Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-655

655. országos ülés 1916 augusztus 26-án, szombaton. 437 nak tudni, hogy mindjárt szüret után nem tudjuk borainkat értékesíteni és ha tudjuk is, a jobb gazda azokat több évig visszatartja. A tokaj-hegyaljai bort pl. 3 év előtt nem lehet palaczkéretté tenni. Ha ezeket a borkészleteket, amelyek az előző évek jövedelméhez tartoznak, ismét megadóztatjuk, akkor ezt a borkészletet kétszeresen adóztatjuk meg. Sem igazságos és nem méltányos tehát, hogy ezeket vagyonadó alá vessük. Ez a legnagyobb igazságtalanság volna, (ügy van! balfelöl.) Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a bor értékesítésénél micsoda nagy mizériák voltak azelőtt, milyen nehezen lehetett eladni a borokat, 1914-et megelőzőleg ott hevertek 3 éves boraink, amelyeket nem tudtunk eladni. Ha most ezeket ismét adó alá fogjuk vetni, ezáltal azok értékesítését megfogjuk nehezíteni, amit azután ki fognak használni a bor árának leszorítására, úgyhogy ez a szőlészet kárával fog járni, (ügy van! balfelöl.) Mindezeknél fogva nagyon igazságosnak tartanám, hogy ugy a szőlőgazdasághoz tartozó felszerelések, mint a borkészletek ne vétessenek vagyonadó alá. Azért bátor vagyok egy határozati javaslatot beadni arra vonatkozólag, hogy az uj 13. §-nál első bekezdésként vétessék fel a a következő szöveg. (Olvassa): »A szőlőgazdasághoz tartozó felszerelések és borkészletek vagyonadó alá nem esnek.« Igen kérem a t. képviselőházat, méltóztassék Magyarország szőlészete érdekében ezt a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani a 12. §-hoz? (Nem!) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan a 12. §-hoz nyilatkozni ? Teieszky János pénzügyminister: Nem. Elnök: Ha nem kivan szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Méltóztatik-e a 12. §-t a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadja. Most következnének sorban az előadó ur által beadott uj 13., 14. és 15. §-ok. Miután az előadó ur épen most olvasta fel szószerinti szövegüket, gondolom, nem méltóztatik kívánni, hogy a jegyző úrral a szövegeket újból felolvastassam. (Helyeslés.) Azonban a szakaszok felett természetesen külön-külön fog a ház határozni, Az uj 13. §-hoz fel van írva SimonyiSemadam Sándor képviselő ur. Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! Az uj 13., 14. és 15. §-ok vannak tulajdonkép hivatva legnagyobb kifogásunkat kiküszöbölni. Legnagyobb kifogásunk ez ellen a törvényjavaslat ellen az volt, hogy az értékelésre semmiféle garancziát nem láttunk és az az érzésünk volt, hogy ma a háborús időkben és közvetlenül a háborús idők után senki sem fogja tudni kellő igazsággal és a valóságnak megfelelően értékelni az ingatlan- vagy egyéb vagyont. Ezekre nézve kértünk a pénzügyminister úrtól részletesebb utasításokat, amelyek a törvénybe vétessenek be azért, hogy az adókivető közegek ne önkényüleg vagy — ha nem is mondom önkényüleg — de ne a vidékek szerint eltérő princzipiumok alapján, tökéletesen eltérő értékelési rendszerrel más és más eredményekhez jussanak. Ennek megakadályozására szolgálnak ezek a paragrafusok. Egész őszintén megvallom, nagyjában kielégítenek engem, mégis szivesebben láttam volna és kértem is a pénzügyminister urat, hogy a 13. §. 1. pontjába, ahol a mezőgazdasági ingatlanok értékeléséről van szó, ne a forgalmi értéket, hanem a közönséges értéket vegye fel. Miután a pénzügyminister ur azt mondja, hogy a kiadandó utasításban ugy is meg fog bennünket óvni attól, hogy ne a forgalmi érték, hanem a valóságos érték vétessék figyelembe, erre nézve indítványt nem teszek, de egész őszintén megvallom, hogy még mindig aggályosnak tartom ezt. Hasonlóképen csak azért említem fel, mert a megállapodás egyik bázisa is, hogy az értékmegállapitástól számított öt éven belüli adásvételi értékkel vétetvén figyelembe az ingatlanok értéke, annál magasabb, a háborús konjunktúrák következtében előállott, érték figyelembe veendő ne legyen. Ez egyébként expressis verbis ki van mondva, amennyiben az előbbi szakaszban történik arra utalás, hogy ezek a háborús konjunktúrák figyelembe vehetők nem lesznek. Van ebben az uj szakaszban a 3. pontban egy külön intézkedés, amely a szőlőket, komlósker tekét, gyümölcsös kerteket, szóval a mezőgazdaság intenzivebb részeit specziálisan részletezi. Én attól tartok, hogy ha egy középbirtok bérbe van adva és annak ilyen különböző részei vannak, mint szőlőskert, komlóskert stb., az az adóhivatal beleesik abba a túlbuzgóságba, hogy csak azért, hogy magasabbra tudja ezeket értékelni, részletesen felbecsüli ezeket. Miután a bérbeadott ingatlanokra a c) pont azt mondja, hogy ott a haszonbéri összeg husszorosa lesz az irányadó, nehogy félreértések merüljenek fel, arra kérem a t. házat, méltóztassék a 3. pont végéhez hozzáteendőleg elfogadni azt, hogy »ha a jelen pontban érintett ingatlanok haszonbérbe vannak adva, ugy az ezen szakaszban körülirt részletezésnek helye nincs.« Ezt ezért tartom szükségesnek, mert ezzel csak azt fejezzük ki, ami magában a szakaszban implicite tényleg benne van, hogy a pénzügyi közeg ne essék túlbuzgóságba olyan becsléssel, amely ellen végre is rekurálni kellene, amivel végre is czélt érne, viszont azonban egy törvénynek nem lehet czélja, hogy a feleket és a hatóságokat rekur-