Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. 41 vasúti beruházási politika terén, épen az ő általa alkotott 1907 : XXIX. t,-cz. alapján kell kérdeznem a t. minister urat abban a tekintetben is, Hogy miután az 1907 : XXIX. t.-cz., amely az államvasuti tisztek és altisztek, segédtisztek és alkalmazottak fizetését első izben rendezte intézményesen, ugy volt kontemplálva, hogy az 10 év múlva lejár és 10 év múlva uj fizetésrendezés fog történni: történnek-e ebben a tekintetben a ministeriumban előmunkálatok, hogy a háború végeztével ne álljunk egy teljesen uj, megoldatlan kérdés előtt? Én meglehetősen ismerem az államvasutak tisztviselői karának azt a memorandumát, amelyben körülírják, hogyan kontemplálják ők ezt, a végleges fizetésrendezési törvényjavaslatot. Én ennek a memorandumnak egészét nem teszem magamévá; nem teszem magamévá azt a részét, amelyben a 27 éves szolgálati idő után a teljes nyugdíjjogosultságot kívánják elérni a magyar államvasuti tisztviselők és alkalmazottak. De viszont azt az álláspontot sem fogadhatom el, hogy mereven ragaszkodjunk a Kossuth-féle fizetési törvény 36 évi szolgálati idejéhez, mert az az akkori viszonyoknak megfelelt, de az az idegölő munka, amelyet a magyar vasutasság egyeteme mindnyájunk megelégedésére és köszönetére épen ezek között a rettenetes háborús viszonyok között kifejtett, nem elég, hogy egy pár, rendszerint azoknak jutott ordóban találjon elismerésre, akik kényelmesen, meleg szobában ültek, hanem kell hogy a magyar törvényhozás méltányolja a tisztviselői kar egyetemének fáradozását olyan irányban, hogyha nem is a 27, de a 30 éves szolgálati idő mellett foglaljon állást. (Elénk helyeslés a bal- és szélsobalóldalon.) Addig is, míg ezek a nagy fizetésrendezési igények kielégíttetnek, melegen ajánlom a t. minister urnak szives figyelmébe megszivlelésül azokat a kívánságokat, amelyek ebben a memorandumban foglaltatnak és amelyeket eddig még a törvényhozás egyeteme a tisztviselők fizetésrendezése alkalmából nem honorált. T. i. én különbséget teszek a vasúti szolgálatot teljesítő egyéneknek bizonyos ágazatai között. Kell is különbséget tenni, mert a tisztviselői karnak az a része, amely úgyszólván háborús szolgálatot teljesít, amely azt a menetszázadot felviszi oda, ahol közvetlen érintkezésbe jöhet és jön is sok esetben a háborúnak minden rettenetességével és borzalmával, kell, hogy valamelyes különleges és jobb bánásmódban részesüljön, mint — tegyük fel — az a másik alkalmazott, aki egy büróban él, legyen az akár állami büró, vagy magánbüró. Hogyan állunk e tekintetben? Ezekre az alkalmazottakra vonatkozólag is érvényben van a^ Kossuth-féle szolgálati szabályzatban megáUapitott kilométer- és órapénzeknek 1907-ben megszabott régi mértéke. Csak egy példát akarok felhozni. Tudja mindenki, minő fárasztó, minő idegölő, rettenetes feladat az, amelyet a vonatkísérő személyzet, tehát leginkább az altiszti KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. brancheba tartozó egyének teljesítenek. Ebben a Kossuth-féle szolgálati szabályzatban a vonatkísérő személyzetnek kilométerpénze 0-8 fillér, órapénze 12 fillér, vagyis egy 12 órás szakadatlanul teljesített vonatkísérő-szolgálat után kap egy ilyen kiküldött — pontosan kiszámítottam magamnak — összesen 2 korona 74 fillér utazási pótlékot. Ma 2 korona 74 fillérből egy tisztességes reggelit nem lehet kapni. Nem ugy értem, hogy egy lukszuriózus reggelit, de hogy meg tudjon élni belőle. Méltóztassék csak elmenni azokra a vidékekre, Munkácstól felfelé, ahol egy tojásnak ára vetekedik a legelső hotel áraival. Annak a vasutasnak ennie kell. Azt mondják erre, hogy vigyen magával. Igen, de teljes lehetetlenség, hogy vigyen, mert mikor elküldenek egy ilyen vonatkísérő személyzetet, a személyzet elégtelensége következtében maga az a kiküldő forgalmi tisztviselő sincs tisztában azzal, hogy mennyi időre fog elmenni a vonatkísérő személyzet. A személyzet elégtelensége folytán — felelősséget vállalok ezekért az adatokért, mert hivatalos menetkisérőlevelekből láttam — nagyon gyakori egy 57—60 órás megszakítatlan szolgálat. 57—60 órás megszakítatlan szolgálat ! Elindul pl. a tisztviselő Debreczenből, elmegy Ungvárra, innen elküldik Királyházára, Királyházáról Máramarosszigetre, Máramarosszigetről Debreczenbe és így tovább, ugy hogy három napig szolgálatban áll, amit nem tudhat előre; visz magával 15 órás útravalót és mikor ez a készlete kifogy, akkor a katonai Bahnhofkomandók, ha akarnak, löknek neki valamit, ha nem akarnak nem löknek. Én nem akarom ezt a kérdést, mint izgató anyagot kezelni, de méltóztassék elolvasni a vasúti szövetség közgyűlésén lefolyt dolgokat, ahol komoly vasúti alkalmazottak a jogos elkeseredés hangján beszéltek. Ha a kormány technikai nehézségek következtében a vasúti személyzetnek a vasúti vendéglőkben nem tud megfelelő ellátást adni, akkor egyszerű rendelet alapján utasítani kell a Verköstigungsstationokat, hogy a vasúti személyzetnek élelmiszert adjanak. Ha ily körülmények között sajnálatos vasúti szerencsétlenségek történnek, — mi is, az igen t. minister ur is nagyon jól tudjuk mennyi emberáldozata van ezeknek, — akkor ne csodálkozzunk ezen, mert tönkrefeszitett idegzettel, félig kiéhezett szervezettel abnormis hadi forgalmat lebonyolítani képtelenség. (Igaz! TJgy van balfelöl.) Én nem vonom kétségbe, hogy a kormány és az üzletvezetőségek részéről megvan e tekintetben a jóakarat. De tudom, hogy ezek a kérdések a magyar államvasutak u. n. pénzügyi osztályának gazdálkodása következtében szoktak megakadni. En tudom, hogy ez a pénzügyi osztály nagy hivatást tölt be és hogyha takarékoskodni fog bizonyos szerződések revideálásánál. akkor minden tisztelet és köszönet megilleti. Jó példával megy elől az osztrák kormány, amely fi