Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-656

46fi 656. országos ülés 1916 szeptember 5-én, kedden. sok: Hallatlan! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ha a ház tárgyalása normális és rendes mederben fog folyni, minden képviselő abban a helyzetben lesz, hogy ezekre vonatkozó nézeteit elmondhassa ; ne méltóztassék tehát közbeszólásokkal zavarni a tárgyalást. (Halljuk! Halljuk ÍJ Gr. Tisza István ministerelnök: A t. képviselő urak tisztában lehetnek vele, hogy ezzel a felelősségből többet veszek magamra is. (Zaj balfelől.) Ismétlem, hogy a monarchia bukaresti követét ebben a tekintetben szemrehányás nem illetheti. Szmrecsányi György: Dicséret! Gr. Tisza István ministerelnök: Igenis, az ő ottani működéséért dicséret és elismerés illeti. (Nagy zaj és mozgás balfelől.) Fernbach Károly: Azért, mert nem tudott semmit. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj.) Kérve kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Barta Ödön: Magas rendjelet kell neki adni; jó magasat. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ha a képviselő ur azt hiszi, hogy az a tény, hogy Ro-' mánia megtámad vagy meg nem támad bennünket, az ottani követünknek kisebb vagy nagyobb ügyességétől függött, akkor igen nagy csalódásban van. Justh János: Azt mondta, hogy Oroszország ellen fegyverkezik. (Zaj.) Elnök: Kérem Justh János képviselő urat, maradjon csendben. (Folytonos zaj balfelől.) Nóvák képviselő ur ne tartson külön beszédet. Gr. Tisza István ministerelnök: Mindazok a támadások, amelyekkel most azokat illetik a képviselő urak, akik nézetük szerint mulasztást, vagy tévedést követtek el Románia magatartásának megitélése körül, nem tartóztathatnak vissza attól, hogy itt egy teljesen alaptalanul megtámadott emberrel r szemben az igazságot meg ne mondjam. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj balfelől.) Rakovszky István : Annál súlyosabb a helyzet. Elnök: Csendet kérek. Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök: Szmrecsányi képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Tisza István ministerelnök: A romániai veszélylyel igenis számoltunk és ebben a tekintetben az előzetes intézkedések meg is tétettek. Diplomácziai utón a román veszélylyel szemben a leghatékonyabb, eszköz mindenesetre a bolgár szövetség megkötése volt és én azt hiszem, hogy az az egész, egyáltalán nem könnyű — mert hiszen sok komplikált kérdés előzetes megoldása volt szükséges — az az egész akczió,' amely végeredményében ocla vezetett, hogy Bulgária a középeurópai nagyhatalmak szövetségébe belépett és szilárd szövetséget kötött a török birodalommal is, ez az egész akczió igenis a mi diplomácziánknak is fontos, jelentékeny, sikeres szolgálata volt. (ügy van! ügy van! jobbfelöl. Zaj balfelől.) Sümegi Vilmos: Burián? Azt nem hiszem el. (Folytonos zaj balfelöl.) Ábrahám,Dezső (közbeszól). Elnök: Ábrahám képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministerelnök: És ha joggal mondhatja Andrássy Gyula t. képviselő ur, hogy a román veszélyt nem szabad túlbecsülni, mert Románia harczbalépése erőtöbbletet jelent ránk nézve is, mert hiszen ezzel jut akczióba az a tetemes rezerva, amely a Balkánon szövetségeseinknél fel volt halmozva, ebben természetesen tökéletesen igaza van, hiszen ez egyik jelentékeny sarkköve annak az okoskodásnak, amelylyel biztosan remélhetjük a román támadás végleges, teljes vereségét. De, épen mert ez igy van, mindenki, akinek ebben része volt, örömmel gondolhat vissza azokra a tárgyalásokra, amelyek Bulgáriának a szövetségbelépését eredményezték. (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy, ha a román támadás Bulgáriába ment volna, ott talált volna haderőt magával szemben, amely visszautasítja a támadást, ebben is igaza van. De ha ebből szemrehányást kovácsol ellenünk, akkor — bocsánatot kérek — a geográfiai helyzetet felejti el. Hiszen a Balkánon állott be az a helyzet a tavalyi őszi hadjárat teljes sikere folytán, hogy az ott lévő ellenséges haderőket, — kivéve a Sarrail-féle hadsereget — teljesen kiszorítottuk, vagy megsemmisitettük. A Balkánon maradt jelentékeny erőtöbbletünk készletben, amelynek legtermészetesebb felhasználása az volt, hogy a román veszély esetére rezervában maradjon. Hiszen ez is mutatja azt, hogy gondoltunk ezzel a veszélylyel. Szmrecsányi György: Bulgária gondolt. Elnök: Csendet kerek, Szmrecsányi képviselő ur. Gr. Tisza István ministerelnök: Természetes dolog, hogy ez Bulgáriában és Törökországban történt, mert hiszen ezt a geográfiai helyzet hozta magával. Ha Bulgáriának kellett volna két vagy három fronton verekednie és nekünk egy fronton, akkor nekünk lett volna készletben Románia ellen hadseregünk, igy pedig Bulgáriának volt. Annyival kevésbbé lehet ezt egymással 'Szembeállítani, vagy különbséget tenni, mert — hála Istennek — a szövetség megkötése óta a legteljesebb azonosság van a czélokban, a felfogásokban, a törekvésekben és az összes hadműveletek — vonatkoznak azok német, osztrák-magyar, bolgár vagy török haderőkre — egy nagy szerves egészet alkotnak . . . (Élénk éljenzés jobbfelől.) Rakovszky István: Éljen Hindenburg! Gr. Tisza István ministerelnök:. . . amely-