Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
7-J 643. országos ülés 1916 augusztus lő-én, csütörtökön. az, hogy a közösügyekhez minő arányban járul Magyarország, minőben Ausztria, a másik az, hogy Magyarország minő arányban járul a véráldozat terén ? Annak idején a delegáczióban számszerű adatokkal kimutattam, hogy Magyarország a véráldozat terén minő hátrányban van; mert hogy egy nemzet több katonát adjon, mint amennyit elismert teherviselőképessége mellett eltartani képes, ehhez mi unikum vagyunk. A mi kvótánk 42% az 58%-os osztrák kvótával szemben, de facto a háború alatt ezen perczentuális magyar szám sokkal nagyobb. Nagyon érdekes lenne tudni, hogy percentualiter menynyire emelkedett ez a szám terhünkre? Mi törvényt hoztunk, amelylyel lehetővé tettük, hogy a magyar jüuszból osztrák ezredeket lássanak el. Ha a statisztikai adatokból kiindulva stichpróbákat csinálnánk, kitűnne, hogy a lakosság számához képest relative sokkal nagyobb véráldozatot szolgáltat Magyarország, mint Ausztria, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt is tudjuk, és ez a legfájdalmasabb ránk nézve, hogy a frontszolgálatnál is a százalék nagyobb, mint a mi törvényes kvótánk, s hogy a halálozások, sebesülések és a rokkantak perczentuális száma sokkal nagyobb, mint a mennyit a törvény 42%-ban ugyanottan megállapit. (Igás! Ugy van! a szélsobahldalon.) Ezek tények, melyeket ha nem is végleges összegekben, de mértékekben kellő utánjárással meg lehet állapítani. Tény az is, hogy Magyarországon relative sokkal kisebb arányban történnek a felmentések, mint Ausztriában, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) tény, hogy a fronton és a front mögötti szolgálatban az arány Magyarország terhére és Ausztria javára mutatkozik. Midőn igy állunk, midőn ezen a végső erőfeszitésig menő küzdelemben határaink megvédése érdekében minden polgára e hazának vérét és vagyonát feláldozza, az osztóigazság nevében kérdem: helyes-e az, hogy a magyar többet s az ugy a népesség, mint minden tekintetben erősebb, hatalmasabb Ausztria relative kevesebbet áldozzon, mint a magyar nemzet. (Elénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Igaz! Ugy van!) Ezt a kvótát meg kell javítani : a mi terhünkre eső vér és anyagi áldozatokért Ausztriánali anyagilag is kárpótolni kell bennünket, mert az is közismert tény, hogy ezen háborúnak jövedelmeiből, hasznaiból Ausztria nem a kvóta arányában, hanem annál tetemesebben nagyobb mértékben veszi ki a maga részét. (Igaz! Ugy van! a szélsobahldalon.) Minden előnyt, minden hasznot Ausztria kajjja, minden kárt, minden terhet aránytalanul nagyobb mértékben Magyarország viselje? Ez nem igazság. Amikor hajlandóságunkat fejezzük ki, hogy meghozzuk az áldozatokat vérben és anyagiakban oly mértékben, amint azt a magyar nemzet teherviselési képessége elbírja, akkor elvárjuk, hogy a magyar nemzet kárpótlást kapjon Ausztria részéről anyagiakban, de nemcsak elvárjuk, hanem követeljük is azt, hogy annak a magyar nemzetnek, amely nem törekszik kifelé, mely mindig hűséges királyához, mely mindig hűségesen megtartja a pragmatika szankczióban vállalt kötelezettségét, mely megmutatta, hogy a magyar nemzet a maga egész létében, gondolkozásában, intézményeiben a legerősebb védelme a trónnak és a kettős monarchiának, adassék meg teljes nemzeti léte nem a jövőben, hanem most. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csatlakozom Földes Béla határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! gróf Apponyi Albert félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Azt hiszem, méltóztatik az engedélyt megadni. (Felkiáltások: Megadjuk !) Gr. Apponyi Albert: T. ház ! Előttem szólott t. barátom nagyon érdekes beszédében, melynek ugy nemzeti, mint szocziális irányzatával szivem mélyéből teljesen egyetértek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nagyon lekötelező formában énreám vonatkozólag olyan nyilatkozatot tett, amely kételyt ébresztett bennem aziránt, hogy tegnapi nyilatkozatom némely részét nem értette-e félre, ha pedig ő félreértette, bizonyára félreértették mások is. Tudniillik ahhoz az általános tételemhez, hogy az oly nagy átalakulás, mint aminő az uj demokratikus és független Magyarország létesítése, nem egy napnak, nem egy attaknak a munkája, hanem csak hosszú, kitartó törekvésnek gyümölcse lehet, azt a kételyt fűzi, vájjon én ezt nem értettem-e a gazdasági önállóságra és a hadsereg magyarságára nézve és czélzást tesz a koalicziós kormány idejében tett bizonyos tapasztalásaira is. Erre a czélzásra, mélyen t. ház, én ki elégítő választ és felvilágosítást ezidőszerint nem adhatok. Mert akkor elfoglalt állásomból kifolyólag még most is kötelez engem a titoktartás oly részletekre nézve, melyeknek felderítésére annakidején engedélyt kértem, de el nem nyertem. Ha majd ezek a részletek fel lesznek derítve, a gazdasági önállóság tekintetében elfoglalt álláspontommal és ténykedésemmel is nyugodt lelkiismerettel és felemelt fővel fogok állhatni a nemzet és a nemzet függetlenségi elveket valló részének ítélőszéke előtt is. Ezt ma nekem elhiheti valaki, vagy nem hiheti el, .tetszése szerint . . . Gr. Batthyány Tivadar : Elhiszem ! (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: . . . de én ma ennél többet nem mondhatok. Ami azonban azt a konkrét félreértést illeti, mely tegnapi felszólalásomhoz fűződik, utalom t. barátomat arra az interpelláozióra. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) melyet a vámszövetségnek a szokásosnál hosszabb időtartamban való megkötésére vonatkozólag intéztem a kormányhoz