Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

648. országos illés 1916 au tudom — még valami vámuniós ujabb alakulat. Egészen bizonyos, hogy, ha lesz németosztrák-magyar vámegység, akkor a vámjövedelmek Magyarországot illetőleg relatíve a legcsekélyebbek lesznek. Ha megmarad az osztrákmagyar vámterület közössége, akkor valószínűnek tartom, hogy a pénzügyi vámoknak további fokozásával a vámjövedelmeket is bizonyos mértékig emelni fogják és ezzel az állam bevételeinek bizonyos mérvű fokozását érik el. Szerintem egészen máskép fog azonban állani pénzügyileg a helyzet, ha élve az 1867. évi XII. t.-czikkben biztosított jogunkkal, az önálló vámterületre térünk át, amidőn megcsináljuk a magunk önálló vámpolitikáját, megállapítjuk a magunk önálló vámtarifáját, amelylyel felfogásom szerint egyrészt jobban fogjuk szolgálhatni a magyar gazdasági érdekeket, de egészen bizonyos, hogy önálló magyar vámterület esetén az állam jövedelmei magasabbak lesznek, mint a mai közös vámterület alapján. Itt tehát az önálló vámterületnek nemcsak gazdaságpolitikai szempontból lesznek óriási előnyei, hanem egyúttal el fogjuk érni azt is, hogy az állam jövedelmei ezen a téren fokozódni fognak, ami által a népnek uj adók behozatalával, vagy a fennálló adók fokozásával való ujabb megterhelését ennyivel feltétlenül csökkenteni lehet, ami azoknál a méreteknél, amelyekkel az ország polgárságát a háború kiadásai folytán megterhelni kell, egészen bizonyos, hogy sok millióra fog évenként rúgni, azért nagyobb adóemelés helyett a vámok fokozásának lehetőségét feltétlenül ki kell használni. A nemzeti jövedelmek fokozása, a nemzeti vagyon fejlesztése ismét egy másik módja annak, hogy az adók túlnagy emelése helyett az állam jövedelmeit fokozzuk. Hiszen abban nem lehet közöttünk nézeteltérés, hogy amennyiben a magyar nemzet vagyona emelkedik, ugyanabban az arányban emelkedik a nemzet adófizető képessége is, az adóalanyokkal arányban emelkednek az adóbevételek és igy, ha több adóalany áll rendelkezésünkre az adófizetésre, igen természetes, hogy az egyesekre, az eddigiekre kisebb összegek háramolnak. Mindent el kell tehát követnünk, hogy ezt a nemzeti vagyonosodást, a nemzeti vagyon, a nemzeti jövedelem fokozását minden rendelkezésünkre álló eszközzel elérjük. (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Hiszen ez a szegény nyomorgó népünk a háború folytán előidézett szenvedései mellett a háború után oly óriásilag lesz még igy is megterhelve, hogy az ember csak a legnagyobb aggodalommal nézhet a jövő elé és igazán a legnagyobb mulasztást követné el a törvényhozás és a kormány, ha itt csak egy helyen, egy pozicziónál is elmulasztaná lehetővé tenni a nemzet jövedelmeinek fokozását a vagyonosodás, a jövedelmek fokozásának utján. Hogy ez mennyire fontos, bátor vagyok csak egy közismert tényre utalni. Ugyebár, közismert tény, hogy a magyar nemzeti vagyon gusztus 10-én, csütörtökön. 07 talán a legautentikusabb becslés, Pellner egyetemi tanár és pénzintézeti igazgató ^munkája szerint 40—50 milliárdot tesz ki. Én, mint mindig, azon igyekszem, hogy ne legyek túlságosan pesszimista, tehát számitásomnál alapul az 50 milliárdot fogadom el. Minthogy már 5'5 milliárd állami adóssággal mentünk bele a háborúba és eddig már legalább is 14 milliárdot költöttünk el a háborúra, tehát kerek összegben ma már 20 milliárd adósság terheli a magyar állam háztartását. Ez — 50 milliárd nemzeti vagyont véve — a nemzeti vagyonnak máris 40°/o-os eladósodását jelenti. Ha — teszem azt, — ez a háború eltart még jjár hónapig és ha — amire már az előbb utaltam — ehhez a háború lebonyolításával, a reetablirozással járó kiadásokat csak újabb 14—15 milliárddal veszem, vagyis ugy számítunk, hogy a magyar állam terheit a háború során 28 — 30 milliárddal fokozták: méltóztassék kiszámítani, hogy 30 milliárd háborús kiadás és 5Va milliárd államadósság, tehát — mondjuk — kereken 35 milliárd államadósság 50 milliárd nemzeti vagyonnal szemben: oly óriási eladósodása a magyar nemzetnek, hogy ezzel szemben azt a fülön túlig eladósodott vagyont és nemzeti jövedelmet egyszerűen a végletekig adókkal megterhelni, nem módja annak, hogy ez a nemzet ennek a rettentő háborúnak következményeit kiheverhesse. Ennek egyetlen egy módja van, amit bátor voltam az előbb is említeni, hogy minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a magyar állam nemzeti vagyonát, nemzeti jövedelmeit fokozzuk. Erre Berlinből indult ki a jelszó, amelyet azután felkaptak Magyarországon is. Igen helyesen jellemezte azt egyrészt a pénzügyminister urnak múltkor tett nyilatkozata, amelyet talán az én ebbeli fejtegetésemre válaszul adott, másrészt Esterházy Móricz t. képviselőtársamnak mai fejtegetése, amelyben utalás történt arra a jelszóra, amelyet ide beledobtak Németországból, hogy Magyarország termeljen több gabonát. A többtermelés nagy tanácsát adták nekünk, hogy ezzel és ebből boldoguljunk. Én felmentve érzem magam az alól, hogy ezt a kérdést itt bővebben fejtegessem. Hiszen múltkor is rámutattam már ennek a többtermelésnek egy-két momentumára, amidőn utaltam arra, hogy pl. a tisztelt tudósok ajánlhatnak nekünk akárminő szép gazdálkodást, ha az a bizonyos időjárás, a klimatikus viszony, amelyre igen helyesen utalt a t. pénzügyminister ur az Alföldre való hivatkozással, ha a csapadéki viszonyok meg nem változnak és amíg meg nem változnak, annak a pénznek, amelyet a többtermelésbe bele fognak ölni, 95%-a veszendőbe megy. Szóval mezőgazdasági téren a többtermelés határai igen korlátoltak. Igaz, e téren ugy az állam közegei, mint magánosok igen szép munkákat végeznek a buzanemesités és más ilyen munkák által. El fogjuk idővel érni azt is, hogy q*