újból rá kell mutatnom egy mozzanatra, amelyet már egyik napirend előtti felszólalásomban hoztam fel és ez az, hogy mikor minden erőt az eddiginél is nagyobb mértékben kell összefoglalnunk az ország védelmére, a győzelem kivivására, akkor revideálnunk kell, még pedig teljes szigorral, a mindenféle körülmények és tekintetek miatt és nem tudom micsoda czimen parlagon heverő hadképes egyéneket. Soha még a közönségben egy mondatom sem keltett annyi visszhangot, mint ez. Halomszámra kapom a leveleket, nemcsak Magyarországból, de Ausztriából is, amelyek ezen kijelentésem alkalmából üdvözölnek és rámutatnak, hogy nem szabad liogy ily körülmények között életerős egyének legyenek bankokban, üzletekben, kórházakban, had tápállomásokon, (Ugy van! balfelöl) hogy odavalók az idősebbek, a törődöttebbek, vagy az egész fiatal emberek, akiknek a hadviselés strapái nem valók. Akik teljes életerejükben