Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
84 649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. keresetadónknál sokkal alacsonyabb, mert négy osztályának legmagasabb osztályában 1% volt a makszimális kulcs. Poroszország, mikor megalkotta a jövedelemadót és a kiegészítő vagyonadót, azt követőleg 1893-ban a Kommunal-Abgabegesetz-ben a reáladókkal együtt ennek az iparadónak a hozadékát is átengedte a községeknek. Bajorországban a jövedelemadó 1912-ben történt behozatala előtt fennállott az ipari adó, amely Vio—3V 2 %-ig terjsdt és mihelyt Bajorország a jövedelemadót behozta, — elég későn hozta be a német tagállamok között — ez az ipari adó teljesen lemérsékeltettetett. Szászországban a jövedelemadó behozatalával egyszerűen eltörölték a keresetadót és beleolvasztották a jövedelemadóba ; Württembergben a jövedelemadó behozatala óta leszállították az ipari adót, Badenben a jövedelemadó és a vagyonadó behozatalával azt egyszerűen eltörölték. Már most azt hiszem, mindezeknél sokkal jobban érdekel minket kapcsolatunknál fogva a szomszédos Ausztria keresetadója. Ausztriában is, amikor 1896-ban megalkották az egyenes perszonális adók reformját, ugyancsak kontingentálták a keresetadót. Az osztrák keresetadó egy kontingentált és egyúttal reparticziós adó : meg van állapítva az évi főösszege, az tartományokra és körzetekre oszlik fel, a körzetekben pedig az adózókra bizonyos kategóriák szerint vettetik ki. Tehát ha Ausztriánaknézem a keresetadóját, azt találom, hogy annak kontingensét megállapították először az 1898— 1899. évekre 35,464.000 K-ban és ha nézem az utolsó számot, hogy mi volt a keresetadó eredménye 1914—15-ben, azt találom, hogy a 35,464.000 K felemelkedett összesen csak 37,268.000 K-ra, tehát 15 év alatt nem is egészen 2 millióval növekedett. Mert kezdődött az osztrák adóreform 1896-ban azzal, hogy a keresetadó kontingensénél rögtön elengedtek 22'5 %-ot, majd pedig Ausztriában t. i. az összes perszonális adóknak van «'gy főkontingense és ezen kontingens felülhaladása után a mérséklés most már 25%-ra emelkedett. Ez a mérséklés különben a felhozott számokban már bennfoglaltatik. Ha már most összehasonlítom ezzel a magyar eredményt, látom, hogy az 1912. évi novella 1913-ra 30,160.000 koronában állapította meg a keresetadót és ugy tudom, közvetlen forrásból, hogy a keresetadó jelenleg nálunk már a 36 millió koronát felülhaladta. Már most, ha én nézem a keresetadónak ezt a gyönyörű emelkedését Magyarországon, hogy 30,160.000 korona kontempláltatott kontingensül 1913-ra és a pénziigyminister ur szerint ma már 36 millió koronát felülhalad a III. osztályú kereseti adó összege Magyarországon, holott a kontingentálás szerint, amint kontemplálták, makszimálisan 32 millió korona lehetne ma a kereseti adó, ugy látom, hogy a többlet 4 millió koronával fölülhaladta az 1912. évi novellában kontemplált kereseti adókontingenst. Es ha összehasonlítom most az osztrák 1914—15. évi 37 millió koronás adattal ezt a magyar adatot, hogy Magyarországon a kereseti adó összege 36 millió korona : azt hiszem, nem kell választ várni arra a kérdésemre, vájjon Ausztria és Magyarország ipara és kereskedelme oly arányban vannak-e egymással virulás, gazdagság, fejlettség tekintetében, hogy az osztrák kereskedelem és ipar 37 millió korona kereseti adóterhének nálunk 36 millió koronát fölülhaladó, körülbelül 36'5 millió korona teher felel-e. meg. Ily körülmények közt valóban nagyon szerény óhaj, hogy a kereseti adó petrifikálása jelszavának kiadása után a kereseti adó kontingentálását kívánjuk, legalább is abban az összegben, amelyet már szíveskedett azzal a rapiditással elérni az 1913-ban kontemplált kontingentálás daczára. Azt hiszem, ennyi már épen elég volt ebből az adóból, amely különben is egészen jogtatlanul foglal helyet adórendszerünkben. Ha jogos volt a kereseti adó kontingentálásának követelése akkor, amikor az 1909. évi adóreformot alkották meg, kétszeresen jogosult most, mert az 1909. évi jövedelmi adó és a jelenlegi jövedelmi adó névleg lehetnek ugyanazok, tényleg azonban nagyon különböznek egymástól, különböznek egymástól különösen a városi kereső osztály szempontjából. Az 1909-iki jövedelmi adó azon alapelven nyugodott, hogy a keresmény egyenlő a jövedelemmel, de nem a jövedelmi adó emelése, de a jövedelmi adó csökkenése szempontjából. Az 1909. évi jövedelmi adótörvény kimondotta a III. osztályú kereseti adóval megrovottak tekintetében, hogy ha egyszer kiderittetett a keresményük, ezen forrásból származó jövedelmük ujabb kutatás tárgyává nem tehető, tehát keresményük egyúttal jövedelmük gyanánt számíttatik. Hogy ez mit jelent, azt nem kell magyarázni, A kereseti adó természete volt az, hogy fiktív tételekkel dolgozott, a keresmény a valóságnak soh a meg nem felelt, tehát a keresmény alapul vétele a jövedelmi adónál jövedelem gyanánt azt jelentette, hogy igen alacsony jövedelem mellett történt volt meg az adózás. Ez különben az akkori pénzügyministernek egészen nyíltan bevallott tendencziája volt, mert nagyon enyhén kívánta meggyökereztetni a jövedelmi adót és az életbe átvinni. Most e javaslat kimondja, hogy a jövedelemnek megállapításánál kizárólag a jövedelmi adótörvény irányadó ; tehát egyik törvény nem segítheti ki a másikat. A jövedelemadó megállapításánál nincs közöm ahhoz, mi valakinek a keresetadója, a keresetadó megállapításánál nincs közöm, mi valakinek a jövedelmi adója, Es ha most valaki megvizsgálja a kereseti adólajstromokat és a már kivetett jövedelmi adókat, akkor azt fogja találni, hogy igen jelentékeny differenczia van a megállapított jövedelmek és a megállapított keresmények között. A jövedelmek sokkalta nagyobbak, 3—4—5, sőt tízszer akkorák, mint a keresmények. De e jövedelmi adótörvény sokkalta szigorúbb, mint volt az 1909. évben kontemplált reform, különösen sokkalta szigorúbb a városi kereső lakos-
