Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

648. országos ülés 1916 augusztus 10-én, csütörtökön. 73 mert az élet emellett tanúskodik. A fmáiicznak nem az a pszichológiája, liogy ő, ha egy ilyen argumentumot kap, hogy a szomszéd, vagy a harmadik faluban egy holdért 1500 koronát adnak, hogy akkor a második faluban lévő földbirtokra nézve a földbirtokos szép számadásai kedvéért fele, vagy 60—70 %-os értékben állapítsa meg a forgalmi értéket, meg fogja állapitani körülbelül ugyanazon praetium affectionis alapján, mint amelyen az illető birtok elkelt. De a forgalmi érték mit jelent ? Azt, hogy mily áron lehet a birtokot vagy ingatlant értékesíteni. Nem ez a forgalmi érték? Teleszky János pénzügyminister: Átlagos forgalmi érték! Gr. Batthyány Tivadar: Átlagos forgalmi érték, nagyon helyes, köszönöm a felvilágosítást, én is így gondoltam. Fogok a t. minister urnak néhány konkrét példát mondani. Tudok községet, ahol lakom és másutt is, ahol a háború alatt az emberek félnek a takarékba tenni a pénzüket, vidéken, ennélfogva földet akarnak venni. Egy birtokon, amelyet kezelek és ahol három év előtt próbáltam néhány hold rossz kavicsos földet eladni 480 koronáért és ahol akkor kinevettek, most eladtuk azt a földet nyolczszázegynéhány koronáért. Ez a tény, t. ház. Ma annyira megfizetik a földet, félelemből, vagy nem tudom miért. Eladnak pár tinót, tehenet és vesznek földet minden áron. Nem azt kérdik, mennyibe kerül, de hogy hol kapni a szomszédban. így aztán 10 — 20 — 25 községben egymásután mindenütt ugy fogják becsülni a birtokot, az ilyen adatok alapján és ha 1916-ban vagy 1917-ben ezt a forgalmi értéket egyszer belevitték a pénzügyi adminisztráczió naplóiba, ember legyen az ós nem egyszerű földműves, de a Vázsonyi furfangos fiskális esze sem lesz elégséges arra, hogy rábírja a pénzügyi közigazgatást arra, hogy a már egyszer 70.000 koronában megállapított értéket leszállítsa 40—50.000 koronára. (Mozgás és derültség.) Kelemen Béla: Ez nem nagy dicséret Yázsonyira! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, én pedig Vázsonyit ezzel meg akartam dicsérni. (Derültség.) Hogy e kis tréfás kitérés után visszatérjek a dologra, nem félek attól, hogy bárminő rendszert fog a törvényhozás a vagyon értékének megállapítására elfogadni, hogy emellett a nagybirtok ne tudná magát védeni. A nagybirtoknak megvannak az összeköttetései, a nagybirtok, ahol ezrekről van szó, könnyen küldhet megbízottat, ügyvédet fogadhat, vagy más intelligens embert, aki neki törvényes formák kellő betartása mellett a jogorvoslatot megszerezze. De kérdem, hogy a kisgazda az ő vagyoni adó alá eső vagyona becslésének keresztülvitelénél hol áll? Sohasem szoktam sérteni senkit, legalább mindig kerülöm, távol áll tőlem, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. vidéki közigazgatásunkról csak egy rossz szót mondjak, de ott, ahol kissé kortesíze van a dolognak, már pedig az adókivetéseknél tudjuk, hogy némi kis kortesíz mindig vele jár, a városokban is nehéz az embereknek igazukhoz jutni, hát még mi lesz azzal a szegény kisgazdával, akinek nincs is módja hozzá, mert hiszen ha ügyvédet fogad, ha valakit pénzért fogad, hogy eljárjon, már annyit költ, hogy az adódiíferenczia nem éri meg. Hogy fog ez védekezni akkor, amikor mondom, kortesmellékízü ügyeknél a mi közigazgatásunkon néha nagyon meglátszik, hogy közel vagyunk a Balkánhoz. Nem akarok mást mondani. Hogyan fogja a kisgazda az ő vallomását tenni? 0 fog jogorvoslat után szaladni, ő fogja az általunk is proponált bizalmi embert kiküldeni? Ez nagyon szép a törvényben, de az életben máskép lesz. Az életben a községi jegyző fogja mindezt megcsinálni. Ha ügyes ember, jóindulatú ember, jól, ha nem ügyes ember, nem jóindulatú ember, akkor egész községek, egész vidékek fognak évtizedekig szenvedni. Ezt igen aggályosnak tartom és azért nagyon ajánlom a t. háznak, méltóztassék meggondolni, nem lenne-e czélszerü, legalább a kisekszisztencziáknál, a kisgazdánál valami fiksz tételt, fiksz kulcsot megállapítani, mert kisebb baj, ha a fiksz kulcs nem egészen üti meg a mértéket, mint hogyha ily vallomások és becslések utján csinálják, mert annyi egész bizonyos, hogy a vallomások és becslések sem érik el az igaz, tényleges értéket és egész bizonyos, hogy az ily módon való megállapítása a vagyoni adónak a kisgazdára óriási nehézségekkel és aránytalan nagy terhekkel fog járni. Ha megtalálja a törvényhozás bölcsesége ennek kellő megoldását, boldog leszek, de nagyon kérem, vegyék figyelembe, különösen a kis- és középbirtokososztályt, amely az adókkal amúgy is erősen van sújtva. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a falusi lakosság relatíve a pótlékokkal és minden egyebekkel amúgy is sokkal jobban van megterhelve, mint a városi lakosság. Ezek oly tényezők, amelyeket akár agrárius, akár merkantilista, akár szocziálista valaki, el kell ismerni, mert ezek a valódi életből vett tények. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Végezetül még csak egyet bátorkodom felemlíteni és ez az, hogy én kérdem, nőkép oszlanak meg Ausztria és Magyarország közt a háború terhei ? Aláhúzom terhei és nem költségei, (Halljuk! Halljuk!) mert terhek alatt a vérben, anyagiakban és pénzben való szolgáltatások összességét értem. Én nem vagyok közjogász, nem vitatom, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 15., 18. és további szakaszai szerint helyes-e, hogy a háború költségeit és ha igen, hogy a háború minő költségeit viseljük a kvóta arányában vagy másképen ? De tény az, hogy a magyar nemzetnek törvényesen két kvótája van. Az egyik JO