Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1910 képes feladatának megfelelni és gyakran önkéntelenül visszaélésekre ragadtatja magát. Ezeket röviden előadva, az összes ellenzéki pártok megbízásából van szerencsém a belügyminister úrhoz a következő interpellácziót intézni: »1. Van-e tudomása a belügyminister urnak a városok azon országos és általános mozgalmáról, kogy gabona- és lisztszükségletüket önkormányzati utón vásárolhassák, illetve biztosítsák magukat? »2. Hajlandó-e a minister ur, illetve a kormány a városok ezen óhajának — a közszükségletnek megfelelően az előzőleg tett intézkedéseket ez irányban megváltoztatni? »3. Micsoda indokok vezették a minister urat, illetve a kormányt annak a rendeletnek kibocsátására, hogy a törvényhatósági városok, illetve azok lakossága csak a város területén szerezhetik be élelmezési czélra szolgáló gabonaszükségletét, holott nyilvánvaló, hogy a törvényhatósági városok legnagyobb része nincsen abban a helyzetben, hogy ezen szükségletét a városok területén beszerezhesse ? »4. Hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy a törvényhatósági városok és azok lakói gabonaszükségletüket a szomszéd törvényhatóságok területén is beszerezhessék?* Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Sándor János belügyminister: T. ház! A hozzám intézett interpelláczióra kötelességemnek tartom azonnal válaszolni, azért, hogy a kormánytól és tőlem kért felvilágositások megadásával igyekezzem eloszlatni azon félreértéseket, melyek e kérdés körül, fájdalom, felmerültek és eloszlatni azt a nyugtalanságot, mely a törvényhatósági városok polgársága körében e kérdésnek a sajtóban és a városokban történt tárgyalása következtében mutatkozni kezd. Az interpelláló képviselő ur kérdi tőlem: van-e tudomásom a városok azon országos és általános mozgalmáról, hogy gabona- és lisztszükségletüket önkormányzati utón vásárolhassák. Igenis, van tudomásom erről, mert e kérés több város részéről terjesztetett elém, azonkívül a városok kongreszszusának képviselő jártak ez ügyben a ministerelnök urnái és nálam, hogy ismételve kérjék e rendelet megváltoztatását. Kérdi továbbá a képviselő ur: hajlandó-e a minister ur, illetve a kormány a városok ezen óhajának a közszükségletnek megfelelően, az előzően tett intézkedéseket ez irányban sürgősen megváltoztatni? Erre a kérdésre, ugy mint már a nála járt küldöttségeknek a ministerelnök ur a kormány nevében kijelentette és mint az a ministerelnök urnak egy hozzá intézett levélre adott és nyilvánosságra jutott válaszából is látható, csak azt válaszolhatom, hogy a kormány nem tartja ez intézkedést megváltoztathatónak, mert az adott viszonyok között azt szükségesnek és czélszerünek látja. Ez intézkedést, mint az interpelláló képaügasztus 9-én, szerdán. 45 viselő ur idézte, az 1750. számú kormányrendelet foglalja magában és azt rendeli el, hogy a fogyasztó a termelőtől saját házi szükségletére saját községe területén a községi elöljáróság vásárlási igazolványával vásárolhat fejenként és havonként 10 kilogramm gabonát. E jog az érdekelt ministeriumok engedélyével a törvényhatóság területére is kiterjeszthető, kivételkép egyes olyan községekre, melyek különös viszonyaiknál fogva erre rá vannak utalva, nem terjeszthető ki azonban a törvényhatósági városokra. Hogy e rendelkezést igy adta ki a kormány, erre a kormányt a múlt év tapasztalatai indították. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogy a Haditermény jó üzleteket csináljon!) Majd reffektálok erre is. Igenis a múlt év tapasztalatai indították a kormányt erre. És itt legyen szabad mindenekelőtt felemlítenem, hogy midőn a múlt évben ellenkező eljárás volt megállapítva, midőn megadatott szövetkezeteknek és egyeseknek a vásárlási jog, épen maguk a városok tiltakoztak e rendszer ellen és igyekeztek bebizonyítani, hogy ez megzavarja az ő ellátási rendszerüket. E tekintetben igazuk volt, mert a kormány is ugyanezt a tapasztalatot tette. Annak következtében ugyanis, hogy mindenki vásárolhatott, az történt, hogy odakünn a termelők visszatartották termésüket, abban a reményben, hogy jön majd másik vevő, aki jobb áron, a makszimális áron felül fogja azt megvenni. És tényleg, mint az ez ügyben megindított kihágási és büntető eljárások mutatják, igen sok esetben elő is fordult, hogy e czélból tartották vissza, amit mutat az is, hogy mikor már mindenféle bejelentési határidő lejárt és kénytelenek voltunk a készletek kutatására szigorú intézkedéseket tenni, két millió métermázsát meghaladó mennyiség került még elő utólag is. Annak, hogy a termést igy visszatartották, az lett a következése, hogy a Haditermény nem tudta a kellő készleteket megszerezni. (Felkiáltások balfelöl: Szegény Haditermény!) Az nem szegény, az egy intézmény, mely a kormány részéről hivatott életbe, amely altruisztikus alapon áll . . . Eitner Zsigmond: No, nem altruisztikus! Sándor János belügyminister: Mivel bizonyítja ezt a képviselő ur? Eitner Zsigmond: Majd megmondom. Sándor János belügyminister: Szívesem várom annak a bizonyítását, hogy ez intézmény 5%-ot meghaladó jövedelmét nem forditják-e közczélokra? Az elmondottak okozták azt, hogy a Haditermény Részvénytársaság igen nehezen és csak a hatóságok önzetlen közreműködésével tudta azon készleteket megszerezni, melyekre a hadsereg és az arra utalt városok ellátása érdekében szüksége volt. És hogy régebben merültek fel zavarok, annak is épen az volt a legfőbb oka, hogy nem rendelkezhetett sohasem a Haditermény Rész-