Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-653
334 653. országos ülés 1916 m kodni kell, részben adójövedelemből fogjuk majd pótolni. Mondom, hogy részben, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy ez sokkal nagyobb összeg, semhogy akár közvetlen, akár közvetett adók is kellő fedezetet nyújtanának itt. Elismeréssel honoráltam a pénzügyminister urnak azt az eljárását, hogy mig az 1909 : X. t.-cz. tárgyalása alkalmával az ellenzék hiába kérte, hogy az adók a jövedelemből levonassanak, ő azt keresztülvitte és ennek keresztülvitele foglaltatik épen a 4. §-ban. Itt azonban sajnálattal azt is konstatálni kell, hogy ugyanakkor, mikor a pénzügyi hatóság egyik kezével az adózó polgárnak, szerintem, nemcsak méltányos, hanem jogos kívánságát, igényét figyelembe vette, ezt másrészről oly kautélához kötötte, amely illuzóriussá teszi ezt az adományt. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de újból hangsúlyoznom kell, hogy amikor a jövedelemadó az egyénnek teljes gazdasági erejét veszi igénybe, a természetszerű következmény az, ha a nyers jövedelemből, vagy — amint ez a törvényszakasz helytelenül nevezi — a nyers bevételből mindazt levonás tárgyává teszszük, ami a törvényen, magán az igazságon alapszik. Épen azért nem tarthatom helyesnek azt, hogy amikor ebbe a levonásba a pénzügyminister ur már belement, ugyanakkor megszorítják azzal, hogy ez a levonás csak akkor eszközölhető, ha az adóköteles a nyersbevételekről és az azokból levonható tételekről kimerítő vallomást ad. Az előttem szólók kifogásolták a törvényt abból a szempontból, hogy nehézkes és amint Eszterházy t. képviselőtársam emiitette, egy valóságos labirint, viszont Bródy t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy pl. egyik szakaszban nem kevesebb, mint 37 hivatkozás van. De van egy másik kifogás is, az, hogy ez a javaslat a kifejezéseket meglehetős könnyelműséggel kezeli, ami sok nehézséget okoz. E szakaszban pl. nyersbevételről van szó, ami alatt valószínűleg azt a jövedelmet akarja érteni, amelyből még levonások eszközölhetők. A jövedelem és a bevétel közti disztinkcziót nem akarom megtenni, most csak arra a kétféle jövedelemre mutatok rá, amelyről a következő szakasz szól s amelyet ugy igyekszem megmagyarázni, hogy van jövedelem, amelyből a törvény alapján bizonyos levonások eszközölhetők és van ennek alapján megállapított jövedelem, amely adóköteles. Szerintem jobb lett volna, ha szakemberek meghallgatása után, e kifejezéseket egyöntetűekké tették volna, mert laikus ember tényleg azt hiszi, hogy különböző jövedelmekkel kell számolnia. Én a két jövedelem közti disztinkcziót ott látom, hogy a nyers bevétel a jövedelem, az u. n. jövedelem pedig az adóköteles jövedelem. így megértené, azt hiszem, más is. (Helyeslés balfelöl.) De van itt egyéb megszorítás is, amely bizonyos büntető szankczióval nehezedik az adózóra. Még azt meg tudom érteni, hogy ha bizonyos százalékkal emeljük az adót azokkal szemjusztiis 24-én, csütörtökön. ben, akik vallomást nem adtak, vagy felhívás daczára nem adtak. Itt azonban megállok. Nem tartom helyesnek, hogy ily leplezett büntetéseket alkalmazzunk. A törvény maga sohasem szimpatikus, de ha rejtett utakon kell keresni, mi az értelme, még odiózusabb lesz. Én abban a megszorításban, hogy csak abban az esetben eszközölhetők levonások, ha kimerítő vallomást tesz a fél, nem látok egyebet, mint büntető szankcziót, mert ha megállapítjuk, hogy a jövedelemforrás az egyén teljes gazdasági ereje, tekintet nélkül, hogy adott-e vallomást vagy sem, akkor az adatokat hivatalból sokkal könynyebb megállapítani, mintha könyveimet előveszem és kiírom. Ezt figyelembe kell venni, mert ez nemcsak méltányos, de igazságos. A szakasz utolsó bekezdését jogi szempontból kritizálom. E szerint ugyanis a jogorvoslati eljárás során nincs helye a 7—8. pont alapján levonásnak. Meg tudom érteni a törvény intenczióját, hogy t. i. a jogorvoslat során az adózó ne hozakodjék elő olyasmivel, amit annak idején nem érvényesített. Ahhoz hozzájárulnék, hogy evvel könnyítsük a felső hatóságot, de jogi szempontból, mikor a modern igazságszolgáltatásnál arra törekszünk, hogy formális okokból ne történhessék igazságtalanság és mikor a judikaturában mindenütt érvényesül az az elv, hogy a felebbezési eljárás során, sőt azon túl perújítás alakjában is produkálható uj bizonyíték: nem tudom helyeselni, hogy a feleknek nem engedtetik meg a felebbezési eljárás során a nóvumok felhozatala; ezt, még ha elkésetten történnék is' megengedném. (Helyeslés balfelöl.) Itt ki kell terjeszkednem egy adatra. Megjegyzem, hogy délelőtti adataim saját tapasztalataimon alapultak, [amelyekért, természetesen, helytállók. Itt most egy adatot kaptam, amelynek valódiságát nem ellenőrizhettem, mégis mint rendkívül igazságtalan dolgot, kötelességem a t. ház elő terjeszteni. A jövedelmi; adó kivetése alkalmával ugyanis, ha az először történik, az adóköteles felhivatik, hogy a bizottságnál jelenjék meg, amennyiben a kivetést nem tartja magára nézve igazságosnak. Az illető adóköteles meghivatván, megnézte a kivetési lajstromot és konstatálta, hogy az adó megállapítása helyes, erre azután nem is jelent meg s az adó megállapítása megmaradt. Ez idáig teljesen rendben is van. Nem tudom azonban megérteni azt az állítólag az ötödik kerületben megtörtént esetet, hogy valakinek adóját akkor, amikor valószínűleg abban a hitben nem jelent meg, mert azt hitte, hogy a kivetési lajstromban foglalt adója megmaradt, ennek daczára a bizottság felemelte. Ez előttem érthetetlen. Azért jogfentartással mondom ezt, mert én ebben az esetben azt hiszem: ha megtörténik a tárgyalások során, hogy a pénzügyi előadó arra a meggyőződésre jut, hogy az a kivetés mégis helytelen s az adókötelesnek terhére azt még fel kell emelni, akkor mégsem lehet