Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-653
653. országos ülés 19Í6 cu a mai körülmények között a legfontosabb, talán épen akkor a legfontosabb, mikor az a középosztály, melynek anyagi és erkölcsi érdekeiről itt elsősorban van szó, a legnehezebb viszonyokkal küzködik ? Miért toljuk ki ? — nem vagyok képes belátni. Mert azon technikai nehézségeket, megvallom őszintén, — talán bennem van a hiba — nem vagyok képes megérteni, melyek oly peremptoriusak volnának, hogy egy nagy, igen nagy érdek miatt ne lehetne rajtuk keresztülgázolni ? Hiszen technikailag igen nagy probléma elé állította a pénzügyi kormányzatot a jövedelmi és a vagyonadó behozatala. Óriási munkát ró rájuk és erre a pénzügyi kormányzat igenis vállalkozott. Miért? Mert az államnak pénzügyi égető érdeke kívánta, hogy vállalkozzék, tehát meg kellett oldani a kérdést. Nos hát itt népességünknek, nemzetünknek, a családok erkölcsének, a családok fentartásának égető érdeke kívánja, hogy az a könnyebbség nekik megadassák. Keresztül kell tehát gázolni a nehézségeken, mert ez nem kevésbbé fontos állami érdek, mint amennyire, elismerem, parancsoló államérdek a pénzügyek szanálása. Nem tudnék e halasztással megbarátkozni még akkor sem, ha fiksz terminushoz volna kötve a dolog, ha két év múlva ez az uj adótörvényhozás feltétlenül bekövetkeznék. Még akkor se látnám be annak okát, hogy a most nehézséggel küzdő családok miért épen most fosztassanak meg attól a kedvezménytől. (Helyeslés a baloldalon.) De hiszen ez teljesen a levegőben lóg. ugy, amint szövegezve van, hogy majdan akkor valósítjuk meg, ha a béke idejében foglalkozni fogunk újból a jövedelemadó kérdésének végleges megoldásával. Nem tudom, hogy foglalkozni fogunk-e. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy feltétlenül, mert hiszen uj adóforrásokról fog kelleni gondoskodni. Lehet. De kérdés, hogy vájjon akkor a politikai és a parlamenti konstelláczió, a közgazdasági irányzatok olyanok lesznek-e, hogy ő, vagy az ő utódja épen a jövedelemadó és esetleg a vagyonadó átalakításában fogja-e keresni ezt a végleges megoldást. Vájjon nem gondolható-e a pénzügyi és közgazdasági helyzetnek olyan kialakulása, amelyben örülni fognak, hogy ezek az adók, ugy, amint vannak, födél alatt vannak és inkább nem nyúlnak hozzájuk, mert esetleg olyan áramlatokkal találkoznak, amelyektől azoknak nem fejlesztését, de megrontását várhatják, ha egyáltalában megbolygatják? Nem mondom, hogy ez a fejlődés valószínű, de bekövétkezhetik, de gondolható, Akkor erre a bizonytalanságra, erre a problémára, erre a kérdőjelre bízzuk azt, ami eminens érdeke az államnak, a társadalomnak ? En nagyon sajnálom, de épenséggel nem tudom ekvivalensnek elfogadni Hegedüs Lóránt uszius 24-én, csütörtökön. 355 t. barátom határozati javaslatát azzal, amely a mi részünkről adatott be. Most kérünk, most kívánunk segítséget! Ez a dilatorius eljárás nem azt a benyomást kelti, mintha valóságos akarattal nyúlnánk hozzá ezekhez a problémákhoz. Pedig méltóztassék elhinni, ezt a benyomást is kell kelteni, ezt a megnyugvást is kell támasztani, ezt az erkölcsi erőt kell belevinni a nemzetbe, hogy nem keresünk ürügyeket és okokat, hogy elhalaszszuk azt, ami épen szocziális segítés szempontjából szükséges. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lássa meg a nemzet az elszánt akaratot, a buzgóságot, lássa, igenis, a türelmetlenséget, a szent türelmetlenséget, amely alig tudja bevárni azt a pillanatot, amikor segítségre jöhet! (Elénk helyeslés a baloldalon.) Egy ilyen fagyos, dilatorius elintézés sem a szocziális, sem az erkölcsi szempontoknak, amelyek itt szóbanforognak, nem tesz kielégítő módon eleget. (Ugy van! balfelöl.) Nagyon kérem a mélyen tisztelt kormányt arra is, hogy — amint elismerem — a legnagyobb jóakaratot tanúsította az előállott bonyodalom helyrehozásában, nagyon kérem, hogy hasonló esetek kikerülése végett, méltóztassék akkor, amikor nem technikai, de igazán mélyreható módosítások megvitatásáról van szó, méltóztassék a házat megajándékozni azzal a figyelemmel, hogy ne a vita bezárása után, hanem a vita közben méltóztassék álláspontját előadni. Amikor olyan dolgokról van szó, amelyekben a kormány álláspontjának meghallgatása után is az ügy érdekében áll, hogy hozzászólhassunk a kormány álláspontjához, nagyon kívánatos volna, hogy ilyen esetekben és ilyen módositványoknál a kormány álláspontjáról még a vita során megemlékezhessünk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De bármint legyen ez: dobják el maguktól ebben a nagy kérdésben a kicsinyességet és az akadékoskodást! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hallgassanak egyszer a szívre is, olyan kérdésben, amelyben kell, hogy minden magyar ember szive nagyot dobbanjon. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Méltóztassék elhinni, ez a kicsi adminisztraczionális technikai nehézség azzal a nagy technikai nehézséggel szemben, amelyet a kormány magára vállal, amikor ezzel a nagy adóreformmal a háború kellő közepén, a háború által teremtett kiélesedett helyzet idején foglalkozik, ez az adminisztraczionális nehézség ehhez az óriási nehézséghez képest, körülbelül olyan dolog, mintha valaki lapáttal még egy darabka földet dobna fel a Mont Blanc csúcsára. Ne méltóztassék ettől visszariadni. Tekintsék ezt nagyobb dolognak, olyannak, amelyért érdemes minden erőt megfeszíteni, hogy népünknek azt a nagy erkölcsi megnyugvást, népünk erkölcsi életének azt a nagy serkentést megadjuk. Ajánlom az indítványt elfogadásra. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) 45*
