Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

6S3. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. 335 azzal megelégedni, ha ő idéztetik, miután, pláne ezidőszerint, abban a tudatban veszik át az idézést, hogy ha nincs kifogás a kivetés ellen, meg sem jelenik az illető. De ha ki vagyok téve annak, hogy távollétemben fel is emelhetik, akkor ily idézés alapján meg kell, hogy jelenjek s ez esetre azt hiszem, időt és munkát lehetne kímélni, ha azt mondanók: amennyiben pedig a pénzügyi hatóság képviselője, bármilyen uj informáczió alapján szükségesnek látja, hogy a már kivetett adó is emeltessék, ez esetben az adóköteles idézendő s egyszersmind az idézésen ki kell tenni azt, hogy a már kivetett adó ennyivel emeltetik. Én sokkal helyesebbnek láttam volna s a polgárságot nagy zaklatástól és sok munkától kíméltük volna meg, ha ezen idézőlevelekbe mindig beíratnék, hogy ilyen és ilyen adóalapon, ennyi meg ennyi adó vettetett ki. Akkor nem lenne kitéve az adózó annak, hogy el kelljen járnia, ami bizony néha, a mi hatóságaink nagy elfoglaltsága mellett, ha a felek tömegesebben jönnek s a munka megtorlódik, nem megy oly rövid idő alatt. De ha ez nem lehetséges az első idézésnél, akkor feltétlenül szükséges minden oly esetben, midőn adóemelésre van kilátás. Ezek voltak azok a kifogások, amelyeket e szakasznál elő akartam hozni. És midőn az elmondottakat, amelyeket mint gyakorlati ember, tapasztalataim alapján terjesztek elő, az igen t. pénzügyminister urnak figyelmébe ajánlom, Írásbeli javaslatot csak arra az egy részre kívánok benyújtani, mely a kimerítő vallomásra vonatkozik. Már a délelőtt folyamán is megemlítettem azt az anomáliát, amely két éve gyakorlatba került. Ugy veszem ugyanis észre, többé-kevésbbé minden adókivető és felszólamlási bizottságnál, hogy ha a fél adóvallomást ad s megjelöli a forrásokat, amelyekből jövedelme ered, ez még nem vétetik figyelembe akkor, ha pl. a III. osztályú kereseti adónak megfelelő keresetét tárgyszerüleg, részletesen fel nem sorolja. Akkor pedig bizonyos igazságtalanságot követünk el velük szemben, amikor ők felsorolják adóforrásaikat, de nem részletezik a III. osztályú keresiti acló alá tartozó jövedelmüket, melyre a törvény kifejezetten megengedi, hogy nem kell számszerű kimutatást adni, hanem elég, hogyha az adatokat szolgáltatják, melyek alapján a jövedelem megállapítható. Ebben, ámbár hangsúlyozom: nem akarom a kereseti adót a jövedelmi adóval összetéveszteni, bizonyos összeütközést látok, mert mindenesetre teljesen elég az a vallomás, amely megjelöli az adóforrásokat s teljes lehetetlenség, hogy az egész vallomást nullifikálják, semminek tekintsék, azért, mert a III. osztályú kereseti adót teljes, részletes kimutatásban be nem adták. A legkevesebb az volna, amit tennünk kellene akkor is, hogy a többi vallomásokat irányadónak elfogadjuk s azon terheket, melyek a vallomásban foglaltatnak, figyelembe vegyük. Hogy tovább ne fűzzem ezt, röviden kívánom megemlíteni, hogy a »kimeritő vallomás« és »nyers bevétel* szintén ama kifejezések közé tartoznak, melyeket a jövő szempontjából aggodalmasnak tartok, mint amelyek az adózó polgárok rovására s a törvény intencziói ellenére lesznek magyarázhatók. A kimerítő vallomással szemben előre is azon aggodalmamat fejezem ki, hogy a pénzügyi hatóságok sohasem fognak valamit elég kimerítőnek találni. Ily körülmények közt kérném, hogy az első bekezdés utolsóelőtti sorában használt »kimeritő« szót pl. »előirt« szóval cseréljük ki, hogy t. i. az »előirt vallomás« legyen figyelembe veendő, Szerintem azonban — ismétlem — legczélszerübb volna a hivatalból megállapítható adókat — pl. a telekkönyvből mindig könnyen megismerhető terheket — figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy adatott-e vallomás vagy nem. Amennyiben azonban ez lehetetlen volna, legalább azt kérem, hogy ne kimerítő vallomást méltóztassék követelni, hanem azt a vallomást, melyet a törvény és a végrehajtási törvények előírnak s azért használom a szót: »előirt«. Tisztelettel kérem módosításom elfogadását. (Helyeslés balfelül.) Elnök: Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Gróf Esterházy Móricz! Gr. Esterházy Móricz: T. ház! A 4. §. foglalkozik a levonható tételekkel. Mint méltóztatik emlékezni: az 1909 :X. t.-ez. 12. §-a — mely szintén a levonandó tételekről szól — akkor igen hosszú vitát keltett, ami természetes is, mert hiszen a szakasz rendkívül sok jjontból áll. A jelen törvényjavaslat 4. §-a kiegészíti az 1909 :X. t.-cz. 12. §-át s részben az 1914. és 15-ik évi jövedelmi, illetve hadi jótékonysági adótörvényekből vesz át rendelkezéseket. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezen jövedelmi adóhoz még a vagyonadó is hozzájön s igy felhívom a t. ház figyelmét azon körülményre, hogy pl. ezen szakasz értelmében levonhatók, igen helyesen, a hadsegélyzési czélokra igazoltan adott önkéntes adományok a nyers bevételből. Már most a vagyonadó űksz tételben rovatik ki. Az emiitett helyes intézkedés, t. i. a levonás, tulajdonkép illuzóriussá lesz azáltal, hogy minél többet vonnak le a jövedelemből, annál kisebb a jövedelmi adó, de nagyobb a vagyonadó és viszont. E tekintetben igen sajnálom, hogy 1909-ben az akkori hosszú vita alatt nem fogadtatott el abbeli módosításunk, hogy a pótlék már az akkori törvényben is levonható tétel gyanánt kezeltessék. Ezek levonása következtében ugyanis szintén bizonyos anomália fog beállani, mert ezek — nem ugy, mint az állami adók — különböző nagyságúak és magasságúak lévén, minél több pótlék vonatik le, annál kevesebb marad jövedelmi adóra s viszont: minél