Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. 83 keresménye van, ezentúl több kereseti adót fizet arányosítása után, arányosítandó pedig mindig marad, mert hiszen magasabb kereseti adóval megadóztatottak szintén vannak minden szakmában. Ez tehát szintén olyan finánczteehnikai elmejáték és káprázat; mert akár kulcs szerint emelem valakinek a kereseti adóját, akár pedig a legmagasabb megadóztatottéhoz arányositom, azért az emelés igy is, ugy is megtörténik. A másik alap pedig az, hogy ráír eredetileg nem arányosan lett volna kivetve a kereseti adó. Ez mindenkire, aki kereseti adóval meg van róva, bátran alkalmazható. Mert hiszen tudjuk, hogy a kereseti adó fiktív tételekkel dolgozott; soha senki valódi keresete után ezzel az adóval megróva nem volt, amint 10%-os adókulcs mellett megróva nem is lehetett. Fiktív keresménynyel, u. n. mmimális tételekkel dolgoztak, amelyeknek alapján egy fikczióval külső, objektív jelentkezési ismérvekalapján megállapitották, hogy valakinek mennyi lehet a keresménye. Én ugyanazon községben, bátran állithatom, nem találhatok sohasem kereseti adóval megrovottakat, akikre nézve nem mondhatnám el az egyikről, vagy a másikról, hogy már eredetileg nem arányosan állapíttatott meg ezen adója ; mert mindig van olyan, aki lealkudta kereseti adóját, mindig van olyan, aki nem tartotta érdemesnek ; ha tehát összehasonlításokat teszek ezen az alapon, mindenütt találhatok igen nagy számmal olyanokat, akiknek kereseti adóját egészen nyugodtan felemelhetem. E két elasztikus formulázás mellett tehát ez az általános rendelkezéseket tartalmazó második szakasz azt jelenti, hogy a normális ekszisztencziák számára is a kereseti adó petrifikálva nincsen. Ezt különösen szem előtt kell tartania az igen tisztelt előadó urnak, akinek különben nagyra becsülöm a kvalitásait, mert hiszen ezt a petrifikálási jelszót ő használta először. Neki volna tehát a feladata, aki az adót gyermeknek tekinti, akit gondozni kell, hogy ezt a gyermeket is gondozza, ugy gondozza, hogy megfagyott gyermekké ne váljék. T. ház ! A második szakasz a normális ekszisztencziák számára oldja fel a petrifikálást. A kereseti adónak 4. §-a az u. n. abnormális, ekszisztencziák számára oldja fel, az abnormitásnak megfelelően abnormisan. Ez a szakasz t. i. kimondja, hogy azok, akiknek üzeme a háború folytán lényegesen emelkedett, hetediziglen következőképen bűnhődjenek: először is a valóságos keresmény után nemcsak fizetnek jövedelmi adót, nemcsak fizetnek hadinyereségadót, hanem, a valóságos keresmény után, az 1875. évi kereseti adótörvény szerint 10%-os kulcs szerint fizetnek kereseti adót; de nemcsak akkor fizetik, ha üzletük fennáll, hanem három éven keresztül akkor is, ha üzletük nem áU fenn, sőt akkor is, •— amint a 4. §.. oly szépen fejezi ki magát — ha a következő esztendőkben előreláthatólag nem is volna ilyen nagy keresményük. Ez azután a petrifikálásnak már olyan nagy mértékben való lerontása, hogy itt a kőzet nem is cseppfolyós állapotban van, hanem egyenesen légnemüvé változott. Ha itt egyes hadiszállítóknak adóval való megrovása czéloztatnék, ezt kissé klarifikálni kellene a törvényben. Vagy ha egyes alkalmi és abnormis ekszisztencziáknak azt a törekvését akarják megakadályozni, hogy kibújjanak a hadinyereségadó alól, akkor ezt is mindenesetre világosabban kell kifejteni, hogy ne szenvedjenek e 10%-os adókulcs alkalmazása által azok, akik eshetőleg becsületesen bevaüották jövedelmüket, fizetik a jövedelemadót és fizetik a hadinyereségadót és emellett még abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy miután a háború folytán emelkedett lényegesen az ő keresményük, — és ez nemcsak a hadiszállítókra vonatkozik, hanem vonatkozhatok bármely gazdasági üzemre — ezek abba a kellemes helyzetbe juthatnak, hogy keresetadóképében egy 10%-os kulcs szerint fognak adózni valóságos keresményük után, amely a valóságos jövedelemnek felel meg és ez azután igazán barbár magasságra emelkedő adót jelent. T. ház ! En, őszintén szólva, nem tudom megérteni azt az irányzatot, amely először kimond egy általános elvet és nagy bőkezűséggel adományozza a kereseti adó beállítását, a következő pillanatban pedig ezt a másik kezével visszaveszi. Hiszen amikor a jövedelemadót 1909-ben törvénytárunkba beiktattuk, akkor a keresetadót egyúttal kontingentáltuk. A keresetadónak megállapittatott a makszimélis kontingense már a Wekerle-féle 1909. évi törvényben, sőt maga at. pénzügyminister ur az ő 1912. évi novellájában is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keTesetadót kontingentálni kell, meg kell állapítani annak makszimális évi főösszegét és meg is állapította a novella 14. §-ában az 1913. évre 30,160.000 koronában. Ez a makszimálás önönmagában mutatta a törvényhozásnak azt a szándékát, hogy a keresetadót egyszerűen a múlt egy maradványának telánti, arról ideiglenesen nem mondhat le mindaddig, míg annak pótlásáról nem gondoskodott, de minthogy a keresmény tulaj donképen ugyanaz a fogalom, mint a jövedelem, sőt a tőke nélkül dolgozóknál per absolutum ugyanaz a fogalom, mert hogy a szabad foglalkozásoknak a keresménye miben különböznék a jövedelemtől, ezt a legnagyobb nnánczzseniáütás mellett sem lehet megmondani: tehát a kereseti adó egy Aussterbe-Etatra helyezett adó lett abban a pillanatban, amidőn a jövedelemadó törvénytárunkba belekerült. Ez különben nem valami speczális magyar dolog. Ott, ahol a jövedelemadórendszert megalapozták, Poroszországban és mindazon német tagállamokban, amelyek elfogadták a porosz reform alapeszméjét, mihelyt a jövedelemadót behozták, a keresetadó, vagy annak megfelelő ipari adó, vagy pátensadó, vagy teljesen elcsenevészesedett, vagy teljesen lerongyolódott, vagy teljesen eltöröltetett. Poroszországban fennállott az u. n. Gewerbesteuer, legutóbb az 1891. törvénynyel lett reformálva. Ez a Gewerbesteuer a mi 11*
