Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-656
656. országos ülés 1916 szeptember 5-én, kedden. 467 nek végczélja a közös győzelem. (Elénk éljenzés jobbfelől.) Ráth Endre: Ezt Czernin csinálta. (Zaj.) Gr. Tisza István minlstereinök: Most nem akarok belemenni az Andrássy Gyula t. képviselő iir által érintett külügyi kérdésekbe, de hogy az ő vádjai mennyire messze távolodnak az objektivitástól, (Zaj balfelől.) azt mindjárt igyekeztem ezzel a bolgár példával is igazolni. Gr. Andrássy Gyula: Nem sikerült. Gr. Tisza István ministerelnök: Ez egyéni megítélés dolga. Az én igénytelen nézetem szerint az a különbség, hogy, Bulgáriának van hadserege északi határán, nekünk pedig nem volt hadseregünk az erdélyi határon, a geográfiai helyzetnek természetes következménye. (Zaj balfelől) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Justh Gyula: Augusztus 24-én mást mondott. Akkor azt mondta, hogy védve van a határ. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: És ha a t. képviselő ur — hogy csak egy példát idézzek még — szembeállítja a németek eljárását, akik a francziákat a hadüzenet napján megtámadták, illetőleg a hadműveleteket belga területen megkezdték, azzal, hogy mi csak a mobilizálás végrehajtása után támadtuk meg Szerbiát, bocsánatot kérek, azt a képviselő urnak tudnia kell, hogy minők a békelétszámok nálunk és tudnia kell, hogy Németországnak határhadtestei jóformán teljes hadilétszámon állanak. Szmrecsányi György: Azt már négy héttel előbb tudták, hogy szerb háború lesz. Gr. Tisza István ministerelnök: A t. képviselő urak felemlítik azokat a kijelentéseket, amelyeket pár képviselőtársamnak magánúton tettem, Azokban a kijelentésekben tájékoztattam őket azokról az előzetes intézkedésekről, amelyek megtörténtek és mondtam nekik, hogy csapatszállítások folyamatban vannak, hogy a legrövidebb idő alatt ott jelentékeny haderő lesz. Éz az állítás tökéletesen fedte a tényeket. Közbejött azonban a 27-iki román betörés, amely ezeket a csapatszállításokat még félig kész állapotban találta, olyan állapotban, ami a hatékonyabb védelmet a határokon lehetővé nem tette. Ezzel szemben azok az állitások, amelyeket akkor mondtam, teljesen hű kifejezésre juttatták a kormány akczióját, teljesen hű kifejezésre juttatták azokat az intézkedéseket, amelyek részben megtörténtek, részben folyamatba tétettek. Ismétlem még egyszer, a 27-iki támadás félben találta ezt a munkát és az a hatás, amelyet az imént részletesen ecseteltem, lehetetlenné tette azt, hogy ezek az evakuálási rendelkezések azzal a nyugalommal, azzal a renddel, amint az kellett volna, végrehajtassanak. T. ház! Én most csak egy gondolatot kívánok a legnyomatékosabban hangsúlyozni és igazán még a mai pillanatban sem akarok letenni a reményről, hogy ebben a tekintetben pártkülönbség nélkül egyet fogunk érteni. Hogy ilyen pillanatban, menekülők elkeseredett lelkében a legepésebb gondolatok fogamzanak meg, azt az emberi természetet ismerő és érző szívvel biró ember másképen, mint megértő rokonérzéssel nem fogadhatja. (Helyeslés jobbról és a középen.) De méltóztassanak megengedni, ezeknek az elkeseredett érzéseknek nem szabad átcsapniuk olyan térre is, ahol meg kell őriznünk minden körülmények között nyugodt gondolkozásunkat és helyes ítélőképességünket! Az a gondolat, minthogyha bárki különbséget tett volna a monarchiának ebben a közös élet-halálharczában annak egyik vagy másik része között, minthogyha az osztrák tartományok becsesebbek lettek volna bárkire nézve, mint a magyar államterület, mintha Erdélyt bárki elhanyagolható értéktelen dolognak tekintette volna — bocsánatot kérek — ez a felfogás ennek a háborúnak összes tapasztalataival ellentétben áll és ilyen téves felfogásnak a térfoglalása a legvégzetesebb dolog lenne. (Igaz! Ügy van! jobbról és a középen.) Gr. Andrássy Gyula: Ez ugy van! (Helyeslés balfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Én nagyon remélem^ hogy a mai pillanatban is egyetértünk ebben. És méltóztassanak megengedni, ebben a pillanatban, midőn vállvetve küzdöttünk a velünk szövetkezett osztrák állammal két évnek összes változatai között, amidőn épen ellenzéki részről oly szépen nyert kifejezést egy korábbi alkalommal az az igazság, hogy amint az alpesi csapatok védik a Kárpátokat, ugy védik a magyar csapatok az Isonzót, ebben a pillanatban ezt az igazságot nem szabad elhomályosítania senkinek! (Elénk helyeslés jobbról és a középen.) Én nagyon kérem a t. házat: ám gyakoroljon mentől szigorabb kritikát, állok elébe; nem mondhatom, hogy meghátrálok előle, de állok elébe; nagyon kérem a t. ház minden tagját: ne nyúljunk a magyar nemzet közös kincséhez, ne tépázzuk meg azt az erkölcsi tőkét, amelyre a magyar nemzetnek a megpróbáltatásnak, a harcznak ebben a nagy pillanataiban szüksége van! (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbról és a középen. Zaj a szélsőbdlolclälon.) Elnök: Tekintettel az idő előrehaladottságára, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Beöthy Pál elnök: A felfüggesztve volt ülést újból megnyitom. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szmrecsányi György képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén, Rakovszky István képviselő ur pedig félreértett szavainak megmagyarázása czimén kért szót. Gondolom, a t. ház 59*
