Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-656
656. országos ülés 1916 szélsőbáloldalon: Darabontokkal!) . . . fizikai . . . (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérőm Justh János és Holló Lajos képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Gr. Tisza István ministerelnök: ... fizikai lehetetlenséggé teszik a tárgyalást a képviselő urak. Ennek a konzekvencziáit tulajdonítsák maguknak. (Zaj és közbeszólások a szélsőbáloldalon.) Elnök: Kérem Holló Lajos és Polónyi Géza képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Polónyi Géza: Azt mondom, hogy már megpróbáltuk a darabontokat! Nem^ újság! Gr. Tisza ministerelnök: Én elmegyek a lehetőség határáig, hogy kötelességemet .... (Zaj és közbeszólások a szélsöbahläalon.) Rakovszky István: Halljuk! Gr. Tisza István ministerelnök: ... elmegyek a lehetőség határáig . . . Justh Gyula: Elmegy? Az Isten áldja meg! (Derültség a baloldalon. Felkiáltások jobb fel öl : Menjen Oroszországba!) Elnök: Csendet és több komolyságot kérek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rakovszky István: Halljuk! Halljuk! Gr. Tisza István ministerelnök: Ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy igazán az ország ügyének tesznek szolgálatot akkor, midőn a magyar parlamentben a többség vezetőjének azt, hogy a maga álláspontját összefüggőleg elmondhassa, lehetetlenné teszik . . . Justh Gyula: Ön az, aki lehetetlenné tette nekünk, hogy itt legyünk a házban! (Nagy zaj.) Elnök: Justh Gyula képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Csendet kérek a ház mindkét oldalán. (Zaj.) Beck Lajos: Dániel Gábor beszél? Ráth Endre: Az előbb közbeszólt valaki, hogy vén hülye! Talán az elnök ur megkérdezné, hogy ki volt az! (Zaj.) Beck Lajos: Talán megkérdezhetné az elnök, ki az, aki ilyet kiabál! (Zaj.) Elnök: Közbeszólások történnek a ház mindkét oldalán; méltóztassék tartózkodni provokáló közbeszólásoktól. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: Az a körülmény, hogy Erdély határszéli lakossága a meglepetésszerűen jött éjszakai betörés hatása alatt rémülten menekült Erdély belseje felé, oly nagy tömegeket mozdított meg, melyeknek az elkészített terv szerint való elszállítása lehetetlennek bizonyult. Az a lelkiállapot, melyet ez a megrohanás okozott, természetszerűleg kiterjedt a lakosságra, kiterjedt egyes helyeken ugy a polgári, mint a katonai helyi hatóságokra is, és azok részéről is megtörtént olyan tömegeknek mozgásba hozatala, amelyek nyugodtan megvárhatták volna, hogy az ellenség tényleg közeledik-e. (Zaj balfelöl) Bizonyára senkinek sem jut az eszébe, legkevésbbé nekem, hogy ezért bárkinek is szemrehányást tegyek. Hiszen azoknak KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. szeptember 5-én, kedden. 465 az izgalmaknak pillanataiban ez emberileg nagyon is érthető és természetes dolog. De ha kellő nyugalommal fogjuk meg a dolgot, ha azokat a polgártársainkat, kik ebbe a nehéz helyzetbe jutottak, kellő útbaigazításban részesítjük, még ma'is nagyrészben mitigálni lehet a bajt. Nagyon nagy része a lakosság által elhagyott vidékeknek ma is még a kezünkben van, a csendőrség ott a rend és a közbátorság fentartásáról gondoskodik. Igen sok vagyon van, amit ki lehet hozni ezen vidékről és meg vagyok róla győződve, hogyha ebben a tekintetben megnyugtatólag hatunk a közönségre, hogyha minden oldalról helyes irányítást és tanácsot kap a közönség, (Zaj balfelöl.) még nagyon sokat meg lehet menteni, ami látszólag veszendőben van. (Zaj.) Visszatérve a főkérdésre, anélkül hogy a részletekbe mennék, ón ugy láttam, legalább a felszólaló képviselő urak . . . (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandó beszélgetésükkel teljesen lehetetlenné tenni a tárgyalást. A. világháború kellő közepében, midőn a lét, vagy nem-lét kérdése körül folyik a harcz, az ország elvárhatja, hogy óvjuk meg a tárgyalás komolyságát és ilyen közbeszólások ne hangozzanak el. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bál- és a szélsöbahläalon.) Dániel Gábor: Kiabálással nem lehet Erdélyt megmenteni! (Felkiáltások balfelöl: Nyolczórás ülésekkel sem!) Nekem ott van a vagyonom az oláhok kezében! Elnök: Méltóztassanak tartózkodni a közbeszólásoktól. (Zaj.) -Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Gr. Tisza István ministerelnök: A felszólaló ellenzéki képviselő uraknak legalább egy része, hogy enyhén fejezzem ki magamat, bizonyos mentő körülményeket látott abban a tekintetben, hogy a támadás pillanatára nézve tévedésbe ejtettünk. Az evakuálás alkalmával történt zavarok ezzel függnek össze. A pillanatra nézve tévedésbe ejtettünk, mert oly nyilatkozatok történtek a király részéről egyenesen, amelyek után nem képzelhettük . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldálon.) Polónyi Géza: Melyik király? (Felkiáltások : A román!) Okirat van az ellenkezőről! Elnök: Csendet kérek! Kérem Polónyi képviselő urat, ne zavarja a tanácskozást. Gr. Tisza István ministerelnök: . . . melyek után ez a tévedés a támadás időpontjára nézve nagyon könnyen érthető volt. Magára a romániai fegyverkezésre nézve nem éltünk illúzióban. Egészen röviden meg kell jegyeznem, hogy ebben a tekintetben a monarchiának bukaresti követét semmiféle szemrehányás nem illetheti. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldálon. Felkiáltá59
