Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. 337 Kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot Jaczkó t. képviselő ur módosításával méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Ami gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur módosítását illeti, azt teljesen feleslegesnek tartom. Igaza van a t. képviselő urnak, hogy az 1909: X. t.-cz. 12. §-a nagyon részletes enumeráczióját tartalmazza a levonható tételeknek. Ha megnyugvásom volna a tekintetben, hogy ezt a részletes felsorolást még ezzel az egy ponttal kiegészítve azután teljesen kimerítő felsoroláshoz jutnánk, akkor hozzájárulnék ahhoz. De mert ez az eset nem forog fenn, tulajdonképen mégsem érnők el azt a czélt, amelyet a képviselő ur el akar érni, hogy t. i. a törvény teljes legyen. Különben nem is tartom helyesnek, hogy a törvény, ugy mint az 1909 : X. t.-cz., ennyire részletekbe menjen. Az 1909 :X. t.-cz. 12. §-ának első pontja, mely az összes kiadásokat foglalja magában, melyek az illető jövedelem előállítására szükségesek, kétségtelenül nem is magyarázható másként, mint ugy, hogy ideértendők az erdőbirtokosok által az ő munkásaik részbeni fizetését képviselő társládajárulékok is. Ezek is kétségtelenül mint a jövedelem előállítására szükséges kiadások levonhatók. E tekintetben tehát méltóztassék az intézkedést a végrehajtási utasításra bízni. Most még egész röviden egynémely, a vitában felhozott kérdésre kívánok reflektálni. G-róf Esterházy t. képviselő ur szerint a vagyonadó rendelkezései folytán veszélyeztetve van a jövedelemadó-törvény azon rendelkezése, hogy a hadi jótékonyság czimén adott adományok a jövedelem-adóból levonatnak. Azt hiszem, ez az aggály nem indokolt, mert a vagyonadó-törvényjavaslat 15. §-a ezt mondja: »A jelen szakasz szerint megállapított adóból azonban még levonandó az ugyanazon adózóra egyidejűleg kivetett f. évi jövedelemadónak azon része, amely a vagyonadóban megadóztatott vagyontárgyakból eredő jövedelemre az 1909. évi X. t.-cz. 24. §-a szerint esnék.« Tehát azt kell megállapítani, hogy milyen adó esnék a vagyontárgyból eredő jövedelemre s nem az a kérdés, hogy mit fizet az adózó, mert összjövedelméből van levonásnak helye, nem pedig az illető vagyontárgyra eső jövedelemből. Ami a Jaczkó képviselő ur által felsorolt helytelen nomenklatúrát illeti, én sem tartom helyesnek a »nyersbevétel« kifejezést. Dekát ez van az 1909 :X. t.-cz.-ben és most már ehhez kell ragaszkodni azokban a vonatkozásokban, melyekben a jelen törvényjavaslat amazzal összefügg. Azt is felhozza a képviselő ur, hogy töröltessék a szakasz utolsó bekezdése, mely szerint a jogorvoslati eljárás során levonásnak nincs helye, ha a fél az illető terheket már a kivetési eljárás során be nem jelentette. Hogy ez a rendelkezés feltétlenül szükséges, megmutatta egyévi tapasztalatunk. Igen nagyszámú eset volt, mikor KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. az adózók vallomást nem tettek, a felszólamlás! bizottság előtt nem jelentkeztek, a bizottság bizonyos támpontok alapján globális összegben megállapította a jövedelmet s akkor azután jött a fél a közigazgatási bírósághoz s anélkül hogy a jövedelemmegállapitásra nézve bármily adatot szolgáltatott volna, azt mondta pl.: hogy van neki bizonyos adóssága, melynél fogva jövedelme a 20.000 koronán alul sülyed s kérte, hogy ennek alapján adója töröltessék, holott ez semmit sem bizonyit jövedelmére nézve, ha ennyi adóssága van. Ugyancsak nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy az adólevonásnak akkor is legyen helye, ha a fél vallomást nem ad. Azonban azt az anomáliát, melyre Jaczkó képviselő ur rámutatott, a végrehajtási utasításban óhajtom, orvosolni, oly értelemben, hogyha valaki pl. a harmadosztályú kereseti adó alá eső foglalkozását csak bevallja, de számszerű jövedelmet nem mutat ki, akkor is lehessen levonásnak helye azon jövedelemforrásokat illetőleg, melyekre nézve az adózó számszerű vallomást ad. Tehát azon esetben, melyet a képviselő ur említett, hogy valaki III. osztályú kereseti adó alá esik s egyúttal házadó alá, a házból eredő jövedelmét bevallja, a másikra nézve pedig csak az adóforrást jelöli meg : akkor a házból eredő- jövedelem adójából van adólevonásnak helye, a keresetadóból azonban nincs. Szerintem ez az igazán helyes értelmezése a törvény rendelkezésének s ily értelemben fogok a végrehajtási utasításban intézkedni. Ami Esterházy t. képviselő ur azon kívánságát illeti, hogy a végrehajtási utasításban intézkedjem, hogyha valaki jövedelmét bevallja, de nem számszerűen, hanem csak a jövedelmi forrásokat jelöli meg, akkor, ha a számban téved is, ez jövedéki kihágást ne képezzen : ezt, szerintem, nem kell törvénybe foglalni, mert a jövedelemadótörvény értelmében mindazon jövedelmek tekintetében, melyek csak becslés utján állapithatók meg, tehát a haszonhajtó foglalkozásból, gazdálkodásból eredő jövedelmek tekintetében elegendő, ha a fél tisztán az adóforrást emliti meg, ugy hogy itt nem kell oly rendelkezés, mint a vagyonadóra nézve. A végrehajtási utasításba azonban be fogom venni, mert ez intencziómnak megfelel, hogy oly jövedelmeknél, melyekre nézve a jövedelem forrását bevallják és számszerű vallomást is adnak, e vallomás helytelensége jövedéki kihágást ne képezzen. Ami azt a kifogást illeti, hogy az adóíelszólamlási bizottság a meg nem jelenő adózóra magasabb összeget ró ki, mint amekkorát a pénzügyi közegek javaslatba hoznak s amit a képviselő ur igazságtalannak tart : azt hiszem, Jaczkó képviselő ur e dologra nézve téved, amit az is bizonyát, hogy többször kivetésről beszél. A kivetést csak a bizottság teljesiti, a pénzügyi hatóság csak javasol. Azt hiszem, épen a túloldal részéről nagyon erős kifogás alá esnék oly törvényjavaslat, mely szerint a pénzügyi hatóság által javasolt adó a 43