Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

336 653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. többet vonnak le e czimen, annál kevesebb lesz a vagyonadó. Ez az anomália a két adórendszernek egymásba kapcsolásából ered. Erre a körülményre akartam a t. ház figyelmét felhívni és talán felvilágosítással szolgálhat e tekintetben az igen tisztelt pénziigyminister ur. Rövid felszólalásom tulajdonképeni tárgya egy inódositvány, illetve pótlás, amelyet alapjában véve, azt hiszem, leghelyesebb és legczélszerübb lett volna a végrehajtási utasításban felvenni, de tekintettel arra, hogy az 1909: X. t.-cz. 12. §-a 9. pontban sorolja fel a különböző levonható tételeket és itt egyes pontok, mint pl. a 6. pont, rendkívül aprólékos enumeráczióval sorolja fel a levonható tehertételeket, ezért vagyok bátor ezt a törvényjavaslat részletes vitájánál elfogadásra ajánlani. Egy másik szempont is van, amely indokolja, hogy már itt adom be ezen javaslatomat és annak a törvényjavaslat szövegébe való felvételét kérem. Ugyanis az 1909: IX. t.-cz. 15. §-ának 6. pontja világosan rendelkezik e tekintetben. Azt mondja ugyanis a 6. pont, hogy az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál a nyers jövedelemből levonandó az erdészeti társpénztárak fizetési járulékai. A jövedelemadóról szóló 1909: X. t.-cz. 12. §-a ezt a rendelkezést rendkívül bő enumerácziója daczára nem foglalja magában. A gyakorlatból tudom, hogy erre nézve igen különböző felfogások érvényesültek, ugy pénzügyi közegeinknél, mint az adóköteles alanyoknál. Én épen az egyszerüsités czéljából és épen számolva azzal az elég nehéz helyzettel, hogy most tulajdonképen hat törvénynyel lesz baja a pénzügyi adminisztrácziónak, mint különösen a közönségnek, ennek következtében is kérem ezt a módositványomat már itt a javaslat szövegében a 4. §-nál felvenni. Szól pedig ez a módositvány a következőképen (olvassa) : »A 4. §-ban e szavak után: » Kegyúri terhek« tétessenek e szavak : »Yalainint az erdészeti társpénztárak s fizetési járulékaid Szorosan ragaszkodtam a terminológiához, amelyet az 1909. évi IX. t.-czikk 15. §-ának 6. pontja magáévá tesz, ismét azért, nehogy ellenmondás vagy félremagyarázás legyen, vagy felesleges fellebbezésre, vitára adassék alkalom. (Helyeslés balfelöl.) Ami az előttem szóló t. képviselőtársam indítványát illeti, a magam részéről is sokkal helyesebbnek és szabatosabbnak tartom a részletes vallomás« helyett az »előirt vallomás« kitételt, már azon szempontból is, mert a részletes vallomás tekintetében, amint a gyakorlat megmutatta, szintén többféle felfogás nyilvánult meg. Voltak egyesek, akik a »részletes« szót ugy magyarázták, hogy »számszerű«, amint szerintem magyarázható is. Az »előirt« szó talán precízebben is fejezi ki, hogy voltaképen micsoda vallomásról van szó. Ahhoz a magam részéről nem tudnék hozzájárulni, hogy ezek a levonható terhek nem vonhatók le akkor, amikor a fél azokat a kivetési eljárás során nem jelentette be. A t. pénzügyminister ur is, ha jól emlékszem, egyik értekezletünkön ugy nyilatkozott, hogy ezzel ő azt akarja elérni, hogy minél többen adjanak vallomást. Ha jól emlékszem, az adóköteles alanyok 65°/o-a adott vallomást. A hátralévő 35% tehát önmagában véve talán nem teszi szükségessé ezt a rendelkezést, ámbár elismerem, hogy ez a tétel úgyis áll, hogy ha már az adóalanyoknak 65°/Va adott vallomást, ez egy okkal több arra, hogy a hátralévő 35°/o is adjon. A tekintetben nem rendelkezem adatokkal, nem tudom, hogy kik vannak a 35 és kik a 65% közt. De ismétlem, magának a rendelkezésnek intenczióját, ami tulajdonképen nóvum az eddigi törvényekkel és rendeletekkel szemben, helyesnek tartom. Igen megszívlelendő gondolatot vetett fel itt Jaczkó t. képviselőtársam, aki igen helyesen disztingvál az adóforrás eltitkolása és a jövedelem számszerű eltitkolása között. A t. miuister ur, amennyiben jól vagyok értesülve, a vagyonadó tekintetében ezt a disztinkcziót honorálja is, amennyiben a 18., illetve a 21. §-ra vonatkozólag bizonyos módositványhoz hozzájárul. Én azt hiszem, hogy talán ennél a javaslatnál is, ha nem is magában a javaslat szövegében, de esetleg ministeri nyilatkozatban vagy a végrehajtási utasításban, igenis, rá lehetne mutatni ugyanarra az elvre, amelyet a t. minister ur már a vagyonadóra vonatkozólag elfogadott, hogy t. i. az adóforrás eltitkolása mindenesetre sokkal súlyosabb elbírálás alá esik, mint a jövedelemnek számszerű — esetleg tévedésből történt — eltitkolása, vagy alacsonyabb értékben való bevallása, hacsak, amint ez a vagyonadóra vonatkozó módositványnál is van, nem forog fenn nyilvánvaló rosszhiszeműség, ami természetesen ^elítélendő és büntetendő cselekmény. Én tehát, ismétlem, azért adom be ezen módositványomat a 4. §-hoz és azért kérem annak a törvényjavaslat szövegébe való felvételét, mert az 1909 : X. t.-cz. 12. §-a — jól vagy rosszul, helyesen vagy helytelenül, azt nem kutatom — igen bő enumerácziót tartalmaz a levonható tételek tekintetében. A 6. pont például a bányavállalatoknál a legkisebb részletekig menő enumeráczióval dolgozik. Ha már ez a szakasz ennyire részletez, akkor talán még egy részletet is bele lehetne venni, mert hogy a társpénztáraknak fizetett ezen járulékok tényleg levonási tételt képeznek, e tekintetben, azt hiszem, vita nem lehet. Kérem módositványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni. (Nem!) Ha nem, ugy a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván szólni. Teleszky János pénziigyminister: T. ház!