Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653, országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. 347 második megfigyelés az, hogy eltagadhatlanul nagy erkölcsi igazságot képvisel az állam adózóival szemben, mikor fegyverrel és a harczban lévő polgárok vérével megvédve az itthonmaradottak vagyonát és jövedelmét, ezeknek biztosítását magára vállalja, azokat a pusztulástól és csökkenéstől megvédelmezi és igy méltán mondhatja, hogy ezen rendkívüli szolgáltatásért a polgárok is rendkívüli szolgáltatásokkal feleljenek.« Ebben benne van tehát, hogy azok feleljenek, akik itthon vannak. Természetesen, felelnek azok is, akik most kint vannak. Sőt mennél lejebb megyünk az adósklálában, annál több az adózó, aki most kint van. Ismétlem, ha tán nem is szükséges, hogy erről magában a törvényben történjék gondoskodás, de a dolgot rendezni kell. Tudom, hogy ki lesz róva az adó azokra is, akik vallomást nem tehetnek, mert kint vannak, de tudom azt is, hogy Magyarországon mennél kisebb az adózó, annál nehezebb rekurrálnia adója ellen. Azért szeretnék e tárgyban megnyugtató felvilágosítást nyerni. (Helyeslés balról.) Ami pedig Bródy t. képviselő ur módosítását illeti, ahhoz szívesen hozzájárulok szavazatommal. Hisz ez oly természetes dolog, hogy nem is bocsátkozom bővebb taglalásába, amit egyébiránt a képviselő ur már kimerítően megtett. Azt hiszem, e módosítás egyik indoka az is, hogy az adót az adóalanyok teherviselőképességéhez kell mérni, már pedig világos, hogy egyforma jövedelem mellett nagyobb teherbíróké]3essége van annak, akinek kevesebb a családtagja és kisebb annak, akinek családja nagyobb. A financziális eredmény is fölülmúlná azt, amit a javaslat maga vár, mert hiszen természetes, hogy az agglegényadót végig az egész skálán kellene alkalmazni, a 20.000 K-ás jövedelmektől lefelé is. így igen nagy szuperplusz jönne ki. Szocziális szempontból is abszolúte helyes intézkedés volna ez. Én sem gondolom, mint a képviselő ur is mondotta, hogy ennek következménye valami sokkal nagyobb gyermckszaporulat lehetne. De azt elérnők vele, hogy azoknak a szegény osztályoknak a gyermeke legalább nem fog elpusztulni. Hiszen Magyarországon a gyermekhalandóság óriási. És ma, midőn a tejet pl. a városokban igazán csak a leggazdagabb emberek és a kávéházba járók kapnak, a gyermekek azonban nem, (Ugy van! baljelöl.) azt hiszem, hogy az a 10.000 koronás jövedelemmel biró család a maga nőtagjaival és gyermekeivel ehhez az igen fontos, elsőrendű élelmiczikkhez egyáltalán nem jut hozzá. Ennélfogva ezt is tekintetbe kell venni. Annál inkább remélem, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur ezt el fogja fogadni, mert hiszen az egész kormányban tényleg ő mutat legtöbb szocziális érzéket ezekben a kérdésekben és ő maga is elismerte, hogy az az elv, amelyet az ellenzék itt propagál, helyes. Azt hiszem tehát, hogy már ma is egész bátran ráléphetnénk erre a térre. (Ugy van! balfelől.) Azt hiszem, hogy ez egy igen szimpatikus hadseregszállitás volna, itt ugyanis olyan hadseregszállítást favorizálnánk, amely embereket szállít és ennek a hadseregszállitásnak ezt a szerény kedvezményt, azt hiszem, megadhatjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Én is azért szólalok fel, hogy a legmelegebben pártoljam a Bródy Ernő t. képviselőtársam által beadott módositványt. Van erre talán egy külön jogczimem is, mert hónapok óta foglalkozom a népesedési kérdéssel, a csecsemőés anyavédelem országos szervezésének társadalmi oldalával és remélem, hogy ezen a téren majd a kormányzat kellő támogatása és az államra nehezedő kötelességek pontos teljesítése, az állami és a társadalmi akcziók összhangjának pontos megállapítása révén idővel talán nagy eredményeket fogunk kimutathatni, de csak ugy, ha ezen nagy kérdésnek megoldására vezető minden kis és nagy eszközt az egész vonalon igénybe veszünk. (Helyeslés balfelől.) T. ház! A népesedési kérdés Magyarországon mihamar problémává növi ki magát (ügy van! Ugy van! balfelől.) és nőtte volna ki magát még akkor is, ha világháború nem lett volna, Mert hogy a népszaporodás a korábbi évtizedekben, ha nem is ideális, de mégis meglehetősen kielégítő számarányokat mutatott, ez Magyarországon csak az előbbi évtizedekben létezett nagyon erős születési aránynak köszönhető, amelyet azonban fekete árnyékként kisért egy csecsemőhalandóság, amely minket, a művelt államok között, a legutolsó helyek egyikére tett. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Úgyhogy az a népszaporodás, amelynek Magyarország örvendett, iszonyú pazarlással, iszonyúan gazdaságtalanul történt, mert átlagban véve a született gyermekek 20%- utolsó években csecsemő korában pusztult el, holott p. o. Norvégiában a gyermekeknek csak 2°/o-a pusztul el csecsemőkorban. Ezzel szemben állott, mint mondám, egy meglehetősen erős szaporodási irány. Nem voltam elkészülve arra, hogy a kérdés a mai ülés folyamán fog tárgyaltatni, ennélfogva a számszerinti adatok ma nem állanak rendelkezésemre. Ha azonban a t. ház annak idején engem becses figyelmével megajándékozni kegyes lesz, más alkalommal, talán a kormány jelentése tárgyalásának kapcsán, talán máskor, bátor leszek ezt az egész kérdést a maga egész nagyságában, gyenge tehetségem szerint, a t. ház elé terjeszteni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt ma, ehhez a vitához kapcsolva, természetesen nem akarom tenni, de némely vonást a háttérből mégis le kellett festenem. (Halljuk! Halljuk !) Mint mondám, a gyermekszaporodás, ha nem csalódom, 5—6 per miilével csökkent az utolsó évtizedben az azt megelőző évtizedhez 44*