Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

40 047. országos ülés 1910 augusztus 9-én, szerdán. vénytársaság akkora készletekkel, aminők szűk- I ségesek lettek volna és a vázolt viszonyok között csak lassanként, nehezen tudta a kellő készletet összegyűjteni. Azt kérdi aztán az interpelláló képviselő ur: »Micsoda indokok vezették a minister urat, illetve a kormányt annak a rendeletnek kibocsátására, hogy a törvényhatósági városok, illetve azok lakossága csak a város területén szerezhetik be élelmezési czélra szolgáló gabonaszükségletüket, holott nyilvánvaló, hogy a törvényhatósági városok legnagyobb része nincsen abban a helyzetben, hogy ezen szükségletét a városok területén beszerezhesse?* T. ház ! Válaszom erre az, hogy a múlt év tapasztalatain kivül a czélszerüség és a szükség indította a kormányt arra, hogy ilyen intézkedéseket tegyen. De ezek az intézkedések nem sérelmesek a törvényhatósági városokra nézve, mert hiszen azok lakossága azelőtt sem szokta a város határain kivül beszerezni a gabonát és nem járt vele vámőrlő malmokba, hanem beszerezte a lisztet a lisztesboltokban. Ha tehát most a lisztet a hatóság utján fog

1

; a kapni, ez reá nézve semmivel sem hátrányosabb. De nemcsak maguknak a városoknak érdekében szükséges ez, hanem szükséges a közellátás érdekében, amely pedig minden érdek fölé helyezendő. Ha most egyszerre megindulna a városok egynéhány millió lakosa a vidékre és kezdene vásárlásokat eszközölni, ennek megint az lenne a következése, hogy a termelők félretennék a termésüket és nem adnák oda sem a városnak, sem a Haditermény Részvénytársaságnak, amely aztán nem tudná a szükséges készleteket felhalmozni az ellátásra szoruló törvényhatóságok és a hadsereg szükségletének fedezésére. Ám maguk a városok szempontjából sem czélszerü és szükséges ez az intézkedés, mert amint tapasztaltuk, lehetetlen az ellenőrzést odáig vinni, hogy kétszeres ellátás ne álljon be, hogy elő ne forduljanak esetek, amikor egyfelől egyesek beszerzik a tennényt, másfelől pedig jelentkeznek a városnál is ellátás czéljából. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Lehet ellenőrizni!) Aki próbálta azt, hogy mit jelent egy milliós városnál, pl. Budapestnél, megállapítani azt, hogy kinek mennyi liszt van a kamrájában, csak az tud erről beszélni. A rekvirálások, a legszigorúbb kutatások daczára mégis folyton ujabb és ujabb készletek merülnek fel. De van ennél a rendszernél, amelynél mindenki maga szerzi be a gabonáját, még egy további nagy veszedelem is és ez az, hogy mivel a magánosoknál főleg városokban nincsenek a beraktározásra alkalmas helyiségek, a lisztet sokkal kevésbbé lehet eltartani, az sokkal könnyebben megromlik és kárbavész, mint a közraktárakban. Nagy veszedelem azután az is, hogy akinek készlete van otthon, az gyakran nem takarékoskodik kellőképen. A múlt esztendőben gyakran előfordult, hogy olyanok, akik ellátták magukat liszttel, évközben | jelentkeztek, hogy készlétük elfogyott és kérték, hogy vegyék fel őket a hatóság által ellátandók sorába. Már pedig igen nagy veszedelem rejlik abban és megdönt minden számitást, minden gondoskodást, ha a háztartások a fogyasztásban nem tartják be a kiszámított mértéket. Akitől el kell venni a készletet, azt roppant nehéz takarékosságra szorítani, annak azonban, akinek hatóságilag adjuk ki a szükségletét, igenis lehet szabályozni az ellátását. Jj Minket a viszonyok arra utalnak, hogy a legnagyobb takarékosságot vigyük keresztül az egész vonalon épen azért, hogy egész végig és egész biztosan megadhassuk az ellátást mindenkinek. A képviselő ur által hangoztatott jogegyenlőség is nem abban áll, hogy mindenki egészen egyforma rendszer szerint kapja meg, hanem abban, hogy mindenki tényleg megkapja a maga szükségletét. Azt pedig, hogy tényleg megkapja, biztosítani csak ugy lehet, ha az egész vonalon rendszeres szervezés történik. Ha megengednők is a városok közönségének a közvetlen bevásárlást, mégsem látná el magát mindenki és maradna igen nagy tömege az ellátandóknak. Ezeknek az ellátandóknak elláthatására pedig szükség van készletekre, amelyeket lehetetlen volna beszerezni, ha nagy konkurrenczia állana elő azáltal, hogy minden egyes külön is vásárolhatna. Nem arra van tehát szükség, hogy mindenki szabadon vásárolhasson, hanem arra, hog)? a hatóság abba a helyzetbe jusson, hogy mindenkit elláthasson. (Zaj.) Ha ebben a tekintetben fordultak elő hibák a múltban, akkor ezeknek a kiküszöbölésére kell törekednünk és épen ebből a czélból tartja a kormány szükségesnek azokat az intézkedéseket, amelyeket megtett a múltban tapasztalt nehézségek kiküszöbölésére. Ebben a tekintetben, azt hiszem, igen czélszerü intézkedés, hogy a Haditermény Részvénytársaságnak kirendeltségei lesznek minden törvényhatóságban. E kirendeltségek közvetlenül érintkezésbe fognak lépni a hatóságokkal, hogy azokkal együttesen állapítsák meg az ellátás módját és igyekezzenek az ellátást keresztülvinni a helyben lévő készletek felhasználásával. Én, aki tapasztaltam és láttam, hogy a városok tisztviselői kara milyen buzgósággal, milyen odaadással és milyen sikerrel vitte a múltban ezt az ellátást, nem kételkedem, hogy a jövőben az uj rendszerhez alkalmazkodva, még eredményesebben fogja megoldhatni nagy feladatát és azért nem tartom szükségesnek a rendszer megváltoztatását, azt nem is helyezhetem kilátásba és kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.) B. Manadorff Géza: T. ház! Mivel az elhangzott beszédből én nem győződtem meg arról, hogy a rendelet a jogegyenlőségnek minden tekintetben eleget tenne, miután a rendezett tanácsú városoknak meg van engedve a beszerzés, pedig azokban ugyanazok az anomá-