Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

fi8 648. országos ülés J916 augusztus 10-én, csütörtökön. a műtrágyát is nagyobb mérvben tudja majd a mi közönségünk alkalmazni, különösen lia marad neki erre mobil tőkéje, amiért szintén jó lesz az adóemelésekkel kissé óvatosan elbánni. Mondom, el fogunk érni bizonyos eredményeket, azonban ez a többtermelés, nem fog minket átsegíteni azon, hogy az állam rettentő többkiadásával szemben erősebb adófizető képességre jusson a nemzet. Ennek más útja van. Méltóztassanak megengedni, hogy midőn a mezőgazdasági többtermelésről beszélünk, felemlítsem azt, amit a ház ezen oldalán vallunk és a házon kivül is igen sokan, akik tisztán a maguk szakmájának élnek, vallanak, hogy t. i. a magyar államnak, hogy meg tudja úszni a háború e nagy terheit, ipari állammá kell alakulnia és erre egy ut vezet: a gazdásági önállóság! (Helyeslés balfelöl.) Utalhatok azokra a körökre, amelyek a magyar ipar képviseletére vannak hivatva. Az Országos Iparegyesületben pl. élénken nyilatkozott meg az önálló vámterületre vonatkozó követelés, másutt pedig csak nagy tárgyalások és szelid nyomások, az elnök lemondásával való fenyegetéssel tudtak olyan ibisreclibis-féle határozatokkal olyan álláspontot elfoglalni, amely felfelé Az Estben megjelent ministerelnöki nyilatkozat álláspontját is honorálja ós emellett az önálló vámterület követelését is magában foglalja. Egyszóval a szakkörök, amelyeket az elsősorban érdekel, igenis követelik a gazdasági önállóságot és jól teszik, ha követelik. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarom felszólalásom házszabályok szerinti keretét túllépni, csak röviden rámutatok az önálló vámteriilet kérdésére az adójavaslatokkal kapcsolatosan. {Halljuk ! balfelöl.) Méltóztatnak tudni, hogy Németországból kiindulólag és a háború kezdete óta folyton megismétlődőleg egy egész irodalommal árasztottak el bennünket olyannyira, hogy Bérezik Árpádnak, a kiváló írónak kellett felszólalnia, hogy a könyvesboltok kirakataiban maradjon egy kis hely a magyar irodalom számára is. E német munkák kisebb részben a mezőgazdasági többtermelést propagáltak, nagyobb részben pedig odatendáltak, hogy Magyarországot kapaczitálják arra, hogy a Németországgal való viszony bensőbbé tételének és mélyítésének jelszava alatt magát gazdaságilag igen erősen Németországhoz fűzze. Jött igen sok szakszerű argumentum, de sok tapintatlanság is, amelylyel azonban most nem kívánok foglalkozni, csak utalok arra, hogy ez a német irodalom két névben jegeczesedett ki, az egyik Naumann, a másik Mitteleuropa. Naumannak igazán szenzácziós munkája kodifikálta mintegy azt a gazdasági viszonyt, amelyre való törekvést Németország majdnem egyhangúlag magáévá tett s amelyet Matlekovics Sándornak ugyanakkoriban tartott budapesti előadása ad absurdum vitt, kimutatván, hogy ha Naumann Mitteleuropája megvalósittatik, a magyar nemzetnek épugy, mint Ausztriának, mint uralkodó királyunknak felségjogainak egy részéről le kell mondania, szintúgy nemzeti önállóságunk egy részéről s a monarchia pozicziója körülbelül SchaumburgLippe és a bajor királyság között találna helyet. Magyarország egyszerűen egy agrár gyarmat lenne, nem ugy mint eddig, csak Ausztriáé, hanem egyúttal Németországé is. Magyarország lenne az a Kornkammer, amely Mitteleuropát nyersterményekkel ellátná, aminek következtében természetesen megakadna még mai csekély ipari fejlődésében is; ennek további következménye az lenne, hogy lehetetlenné válnék az, amire feltótlenül törekednünk kell: uj erőteljes adóalanyok létesítése. (Igás! Ugy van! balfelől.) Ha tehát valaha Magyarország fennállásának ideje alatt szükséges volt, hogy gazdasági életünket — non verba, sed fecta, mint Széchenyi István jelszava mutatja — tényleg az életbe átvigyük, ugy most érkezett el ennek ideje. (Helyeslés balfelől.) Mert ha a háború után ezt a Mitteleuropát valamiképen megalapítják, akkor 20—25 éven belül Magyarországon önálló vámterületről, gazdasági önállóságról beszélni nem lehet. Mert legyünk tisztában, Németország különleges közjogi és szuverenitási jogaink teljes tiszteletbentartása mellett is nem fog öt vagy tiz évre velünk megállapodni. Nem ismerem,. de mégsem hiszen — s az indicziumok nincsenek emellett — hogy Németország velünk, legalább amint mi akarnánk, a függetlenségi és 48-as párt, mint önálló állammal szerződne meg. Gr. Apponyi Albert: A mi kormányunktól függ! Gr. Batthyány Tivadar: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a mi kormányunktól függ. Bocsánatot kérek, nem egészen. Meggyőződtünk már, hogy hiszen volt kormány, amely a gazdasági önállóság álláspontján állt; volt parlamenti többség, amelynek vezérlete százszor hirdette, mint az önállóság egyik legerősebb kritériumát, az önálló jegybankot és volt valami hatalom, — nem említem, mindenki tudja, hogy melyik — amely ezt megakadályozta. Ma be kell látni mindenkinek, többségnek, kormánynak és mindazon tényezőknek, amelyek felettünk ... Egy hang (a szélsobalóldalon) : Uralkodnak! Gr. Batthyány Tivadar: Igen, uralkodnak. (Derültség a szélsöbaloldalon.) El akartam kerülni ezt a szót. Be kell látniok, hogy Magyarországot ha gazdaságilag fenn akarják tartani, ha biztosítani akarják a dinasztiának, a kettős monarchiának, a Habsburgok két birodalmának ezt a legerősebb pillérét, ha fenn akarják ezt tartani emberanyagban és gazdasági téren is akczióképesen, akkor nem szabad az eddig taposott utón haladni, hanem rá kell lépni azonnal, 1917 vége előtt a gazdasági önállóság megvalósítása terére. És ne vegye rossz néven Apponyi igen tisztelt képviselőtársam, akit,