Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

4 658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. mérleget ugy előállítani, mint a nagybankok, hogy abba a mérlegbe még a legtapasztaltabb finánczkapaczitás is belebonyolódik. Kérdés, honnan veszi a minister ur a fedezetet e 30 milliárdos uj tehertétel kamatoztatására és törlesztésére. Azt mondja, hogy az adózások mellett az állami üzemeknek is fokozottabb jövedelmezéséből, amelyet kilátásba helyez. Miféle üzemjövedelemről beszél itt ? Talán a bányákat méltóztatik erősebben foglalkoztatni ? Hiszen ezekre az állam eddig is ráfizetett. Vagy pedig a posta- és távirda bevételekre gondol ? Ezt éreztük már a legutóbbi időben is a táviratozási dijak emeléséből. De ezeket bizonyos nemzetközi egyezmények, ugyebár, akadályozzák. Vagy talán a vasúti tarifatételek emelésére méltóztatik gondolni 1 De vájjon, amit itt a minister ur elvesz a balkezével, vájjon vissza fogja-e tudni adni a jobbkezével a magyar közgazdaságnak ? Hiszen, ha az államvasutak teherszállítási tételeit emeljük, Magyarország, amely kat ex-johén tömegszállitásra van berendezve, gazdasági eleven erejében lesz megtámadva. Mindezekből kitűnik, hogy máig sem láthatjuk teljesen biztosítva azt a törekvést, bogy a pénzügyminister ur azokat az adóalanyokat fogja igazában megadóztatni, amelyeket és oly mértékben, amely mértékben szükséges. Mert nem konczedálom a t. előadó urnak sem azt az álláspontját, bogy e javaslat a részvénytársaságokkal és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal kellő mértékben viselteti az adóterhet. T. képviselőház ! Magamnak is az lévén az intencziója, hogy ezen adójavaslat mielőbb törvényerőre emelkedj ék, nem szándékozom róla koszszasabban beszélni. De legyen szabad itt mégis egy közérdekű kérdéssel foglalkoznom : a szövetkezetek kérdésével. (Halljuk/ Halljuk.') A szövetkezetek adóztatásáról, illetőleg adómentesítéséről többféle törvény van a magyar kódexben : a legutolsó az 1909 : VIII. t.-cz., amelynek életbeléptetését a minister ur most kontemplálja. A régebbi törvények,"mint az 1875 : XXIV. t.-cz., kétféle konczessziót tesznek a szövetkezeteknek: vagy részbeni adómentességet adnak neki, vagy az adókulcsot állapítják meg kisebb mértékben, mint a többi nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál. E régebbi törvények mind líberálisabbak a jelenlegi javaslatnál, mert az 1909-iki törvény pl. 5%-os adókulcsot állapit meg, míg az 1875 : XXlV. t.-cz. minden különbséget félretéve, a szövetkezeteknek az adóját is, amelyek természetesen 6%-on tálig, ennél nagyobb osztalékot nem fizetnek, 10%kal állapítja meg. Ez teljesen méltányos volt az 1909 : VIII. t.-czikkben, mert hiszen köztudomású az — maga a boldog elmékü gróf Károlyi Sándor, aki a szövetkezeti intézmény fejlesztésével nagy hasznot tett az országnak, volt az apostola ennek, — hogy a szövetkezetek nem egyebek, mint a népjólét emelésére alakult vállalatok, (ügy van! balfelől.) Mi pedig a mostan kontemplált javaslattal nem is . 200%-os adóemelést akarunk a szövetkezetek nyakába varrni, hanem részben még magasabbat. Mert régebben 5%-os volt az adótétel, most 10%-os adótétel a legalsó skála, viszont a 4. §. utolsó rendelkezése 18%-ig emeli a szövetkezetek adóját, ami antiszocziális és antialtruisztikus intézkedés és a jövőben a néptársulási hajlandóság szempontjából meg fogja magát bőszülni. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez csaknem 400%-os emelkedés akkor, amikor pl. iparvállalatoknál, amelyek eddig az 1909. évi VIII. t.-cz. szerint 7% adót fizettek, az alsó skála 10%, más vállalatoknál pedig az alsó skála szerint 10%-ról 12-re emelkedik az adó, tehát aránylag csak csekély mértékben. így tehát semmiképen sem indokolt a szövetkezeteknél ez a horribilis adóemelés. Nagyon helytelen intézkedése a javaslatnak, amikor a szövetkezetek adótételeit egyenlővé teszi az egyes ipari vállalatok adótételeivel. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Nálunk az ipari és gazdasági kezdeményezés csaknem teljesen ki van szolgáltatva a nagy tőkének. Kérdem, vájjon egyenrangu-e a pénzügyileg teljesen gyámoltalan falusi nép tőkéje a budapesti nagy bankokéval, amelyek állandóan részvénytársaságokat, szövetkezeteket alakítanak saját tőkéikkel, de más név alatt, hogy a presztízsben esett esetleges károsodás a bankot magát közvetlenül ne érintse. (Igaz! Ugy van! a bál- és a s:éhobáloldálon.) Miféle adózási abszurdum az, amely az ilyen altruista intézeteket, mint a szövetkezetek, a nagy bankok, iparvállalatok adótételeivel helyezi egy sorba. Én konczedálom, hogy a szövetkezetek ellen valamikor sok kifogás hangzott el, de azok nem ezek a szövetkezetek voltak, mert azokat a szövetkezeteket az 1907-i pénzügyi krizis eltörölte. Szövetkezeti visszaélésről most már, fájdalom, nem beszélhetünk; azért mondom igy, mert ott a tőkék százezrei vesztek el uzsorával kereső zsebekben. A szövetkezet most már a gyengébb elemek társulása. Ha ezeket a t. pénzügymínister ur magasabb adótétellel elriasztja, ugy egy antiszocziális intézkedést tesz. Ugy tudom, hogy a minister ur erre vonatkozólag a munkapárti körben, — ebben a fiókparlamentben — valami konczessziót tett. Nem tudom miben áll ez, de remélem, hogy a javaslat ebben a formájában nem fog fennállni. T. képviselőház ! A Hangyának van egy kérvénye a ház asztalán, amelynek minden szavát szentirásként lehet aláírni. Kifogásolja ez a kérvény azt is, hogy akkor, amikor az 1909. évi VIII.t.-cz.,illetve az 1912. évi LVI. t.-cz. a kereskedők adótételét 1—2—3%-ra csökkentette 10%ról, akkor most a szövetkezeteknél 18%-os adókulcscsal kell találkoznunk. Pedig ezek a szövetkezetek morális tekintetben is nagy hivatást töltenek be ; megszüntetik az áruuzsorát, igyekeznek honi gyártmányokat árusítani, a honi ipart elősegíteni. Egy eset jut most eszembe. Egy délvidéki sváb község panaszkodott a plébánosnál,