Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

660. országos ülés 1916 i kérdések, amelyek egymással szemben állanak, még pedig mélyen gyökerezett meggyőződés alapján. Közvetlenül persze a hadvezetés, a kül­ügyek vezetése és a közélelmezés kérdése az, amely dönt a mi jövőnk felett. A közélelmezés kérdésével ma egyáltalán nem akarok foglal­kozni, eljön ennek ideje akkor, amikor a kor­mány rendkívüli intézkedéseiről szóló jelentést fogjuk tárgyalni és amikor ennek megvitatására nekünk remélhetőleg alkalom fog adatni, de beszélnem kell, még pedig azzal a tartózkodás­sal, amelyet a tárgy parancsol, a katonai hely­zetről és a had vezetőségről is. (Halljuk! bal­felöl.) Csupa közismert tényt fogok elmondani, aminek elmondásából semmi veszély nem szár­mazhat. Egyáltalán ne túlozzuk azokkal a szem­pontokkal szemben, amelyek ma a nyilt szót parancsolják, azokat a veszélyeket, amelyek ebből a nyilt szóból eredhetnek. Amikről mi beszélünk — legalább az, amikről én beszélni fogok — csupa közismert tény, olyan tények, amelyeket az ellenséges sajtó is a legbehatóbb kritika tárgyává tett és amelyekre vonatkozó­lag ha valami felett a külföld csodálkozhatnék, ha valami miatt rólunk kicsinylőleg nyilatkoz­hatnék, ez csak az volna, ha azt a látszatot idéznők elő, mintha egyedül mi nem tudnók ezeket a tényeket, mintha egyedül mi volnánk azokkal szemben vakok. (Ugy van! bálról.) Ha azt a nagy hadjáratot, melynek har­madik évében vagyunk, főfázisaira osztjuk, azt fogjuk találni, hogy mindjárt megindulásakor a központi szövetséges hatalmak, hangsúlyozom, a központi szövetséges hatalmak súlyos hibába estek az eredeti stratégiai konczepczió tekin­tetében, amely hiba röviden szólva Oroszország támadó erejének lebecsülése volt. Ebből keletke­zett az, hogy Németország is csak igen csekély haderőt tartott az orosz határon és hogy mi is erőnk nagy részét olyan offenzivára használtuk fel Szerbia ellen, amelyet a Galicziában beállott események hatása alatt meg kellett szüntetni, miután sok emberáldozatunkba került. Ennek a megindulásnál elkövetett hibának következmé­njeit sikerült az ügyesen kieszelt és fényesen végrehajtott haditények egész sorozatával repa­rálni, amit kiemelni szükségesnek látok, nehogy a kéjD egyoldalúvá váljék. Ha ugyanis történtek súlyos hibák a stratégiai konczepczió terén a központi hatalmak részéről, hasonlóképen tör­téntek igen súlyos hibák szerencsénkre az entente részéről is. Itt van a kudarczczal végződött galli­poli-i vállalkozás, itt van az orosz hadvezetőség­nek szerencsénkre beállott ama habozása az offenzíva tekintetében, amelylyel nem használták ki az első nekiindulásnál elért fölényt, mert hol Berlin, hol Magyarország felé irányította erejét. Igen káros volna, ha ugy állítanák be a dolgot, hogy hibák csak a mi részünkön fordultak elő. Ezek előfordultak a másik oldalon is. De nekünk azokkal nincs dolgunk. Nekünk azokkal van dol­ipiember 13-án, szerdán. 95 gunk. amelyeket a mi hadvezetőségünk köve­tett el. Annak az első hibának, amely az orosz támadóerő lebecsülésében állott, következmé­nyeit sikerült nagy áldozatok után jóvátenni és következett a hadjáratnak második fázisa, a gorliczei áttöréssel, amely a diadaloknak egész sorozatával az orosz birodalom belsejébe való előhaladásra vezetett és egyúttal az orosz front­nak dicsőségteljes megvédésére, ami az ottani hadvezetőség javára irandó. A hadjáratnak ebbe a fázisába tartozik a szintén kitűnően konczipiált és fényesen keresztülvitt szerbiai hadjárat, amely a kérdésnek a Balkánt illető területi részét a mi javunkra oldotta meg. Abba a reményteljes és bizakodó hangu­latba, amelyet a hadjáratnak ilyen fejlődése elő­idézett, villámcsapásként esett be a hires lucki és az azt követő oknai áttörés, amely a katonai helyzetet keleti frontunkon gyökeresen megvál­toztatta, remélem csak átmenetileg, de minden­esetre ugy, hogy rettenetes veszteségeket szen­vedtünk s csak az előbbi állapot újból való el­nyerése is a legnagyobb áldozatokkal fog járni. Mi okozta ezt a súlyos esetet? Egyszerűen ugyanannak a hibának megismétlése, mely a hadjárat első részének katonai balsikereit okozta. Okozta az, hogy ahelyett, hogy a Szerbiában felszabaduló jelentékeny haderőket az orosz­országi frontnak erősítésére fordítottuk volna, ahelyett nemcsak ezeket a haderőket fordítottuk egy offenzivára Olaszország ellen, hanem ennek az offenzívának kedvéért meggyengítettük az Oroszországgal szemben lévő frontunkat is ugy ágyukban, mint katonaságban. (Igás! Ugy van! a bal- és a széls(baloldalon.) Csak tudvalévő tényeket hozok fel és ezek illusztrálására legyen szabad arra emlékeztetnem a t. házat, hogy egy vezető franczia újság a Temps ezeket az ese­ményeket előadván oly jelzővel illette azt a hibát, melyet a vele szemben ellenséges had­vezetés elkövetett, mely jelzőt én itt nem akarok megismételni. A század legnagyobb katonai hibájának nevezte, de a kifejezés kissé drasz­tikusabb. A lucki esemény előidézéséhez hozzájárult a helyi parancsnokságnak teljesen elégtelen volta, amely helyi parancsnokságnak elégtelen volta iránt már előzőleg nem lehetett kétség, (Igás! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldálon.) és ahol személyes tekinteteknek áldoztattak fel maga­sabb érdekek, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsö­bálolclálon.) kimondom ezt egész nyíltan, legyen szó akárkiről, legyen szó főherczegekről. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon.) Semmi különös polgári bátorságról nem teszek tanúságot, midőn ezt kimondom, messze túl vagyunk már azon az időn, hogy komplimenti­rozni és etikett-szabályokat lehessen követni, (Elénk helyeslés a bál-és a szélsöbaloldálon.) mert amit a közügy veszedelme nélkül elmondani lehet, pedig a megtörtént dolgokat elmondani

Next

/
Thumbnails
Contents