Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

94 66Ő. országos ülés 1916 zelték a háború megindulásakor és aminthogy lehetett kezelni a háború korábbi stádiumában. (ügy van! a bal- és a szélsőbaMdalon.) Ma, t. képviselőház, amikor mindenki érzi a helyzet súlyát, ma, mikor mindenki tudja azokat az eseményeket, amelyek, ha kellően meg nem világittatnak, igenis megzavarhatják a lelkekben az egyensúlyt, (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ma egy sima felület fentartásával nem szolgáljuk a nemzet kellő lelkületének ügyét. (TJgy vein! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ha azzal, hogy a sajtó elnyomatik, azzal, hogy a parlamentben mindenki hallgat, ma azzal ezt a czélt nem érnők el, ma annak ellenkezőjét érnők el. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ma csak a történt, el nem tagadható, el nem palástolható, mindenki által tudott dolgok nyílt és világos megvitatása, megmagyarázása által szolgálhatjuk ezt az ügyet, ma csak azzal szolgálhatjuk, hogyha beismerjük, odaállítjuk a nemzet elé, hogy mi is tudjuk, hogy súlyos helyzetben vagyunk, mi is tudjuk, hogy hibák követtettek el, mi azokat nem palástoljuk, mi azokon segíteni akarunk, mi a súlyos helyzetet nem tagadjuk, de nem tartjuk olyannak, amely csüggedésre vinne és épen azért kétségbeesésre adna okot. Mi a súlyos helyzetből igenis hiszszük, reméljük, bizunk benne, ki fogunk bontakozni, de csak a nemzet összes erőinek összefoglalásával (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbálóläálon.) és ez összefoglalás előfeltételeinek megteremtésével, t. i. azon hibáknak, amelyek történtek, eliminálásával (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és garancziákkal arra nézve, hogy ezekhez hasonló hibák területén nem fogunk tovább bukdácsolni. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a mi álláspontunk és azt hiszem, hogy elég férfiasság van ebben a nemzetben, hogy az ő életbevágó ügyeinek megvitatását e sorsdöntő órákban elbirja. De azt hiszem, hogy sem ebben a nemzetben, sem más nemzetben nem forog fenn annak érzése, hogy amikor szembeötlő tények vannak, amikor mindenki által érezhető szenvedések vannak, mikor bekövetkeztek katonai és külpolitikai események, amelyek kételyt támaszthatnak a lelkekben, gondolom, nincs nemzet, amelynek lelkületében ezeknek elhallgatásával, ezeknek elpalástolásával és azon tettetéssel, hogy minden rendben van, lehetne fentartani a kitartást, a bátorságot és a csüggedést nem ismerő elszántság hangulatát. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélyen tisztelt képviselőház! A helyzetnek, amelylyel számolnunk kell és a súlyos helyzet kibonyolitásának három sarkpontja van. A hadügyi vezetés, a külpolitikai vezetés és a közélelmezés. Ennek a három kérdésnek mezején kell összhangba juttatni a nemzet összes árnyalatainak érzelmeit és felfogását. Ennek a három nagy problémának megoldása terén kell valamelyes erkölcsi egységet teremteni és épen azért zeptember 13-án, szerdán, abban az időszakban, amelyben ily életbevágó, jövőnk felett döntő kérdésekben kell benső összhangot teremteni, azon időszakban nem szabad belevegyiteni oly kérdések tárgyalását, oly kérdések megoldásának megkísérlését, amelyek ezt az összhangot kizárják, amelyek ez összhangba disszonancziát szükség szerint viszik be. (TJgy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kettő egymást kizárja. Ha tényleg alapfeltétel a jelenlegi helyzet győzelmes kibonyolitásának, aminthogy nemzet összes erőinek erkölcsi összefoglalása, — majd később beszélek arról, hogy ennek mik az egyéb feltételei, hogy ez tény és mindenki vallja, mindenki kívánja, ámbár akkor, amikor az erre vezető utakról van szó, igen lényeges eltérések támadnak, (Mozgás.) de ha ez elsőrendű kérdés, pedig elsőrendű kérdés és én érzem szivem mélyén, — akkor a legkisebb az, hogy ennek negatív előfeltételei teremtessenek meg, hogy oly kérdésekkel ez idő alatt ne foglalkozzunk, oly kérdéseket hárítsunk el, amelyek szükségszerüleg megzavarják az összhangot, lehetetlenné teszik az erkölcsi összefoglalás kérdését. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azért a ma szőnyegen forgó tárgygyal összefüggésben említem ezt újra épen azért, mert e nagy életbevágó érdekkel az erkölcsi erők összefoglalásával foglalkozunk, épen azért súlyos hibával kell vádolni a kormányt, ha e negatív előfeltételt nem teremti meg, hogyha bizonyos áramlatoknak engedve, bizonyos kényszerhelyzetek előtt meghajolva, amely kényszerhelyzeteknek nem szabad előállani egy önérzetes nemzetre és nagyhatalomra nézve, a mai pillanatban belevegyit olyan kérdéseket, mint p. o. az Ausztriával való kiegyezés megkötése (TJgy van! a baloldalon.) olyan időben, amidőn felháborító még maga a gondolat is. (TJgy van! Taps a báloldalon.) Akkor, amikor nem tudjuk, hogya nemzet szabad elhatározási joga a miénk-e, amikor nincs nemzeti képviselet, amikor Ausztriában nem működik a nemzeti képviselet, vissza kellene utasítani mindenféle abban az irányban gyakorlott akár pressziót is, hogy ezen kérdés most véglegesen megoldassák. Méltóztassék elhinni, — én figyelmeztettem bizalmas utón a ministerelnök urat, nem akart nekem hinni, ő nem ismeri azoknak a tényezőknek lélektanát, amelyekkel közvetlen politikai összeköttetésben nincsen, pedig ezt is tekintetbe kell venni, •— méltóztassék nekem elhinni, sötét árnyékként nehezedik ránk és súlyos akadályként áll útjában annak az erkölcsi konczentrácziónak, amelynek egyéb előfeltételeiről azután fogok beszélni, RZ ä gondolat, hogy a nemzetnek ezt az úgyszólván" védtelen mai állapotát akarják felhasználni arra, hogy közgazdasági jövője felett hosszú időre döntést csikarjanak ki. (Taps a baloldalon.) Az első feltétel ahhoz, hogy a nemzeti konczentráczió erkölcsi téren, érzelmi téren megtörténjék, az, hogy elimináltassanak azok a