Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. :> hogy az oda beköltözött kereskedő kiuzsorázza a népet és hirtelen meggazdagodott; remédiumot kértek a plébánostól, aki azt felelte nekik: hozzatok egy másik kereskedőt. A falu népe gondolkozóba esett és azt mondta, hogy ez lehetetlen, mert hiszen az is csak kirabolna minket. A plébános azonban megmaradt tanácsa mellett, amelyet a falubeliek végre is megfogadtak. Az eredmény az lett, hogy mindkét kereskedő megbukott, mert egymásnak konkurrencziát csinált. (Derültség.) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyéni kereskedelem tönkretétele legyen a czélja egy törvényjavaslatnak. Ez nem is szabad, de tény az, hogy ahol tisztességes alapokon álló fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vannak, ott sikerült az áruuzsorát annyira, amennyire ténylegesen kiirtani. (Helyeslés balfelől.) De nézzük, mi lenne az adó eredménye a t, pénzügyminister ur javaslata szerint. A Hangya kimutatása szerint 1914-ben 1276 szövetkezet tartozott a kötelékébe, amelynek összes adója 477.799 K volt, amiből a nyilvános vállalatok adójára 170.000 K esett. Ahol ilyen 170.000 K-ás tételekről van szó, kérdem, ha a t. pénzügyminister ur meg is nyomorítja ezeket a szövetkezeteket, mennyiben fogja elősegíteni a magyar állam milliárdos budgetjét ? Ezzel szemben áll az az erkölcsi demoralizáczió. amelyet az adótételek magas mértékben való megállapitása fog eredményezni. T. ház ! Amint emiitettem, a szövetkezetekre kedvező törvényeknek másik kedvezménye a részleges adókedvezmény. Itt van egy tétel, amelyre vonatkozólag a t. pénzügyminister ur szintén nyilatkozott már és ez a vásárlási visszatérítések kérdése. Ez a törvényjavaslat is teljesen a zöld asztal bélyegét viseli magán, összeültek az urak, pénzügyi kapaczitások, kik matematikai kiszámítások alapján akarták kihozni az eredményeket, azonban nem számoltak az élettel. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy majd ő rajta lesz, hogy a vásárlási visszatérít esek ne essenek adókötelezettség alá. Nagyon helyesen állapítja meg a Hangya kérvénye, hogy ezen vásárlási visszatérítések eddig sem estek adózás alá. Miért akar a t. pénzügyminister ur most jó fin lenni a szövetkezetekkel szemben és bőkezű adakozó, ki a mások zsebéből adakozik. A vásárlási visszatérítéseket semmiféle törvényes intézkedés idáig meg nem adóztatta. Az 1909 : VIII. t.-cz., melyet ez a javaslat életbeléptet, a jövedelem megadóztatásáról beszél, már pedig az, amit egy szövetkezet tagjainak visszatérít, az nem jövedelem. az nem nyereség. Akkor ne biztassa a t. pénzügyminister ur a szövetkezeteket azzal, hogy ő milyen j óindulattal viseltetik irántuk, mert nem fogja megadóztatni a vásárlási visszatérítéseket. Az 1909. évi VIII. t.-cz. 19. §-a helytelen felsorolást állapit meg. (Zaj.) Én elismerem, hogy ez nem valami érdekes téma, rtrígis szeretném, ha egyedül én beszélhetnék a házban. (Halljuk! Halljuk !) Miskolczy Imre: Mi is szeretnők ezt, mikor a ministerelnök ur beszél! Ábrahám Dezső: Aít mondja ugyanis : »Azok az önsegélyző szövetkezetek, melyek üzletrészeiket havonként 8, hetenként pedig 2 koronát meg nem haladó befizetésekből gyűjtik és melyek üzletüket a tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, élelmezésen, előlegezésen, vagy kölcsönön túl más nyereségre vagy kereseti ágra ki nem terjesztik« stb., ezek 6% erejéig adómentességben részesülnek. A törvény ezen felsorolása nagyon szerencsétlen. Egyáltalában minden takszácziót a törvényben lehetőleg mellőzendőnek tartok. (Helyeslés balfelől.) Az élet fejlődéseivel lehetetlen annyira lépést tartam, hogy a takszáozióból egyik-másik eset ki ne maradjon. De itt nem a takszáczió a hibás, hanem a törvény fogalmazása. Azt mondja pl. : »azok a szövetkezetek, melyek tagjaiknak az élelmezésre bizonyos előnyöket nyujtanak«. Ma már tudjuk, hogy azok a falusi szövetkezetek nemcsak élelmezési czikkek árusításával foglalkoznak. Az a falusi paraszt talán megeszi a kefét, az ásványolajat, a kulimászt, a porolópálczát, vagy más háztartási czikkeket ? Én kérem a t. minister urat, hogy félreértések elkerülése végett méltóztassék odahacni, hogy ha már az 1909. évi VIII. t.-czikket en complex beleveszszük a törvényjavaslatba, az ilyen érthetetlen dolgok abból kimaradjanak. Fel kell még említenem, hogy a külföldi törvényhozás és pedig ugy a német — erre nézve maga Helferich volt pénzügyi államtitkár tett megnyugtató kijelentéseket — mint maga Svájcz is sokkal kedvezőbb elbírálásban részesiti a szövetkezeteket. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) M'ga Ausztria is a legmagasabb skálánál a 2000 K-nál cs k B

/

10 részben adóztatja meg a tiszta jövedelmet. Nálunk, hol a nemzet annyira magára van hagyatva, sok tekintetben igazán nem érdeke a munkapárti kormányzatnak sem, hogy ilyen antiszocziális intézkedéssel a nemzeti jólét fejlesztését meggátolja. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassanak megengedni még egy kérdést, mely inkább lokális jellegű. Nevezetesen az 1898. évi XXIII. t.-cz. tisztán az Országos Központi Hitelszövetkezet körébe tartozó szövetkezetek adómentességét állapítja meg, viszont az adónovella az 1912. évi LIII. t.-cz. 9. §-a azt mondja, hogy régi, önsegély alapján álló hitelszövetkezetek ós segélyegyletek adómentessége csak abban az esetben áll meg, hogy ha azt a kormány elismeri, illetve ha a kormány által elismert valamely központi szervezet kötelékébe tartoznak. Van pl. egy kötelék, mely Jász-Npgykun-Szolnokra és az Alföldre kiterjed, ez a Tiszsvidéki Hitelszövetkezet, mely igazán nemesen tölti be a meg=t miszszióját. Ez a szövetkezet az 1912. év folyamán adta be ily irányú kérvényét a ministeriumhoz, s ez a kérvény ma sincs elintézve. Azt kérdem a t. pénzügyminister úrtól, vájjon ezt a köteléket is olyannak fogja-e elismerni, mely jogosított az adómentességre, mert teljesen azonos irányú az Országos Központi Hitelszövetkezettel. Méltóztassanak megengedni, hogy ha már fel-