Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

356 653. országos ülés 1916 au Elnök: Ki a következő szónok! Pál Alfréd jegyző: Grőf Esterházy Móricz! Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! Ha én a vita ezen előrehaladt stádiumában felszólalok és ha a mai nap folyamán ismételten igénybeveszem a t. ház türelmét és figyelmét, teszem ezt azért, hogy még egy szempontot hozzak a t. ház elé, amelyre eddig talán hivatkozás nem történt és amely bennünket, a különböző ellenzéki pártok részéről kiküldött bizottsági tagokat elsősorban vezetett akkor, amikor eredeti határozati javaslatunkba a kevesebb családtagot eltartó adóalanyokat pótlékkal terhelje. Mielőtt ennek egész rövid taglalására áttérnék, a magam részéről konstatálni kivánom, hogy a t. előadó urnak magához a szakaszhoz benyújtott módositványai igenis honorálják azt az álláspontot, amelyet mi ennél a szakasznál felhoztunk és ennek következtében azokat a magam részéről örömmel fogadom el. Áttérek most magára a t. előadó ur határozati javaslatára és azon módositványra, amelyet Bródy Ernő t. képviselőtársam most a részletes vita során benyújtott. A magam részéről is nagyon köszönöm azt az előzékenységet ugy a t. előadó urnak, mint Bródy t. képviselőtársamnak, hogy lehetővé tették azt, hogy ennél a szakasznál erről a kérdésről egy pár egészen rövid megjegyzést megtehessek. (Halljuk! Halljuk.) Az igen t. pénzügyminister ur az előző szakasznál azt mondta, hogy ez a határozati javaslat elsősorban és főképen a törvényhozás egy elvi kijelentését foglalja magában, ezt czélozza, nem többet ennél, de ennyit. Azt hiszem a t. előadó ur is, amikor ezen határozati javaslatát benyújtotta, elsősorban ezen szocziális elv kinyilatkoztatását akarja a képviselőház részéről, csak ennek megvalósítását a jövőre, egy későbbi időre, a békekötés utáni időre bizza. Ha jól értettem határozati javaslatának szövegét és czélját és azt, amit az igen t. pénzügyminister ur e tekintetben az előző szakasznál előadott, azt hiszem, hogy ebben helyesen foglalom össze ugy a czélt, mint a tartalmat. Engedelmet kérek, ha elvi állásfoglalásról van szó, ha ennek az elvnek a törvényhozás egyik háza által való nem is annyira a kodifikálásáról, mint inkább elfogadásáról van szó, akkor igénytelen nézetem szerint, ez már megtörtént, még pedig sokkal ünnepélyesebb formában, mint e határozat elfogadása által történnék. Mert nemcsak a képviselőház járult hozzá ez elvhez már évekkel ezelőtt, hanem a főrendiház is, szentesítést nyert és beczikkelyeztetett. Utalok az 1909. X. t.-cz. 25. §-ára. Csak lényeges részeit olvasom fel, mert nem akarok visszaélni a t. ház türelmével. Ez a 25. §. igy szól (olvassa) : »Ha oly adózó, akinek a jelen törvény alapján megállapított jövedelme 8.000 koronát meg nem halad, kiskorú gyermekeit, gusztus 2d-én, csütörtökön. vagy törvényes kötelezettség alapján más hozzátartozóit saját háztartása körében eltartja, ez esetben a jövedelemadónak az előző szakaszban foglalt tételei — az állami köztörvényhatósági és községi alkalmazottak illetményei után járó adó kivételével — mérséklendők: egy fokozattal két vagy három ily családtag, két fokozattal négy vagy ennél több ily családtag eltartása esetében*. Ha tehát elvi deklarációról van szó, arról, hogy a törvényhozás akár a maga egészében, akár csak egyik háza, elvi álláspontot foglaljon el, ez már megtörtént régen, 1909-nek, ugy emlékszem, márczius havában. Magam is résztvettem akkor e vitában. S ha a t. minister ur ma azt mondta, hogy a monarchiában a provizóriumok örökérvényüek — körülbelül e szállóigét mondotta — akkor e határozati javaslat elfogadásában én provizóriumot látok, mely félek, igen hosszú tartamú lesz és nem adja meg azon könnyebbségeket, melyeket a törvényhozás már évek előtt becikkelyezett. Mert hogyan áll a dolog? Ha ez a javaslat a 10.000 K-án aluli jövedelmekre is vonatkoznék, akkor az 1909. X. t. c. 25. §-a alapján automatice előállana a gyermekkedvezmény. Mi csak a régi törvény elvi kijelentését akartuk honorálni, egy beczikkelyezett, de életbe nem lépett rendelkezésnek akartunk megfelelni, midőn ezt határozati javaslatunkba felvettük. Ez a rendelkezés ma különböző körülmények következtében nem érvényesülhet, mert a törvényben 8000 koronáig szóló jövedelemről van szó, ez a javaslat azonban nem vonatkozván a 10.000 koronáig terjedő jövedelmekre, a 25. §. nem is léphet életbe. Ez nemcsak fizikailag, technikailag és pénzügyileg lehetetlen, amig ez a jövedelem a határ. Hanem van az 1909. évi X. t.-czikknek egy másik szakasza is, mely lehet elméleti szempontból helyes, gyakorlati szempontból helytelen, vagy gyakorlati szempontból helyes és elméleti szempontból helytelen, ezt most nem vitatom, de ez a szakasz, a 3. §. igy szól: »Az adókötelesnek jövedelméhez az a jövedelem is hozzászámítandó, mely a vele közös háztartásban élő feleségét megilleti ... A közös háztartáshoz tartozó többi tagoknak — fel- és lemenők, oldalrokonok stb., jövedelme rendszerint a háztartás fejének jövedelméhez számítandó.* Azután jönnek egyes kivételek. Ebből következik, hogy az, amit mi meg akarunk szavazni, épen azoknak hátrányára módosul, akiknek 10.000 K-nál kevesebb jövedelmük van. Mert ha egy háztartáshoz 3—4 családtag tartozik, akik közül egyetlenegynek 10.000 K jövedelme nincsen, akkor, ha ezek külön laknak, nem közös háztartásban, egyik sem fizet jövedelemadót, de azáltal, hogy együtt laknak, belekerülnek a jövedelemadóba. Igaz, hogy mikor mi e 3. §-t megszavaztak, fennállott a 25. §,