Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-660
660. országos ülés 1916 i kérdések, amelyek egymással szemben állanak, még pedig mélyen gyökerezett meggyőződés alapján. Közvetlenül persze a hadvezetés, a külügyek vezetése és a közélelmezés kérdése az, amely dönt a mi jövőnk felett. A közélelmezés kérdésével ma egyáltalán nem akarok foglalkozni, eljön ennek ideje akkor, amikor a kormány rendkívüli intézkedéseiről szóló jelentést fogjuk tárgyalni és amikor ennek megvitatására nekünk remélhetőleg alkalom fog adatni, de beszélnem kell, még pedig azzal a tartózkodással, amelyet a tárgy parancsol, a katonai helyzetről és a had vezetőségről is. (Halljuk! balfelöl.) Csupa közismert tényt fogok elmondani, aminek elmondásából semmi veszély nem származhat. Egyáltalán ne túlozzuk azokkal a szempontokkal szemben, amelyek ma a nyilt szót parancsolják, azokat a veszélyeket, amelyek ebből a nyilt szóból eredhetnek. Amikről mi beszélünk — legalább az, amikről én beszélni fogok — csupa közismert tény, olyan tények, amelyeket az ellenséges sajtó is a legbehatóbb kritika tárgyává tett és amelyekre vonatkozólag ha valami felett a külföld csodálkozhatnék, ha valami miatt rólunk kicsinylőleg nyilatkozhatnék, ez csak az volna, ha azt a látszatot idéznők elő, mintha egyedül mi nem tudnók ezeket a tényeket, mintha egyedül mi volnánk azokkal szemben vakok. (Ugy van! bálról.) Ha azt a nagy hadjáratot, melynek harmadik évében vagyunk, főfázisaira osztjuk, azt fogjuk találni, hogy mindjárt megindulásakor a központi szövetséges hatalmak, hangsúlyozom, a központi szövetséges hatalmak súlyos hibába estek az eredeti stratégiai konczepczió tekintetében, amely hiba röviden szólva Oroszország támadó erejének lebecsülése volt. Ebből keletkezett az, hogy Németország is csak igen csekély haderőt tartott az orosz határon és hogy mi is erőnk nagy részét olyan offenzivára használtuk fel Szerbia ellen, amelyet a Galicziában beállott események hatása alatt meg kellett szüntetni, miután sok emberáldozatunkba került. Ennek a megindulásnál elkövetett hibának következménjeit sikerült az ügyesen kieszelt és fényesen végrehajtott haditények egész sorozatával reparálni, amit kiemelni szükségesnek látok, nehogy a kéjD egyoldalúvá váljék. Ha ugyanis történtek súlyos hibák a stratégiai konczepczió terén a központi hatalmak részéről, hasonlóképen történtek igen súlyos hibák szerencsénkre az entente részéről is. Itt van a kudarczczal végződött gallipoli-i vállalkozás, itt van az orosz hadvezetőségnek szerencsénkre beállott ama habozása az offenzíva tekintetében, amelylyel nem használták ki az első nekiindulásnál elért fölényt, mert hol Berlin, hol Magyarország felé irányította erejét. Igen káros volna, ha ugy állítanák be a dolgot, hogy hibák csak a mi részünkön fordultak elő. Ezek előfordultak a másik oldalon is. De nekünk azokkal nincs dolgunk. Nekünk azokkal van dolipiember 13-án, szerdán. 95 gunk. amelyeket a mi hadvezetőségünk követett el. Annak az első hibának, amely az orosz támadóerő lebecsülésében állott, következményeit sikerült nagy áldozatok után jóvátenni és következett a hadjáratnak második fázisa, a gorliczei áttöréssel, amely a diadaloknak egész sorozatával az orosz birodalom belsejébe való előhaladásra vezetett és egyúttal az orosz frontnak dicsőségteljes megvédésére, ami az ottani hadvezetőség javára irandó. A hadjáratnak ebbe a fázisába tartozik a szintén kitűnően konczipiált és fényesen keresztülvitt szerbiai hadjárat, amely a kérdésnek a Balkánt illető területi részét a mi javunkra oldotta meg. Abba a reményteljes és bizakodó hangulatba, amelyet a hadjáratnak ilyen fejlődése előidézett, villámcsapásként esett be a hires lucki és az azt követő oknai áttörés, amely a katonai helyzetet keleti frontunkon gyökeresen megváltoztatta, remélem csak átmenetileg, de mindenesetre ugy, hogy rettenetes veszteségeket szenvedtünk s csak az előbbi állapot újból való elnyerése is a legnagyobb áldozatokkal fog járni. Mi okozta ezt a súlyos esetet? Egyszerűen ugyanannak a hibának megismétlése, mely a hadjárat első részének katonai balsikereit okozta. Okozta az, hogy ahelyett, hogy a Szerbiában felszabaduló jelentékeny haderőket az oroszországi frontnak erősítésére fordítottuk volna, ahelyett nemcsak ezeket a haderőket fordítottuk egy offenzivára Olaszország ellen, hanem ennek az offenzívának kedvéért meggyengítettük az Oroszországgal szemben lévő frontunkat is ugy ágyukban, mint katonaságban. (Igás! Ugy van! a bal- és a széls(baloldalon.) Csak tudvalévő tényeket hozok fel és ezek illusztrálására legyen szabad arra emlékeztetnem a t. házat, hogy egy vezető franczia újság a Temps ezeket az eseményeket előadván oly jelzővel illette azt a hibát, melyet a vele szemben ellenséges hadvezetés elkövetett, mely jelzőt én itt nem akarok megismételni. A század legnagyobb katonai hibájának nevezte, de a kifejezés kissé drasztikusabb. A lucki esemény előidézéséhez hozzájárult a helyi parancsnokságnak teljesen elégtelen volta, amely helyi parancsnokságnak elégtelen volta iránt már előzőleg nem lehetett kétség, (Igás! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldálon.) és ahol személyes tekinteteknek áldoztattak fel magasabb érdekek, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbálolclálon.) kimondom ezt egész nyíltan, legyen szó akárkiről, legyen szó főherczegekről. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon.) Semmi különös polgári bátorságról nem teszek tanúságot, midőn ezt kimondom, messze túl vagyunk már azon az időn, hogy komplimentirozni és etikett-szabályokat lehessen követni, (Elénk helyeslés a bál-és a szélsöbaloldálon.) mert amit a közügy veszedelme nélkül elmondani lehet, pedig a megtörtént dolgokat elmondani
