Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

648. országos ülés 1916 augusztus lO-én, csütörtökön. O;Í mint megnyugvással elfogadjuk,hogyfizetni fogunk, amint megnyugvással tűrtük el azt, hogy vérzünk. Vécézni fogunk financzialiter is. En csak egyet tudok kérni : hogy ha már kell sok adót, ha kell több adót, ha kell mindent fizetünk, legyen garanczia arra, hogy mindenki egyformán, igazságosan fizet s hogy senkitől sem fognak több polgári gondosságot kivánni, mint amennyit józansággal ily értékelési viszonyok közt bárki tényleg teljesíthet. (Helyeslés balfelöl.) Nagyon sérelmes rész még, amint mondottam, a pénzügyminister urnak az a hatalmi túltengése, amely a javaslatokban eddig benne volt, de kilátásba helyezte, hogy meg fogja szüntetni. Mert hiszen a javaslatban ugy van feltüntetve, hogy minden konczesszió, értékelés felülről lefelé, a bírságok fokozása stb., stb., szóval az egész pénzügyi klaviatúrának ezen része egyedül a pénzügyminister ur szobájában van elhelyezve. Ez óriási veszedelem lett volna s a közszabadságok teljes kiszolgáltatását jelentené. Mert hiszen tudjuk, hogy a modern embert leginkább az anyagiaknál, a pénznél lehet megfogni s természetesen ez oly módon férkőzik mindenkinek a szivéhez, amit nem is lehet kontrollálni. E tekintetben kérünk garancziát és ezt kilátásba is helyezte a minister ur, hogy mindenütt az adófelszólamlási bizottság fogja ezeket a dolgokat végezni. Ha azonban elképzeljük mi, praktikus emberek, hogy mikép fog ez menni, akkor igazán kétségbe kell esnünk.. És kétségbe esünk nemcsak a saját zaklatásunkért, de az eredmények későn való beállásáért is, mert nem hiszszük, hogy azzal a csekély személyzettel és a jövedelemadó kivetésénél tapasztaltak alapján mondhatom: nem is eléggé gyakorolt személyzettel uj adók előmunkálatait hogyan fogja a minister ur olyan rövid idő alatt ennyi irányban keresztülvinni, hogy az már 1917-re vagy 1918-ra effektív jövedelmeket is szolgáltasson. Az emiitett mulasztást azért hozom fel, mert, mint mondottam, a jövedelmi adót szeretnők tekinteni az adórendszer gerinczéül. Angliában is azon játszottak minden skálát. Volt annak egy tarifája, amely a 0.2 adólábbal indult és felment 1917-ben 8'2%-ig. ök azt mondották, hogy a jövedelemadót a szükség szerint fogják nyújtani és tényleg emelték többször, de sülyesztették is ! Ha igy volna nálunk is, akkor sokkal egyszerűbb volna a dolog, meit nem volna nem tudom hányféle adó kimunkálása előttünk. Igaz, hogy Angliában is kénytelenek voltak még a különféle adókat melléje állítani, igy különösen a föld értékének emelkedésére íótfc adót. Kétségtelenül ezek is szükségesek lesznek de nem számítanak főmomentumképen, mert ha a nemzeti jövedelmezőséghez fordulunk és annak adóját csak egy-két %-kal emeljük is, máris nagy tömegeket érintünk és nagy pénzügyi eredményeket érhetünk el. Ezek a javaslatok az előadó ur véleménye szerint is összesen 70 milliót fognak approkszimative hozni. Mi ez a tenger sima tükréhez, mi ez egy milliárd szükséghez képest % Az ember elszédül azoktól a hiányoktól, amelyeket itten lát. Olyan ez, mintha egy szál gyufával akarnánk egy őserdőt megvilágítani. De amikor e javaslatok egyrészt kis eredményt hoznak, akkor másrészt a polgárokra nézve olyan nagy veszedelmet rejtenek magukban, hogy az elérhető eredménynyel abszolúte nem áll arányban a polgárok jogainak veszélyeztetése. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Öriási fontosságú a becslési kérdés. Gróf Esterházy t. barátom azt mondta, hogy őszerinte voltaképen ez a kardinális része a vagyonadónak. Nagyon zseniális egyszerűséggel és igazán szűkszavúan szól erről a javaslat (olvassa) : »Az adóköteles vagyon megbecslésénél annak a 9. § szerint megállapított időben mutatkozó átlagos forgalmi értéke irányadó.« Erre névze mi egy határozati javaslatot óhajtottunk előterjeszteni, de miután magunk is belátjuk, hogy a kérdés rendkívül kompleksz, ugy hogy nem lehet eg}^ ilyen javaslattal megszövegezni, ennélfogva ezt a határozati javaslatot elejtettük. De azt a kérelmet terjesztjük a ház elé és különösen a pénzügyi kormány elé, hogy szíveskedjenek arra módot adni, hogy e nagy kérdés ne egy egyszerű frázissal intéztessék el. Felhívom a figyelmet épen az angol törvényhozás tanúságára. Ott egy relatív kis törvényben 25 §-ban szabályozták az értékelést. Annyira megvédi a törvény a polgári szabadságot és jogokat, hogy az adótárgyakat minden terén szabályozza, hogy meddig szabad hozzányúlni és nem szolgáltatta ki a polgárokat az adóhivatalok szeszélyének és önkényének. Megállapítja a föld u. n. forgalmi értékét, azután megállapítja külön magának a földnek meztelen értékét, kimondván, hogy sem a felépítmény, séma földalatti munkálatok, pincze stb. nem vehető bele, külön intézkedik a föld növedékéről, fákról megállapítja azt az értéket, amelylyel mezőgazdasági szempontból bír a föld és megállapítja a földnek azt az értékét, amelylyel akkor bír, ha megművelik, vagyis kellő instrukczióval látják el. Eényes bizonysága ez a törvény annak az igazán angol polgári szabadságszerető gondolkodásnak, amely gondosan ügyel arra. nehogy az angol polgárt szabadságában megbántsák azáltal, hogy adó be nem vallás czimén meg lehessen zaklatni. Ha ők ilyen gondosan tudtak eljárni az ő nagy szabadságjogaik és az ő' adminisztrácziójuk mellett, amelytől nagyon messze esik a mi megyei és pénzügyigazgatásunk adminisztráeziónk, akkor igazán azt kell kérnünk, hogy legalább még egyszer akkora terjedelmű, részletesen kidolgozott intézkedés legyen erről nálunk is, még pedig nem szabályrendeletben, hanem magában a törvényben. (Helyeslés balfelöl.) Ez a legsérelmesebb része a dolognak Már most lehetne

a beszélni arról, hogy milyen természetűek a vagyonadónál a kivételek. Egyedül a koronás uralkodót és a koronázatlan nagyhatalmat veszi ki. Azt mondja (olvassa): »Mentesek az adó alól a király és a királyné«. Elől pedig hallgatag kihagyja a bankokat. Ennél nagyobb hatalom nincs már. En azt hiszem, igazán nem szocziális gon-