Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

ugusztus 24-én, csütörtökön. 348 653. országos ülés 1916 a; képest. Ezzel szemben a gyermekhalandóság terén semmi észrevehető javulást még nem letet megállapítani. Valami csekély haladás ugyan itt is történt, de a rendszeres munka e téren hiányzott; azt szervezni kell állami és társadalmi téren egyaránt. Ez minden körülmények között olyan jelenség lett volna, amely kellett volna, hogy felhívja és magára vonja minden szocziálpolitikailag gondolkozó embernek legbensőbb és legintenzívebb figyelmét, de hát mit szóljunk még azon viszonyok folytán, amelyeket a háború létesített ? Nagyon természetes, hogy a háború, különösen annak hosszú tartama, a születések számát apasztja. Ez nem függ össze semmiféle beteges jelenséggel, ez természetesen a férfinépesség nagy részének táborozása folytán áll elő. Hogy ez az apadás milyen nagymérvű, erre nézve egy számadat van előttem (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy míg 1913 január 1-től május végéig 327.000 gyermek született, addig az 1916. év ugyanezen időszakában csak 150—160.000 volt a születések száma. Tehát több, mint 50%-os csökkenése a születéseknek. Ez, mondom, egész természetszerű kisérő jelensége a háborúnak, csakhogy a háború megszűntével sem várhatunk e téren rögtön megfelelő fellendülést, mert hiszen, sajnos, épen a legjobb korban lévő férfinépesség egy nagy részét visszahozhatatlanul vesztettük el és a normális gazdasági viszonyoknak helyreállítását, amelyek a népszaporodás egyik tényezőjének tekintendők, szintén nem várható a háború után. Ezzel párhuzamosan, és itt nem tudok szám* adatokat mondani, de majd annak idején szolgálok velük, a csecsemőhalandóság is nagy mértékben emelkedett a háború alatt, (TJgy van! balfelöl.) szintén nagyon természetesen, mert a kereseti viszonyok romlottak, mert az anyák más gazdasági elfoglaltságuknak nagyobb kiterjedés folytán kevesebb gondot fordíthattak a gyermekekre és mert — és itt nemcsak a fátummal, hanem a nagyon meg nem felelő intézkedésekkel és a gondosság hiányával is állunk szemben — a kisdedek táplálása körül roppant hiányosságok mutatkoznak, amelyeknek gyökeres orvoslását minden utánjárással sem vagyunk képesek előmozditani. En itt csak a tejhiányt és a létező tejmennyiségnek nem kellőképen gazdaságos felhasználását említem. (TJgy van! bal/elől.) Mi sok meg nem felelő dolgot utánoztunk, amelyet Ausztriában láttunk; miért nem utánoztuk a megfelelő dolgokat is? Pl. Bécs városa tejellátásának rendezését, amelyet arra a helyes elvre fektettek, hogy a Bécs városának rendelkezésére álló összes tejmennyiségből előzetesen lefoglalják az egy éven felüli és két éven aluli csecsemők szükségletét, minden egy éven alulira egy litert, minden egy éven felüli, de két éven alulira három litert számítva, azután levonják a kórházak szükségletét, és csak ami ' ezen szükségletek teljes kielégítése után marad, az bocsáttatik a többi közönségnek szabad fogyasztására, amelyre nézve igen egészséges, igen kívánatos fogyasztási anyag ugyan a tej, de nem nélkülözhetetlen és pótolhatatlan életszükséglet, holott a csecsemőre nézve igenis j>ótolhatatlan. (Igaz! TJgy van! bal/elöl.) Ilyen intézkedéseket itt nem tudunk keresztülvinni. Itt egyes befolyásos klikkeknek és osztályoknak a kényelmi igényei (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sokszor nagyobb sulylyal esnek a latba, mint népességünk reményének, népességünk virága lentartásának ezen elsőrendű életszükséglete. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Hiszen ezekre a kérdésekre is akkor kell rátérnünk, amikor az egész anya- és csecsemővédelmi kérdést leszek bátor a ház elé hozni. Most én csak azt a tételt vonom le s ha nyitott ajtót látszom is betörni, mégsem felesleges ezt a dolgot a t. képviselőház elé állítani ennél a tárgynál is, mert azok is, amiket tudunk, amikre azonban nem sokat gondolunk, máskép hatnak, mint azok, amiket ugy tudunk, hogy azoknak jelentősége szintén szemeink elé állíttatik. Itt a nemzet jövőjének legelső j:>robléniájával van dolgunk. Két dolog fontos, két dolog elsőrendű nemzetünk gazdasági és szocziális életében, először az, hogy a népet élelmezhessük, másodszor az, hogy a jövő nemzedékről gondoskodjunk. Ez a két tétel elemi szükségességgel nyomul előtérbe: a többi is mind nagyon fontos, de ez az, ami a bázisa minden további teendőnek. Már most én sem hiszem azt, hogy a több gyermeknek egy háztartásban való eltartásához fűzött adókedvezmény, illetőleg annak a megforditottja, az igen kevesek ellátására hivatott egyéneknek nagyobb jövedelemadóval való terhelése egymagában lendíteni fog a gyermekkérdésen. De most, t. képviselőház, gazdasági és etikai ohligóval állunk szemben, gazdasági és társadalmi problémával, mindenekelőtt azonban bizonyos etikai fogalmak romlásával és t. ház, a helyes etikai fogalmak helyreállítása utján kell e baj ellen küzdeni, amire természetesen más tényezők hivatvák, de ezek a más tényezők kell, hogy lépten-nyomon élvezzék ebben az ő munkájukban az állam erkölcsi és anyagi támogaés az állam határozott mulasztási bűnt követ el, ha minden kínálkozó alkalmat nem használ fel arra, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogassa azt a konczentrikus akcziót, amely minden oldalról folytatandó abban az irányban, hogy a gyermekáldástól való iszonyodás betegségéből, ebből a természetellenes erkölcsi betegségből, amelyben, sajnos, népünk és pedig annak nem legszegényebb, hanem épen, vagyonosabb része ^szenved, azt kigyógyítsuk. En is a dolog etikai jelentőségére fektetem a fősúlyt, anélkül, hogy annak egyéb oldalait egészen elhanyagolnám; mert aki foglalkozik ezekkel a kérdésekkel a gyakorlatban, aki a