Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

uguszím 24-én, csütörtökön. 333 663. országos ülés l9l6 a mond be, — airól is szól a törvény, hogy tudva, vagy nem tudva — kihágást követ el. Én ma nem kívánok itt ügyvédi funkcziót teljesíteni, amikor arról akarnék vitatkozni, kogy tudok-e én arról, amikor valamit elhallgatok vagy nem, de az bizo­nyos, hogyha véletlenségből megfeledkezem egy lényegtelen kis tételről, akkor nehéz volna reám azt mondani, hogy én erről nem tudtam. Én pl. följelenthetném saját magamat jövedéki kihágás miatt a tavalyi vallomásom alapján, amikor a törvény szavai szerint igyekeztem minden rubrikát kitölteni. Utólag hallottam, hogy az irodámban egy ügyfelem, szabadulni akarván az úgynevezett perenkivüli ügyvédi költségektől, amelyek alatt különösen a levelezések értendők, felaj ánlotta iroda­vezetőmnek, hogy évenkint 200 korona átalányt fizet ezért. Bizonyos tehát, hogy nekem ezzel egy 200 koronás fikszumom volt, amelyről vallomásom idején nem tudtam. Amikor tudomást szereztem róla, sietve lemondtam erről a fizetésről. Ha a törvény szavai szerint akarnám vizsgálni a dolgot, igazán nem lehetne fellebbeznem, ha jövedéki ki­hágást állapitanának meg velem szemben. Az ilyen dolgok tehát visszariasztják az embert a vallomás­tételtől. De van még egy kritikus pont a törvényben a kihágások tekintetében, amennyiben helytelenül irja körül, hogy mikor követi el valaki a jövedéki kihágást. E tekintetben az ellenzék által benyúj­tott javaslatban, egészen helyesen, látok erre utalást, mikor azt mondja, hogy a vallomást meg­könnyítse, megkedveltesse, hogy csupán az adó­köteles jövedelmi forrásnak elhallgatása képez­zen vallomásadás esetén jövedéki kihágást, ami sokkal helyesebb meghatározás és ezen irányban nagyon helyes gondolat a 71. §. módosítását keresztülvinni. A méltánytalanságnak azt a módját is szóvá teszi az ellenzék által beadott javaslat, hogy kimerítő vallomás adásától tétetik függővé a ter­hek levonása. Ha igaz az, hogy a jövedelmi adónak tulajdonképen az egyén teljes gazdasági ereje a forrása, akkor szerintem teljesen helyes, egészen jogos, s ugy látom, a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság által is honorált álláspont az, hogy az adó és a terhek levonassanak. De kérdem, ha ez az álláspont helyes, ha ez az adózó, ki a kivető bizottság elé kerül, már előzetesen teljesen lefotografáltatott a pénzügyi előadó által, mert az az összes adatokkal felszereli magát és igy jelenik meg azon a tárgyaláson, akkor kérdem, miért ne vehetné figyelembe azo­kat az adókat, melyeket ő hivatalból egyidejűleg megállapított és semmi raozionális okát nem látom annak, hogy ezek figyelembe ne vétessenek. Én a 4. §. indokolását nem fogadhatom el teljes egészében, t. i. abban a részében nem, mikor azt igyekszik elérni, hogy eleje vétessék annak, hogy olyanok, kik vallomást nem adtak, s az adó­felszólamlási bizottság előtt sem tárták fel hely­zetüket, az adófizetés alól szabaduljanak az­által, hogy a jogorvoslati eljárás során oly adóssági terheket igazolnak, amelyek vagy felmentik őket az adófizetés alól, vagy adójukat lényegesen csök­kentik. A törvénynek ilyen szövegezésében egy büntetési kautélát látok, melyet már sok helyen alkalmaznak és mely czélra mégsem vezet. A közelmúltban a jövedelmi adóvallomásoknál már be volt vezetve az a rendszer, hogy, ha valaki vallomást nem adott, adóját egy százalékkal fel­emelték, ha a felhívás daczára nem adott val­lomást, még tovább emelték, s ez most keresztül van vezetve ebben a javaslatban. Ez az előadottak alapján czélra vezetni nem fog, mert a vallomások figyelembe nem vételénél a jövedéki kihágásoktól való félelem sokkal na­gyobb, ugy hogy ép azok, kiket a pénzügyi ható­ság ezen pótlékkal, egy-négy-öt-tíz százalékos fel­emeléssel meg akar fogni, azokat nem fogja meg­fogni, mert, még ha tudnak is talán vallani, nem fognak vallani, de valószínűleg a teljes körül­tekintés daczára nem is tudnak, amint a törvény szövege mondja, kimerítő vallomást csinálni. Elnök: Kénytelen vagyok félbeszakítani a képviselő urat, mert a ház határozata értelmében kettőtől-négyig a háznak szünetet kell tartania. Amennyiben a képviselő ur hosszasabban kíván szólni, négy órakor a szünet után folytathatja be­szédét. Jaczkó Pál: Teljesen stílszerű, hogy az ember üres gyomorral tárgyaljon adójavaslatokat, de te­kintettel az elmúlt éjszakai hosszú tárgyalásra, nem kívánom a t. ház türelmét most hosszasab­ban igénybevenni, s inkább négy órakor folyta­tom, ha méltóztatik megengedni, hogy beszédemet akkorra h.al&szsz&m.f Helyeslés.) Elnök : Az ülést délután négy óráig felfüggesz­tem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Jaczkó Pál képviselő urat illeti a szó. Jaczkó Pál: T. ház! Délelőtti felszólalásom során adómorál szempontjából bíráltam a 4. §-t ós rámutattam különösen arra, hegy azt hiszem, közérdek tulajdonképen a vallomások elősegí­tése, megkönnyítése. Igyekeztem ezt gyakorlati tapasztalati tényekre alapítani és ezen az ala­pon kértem különösen, hogy akkor, mikor az adóteher minden adózó polgárra nézve bizonyos kellemetlenséggel jár, igyekezzünk őt ezzel a gondolattal nemcsak megbarátkoztatni, hanem módot és alkalmat adni arra, hogy az adó­kivetést, az adóbeszedést saját ténykedésével könnyítsük. Azért tartottam fontosnak ezt, mert hiszen tudjuk, átment már teljesen a köztudatba az, hogy az fizet adót, akit vagy megfognak, vagy aki elég naiv és önmaga odaáll. Ez erkölcstelen és tarthatatlan állapot, különösen ma, amikor tagadhatatlan, hogy azokat az óriási nagy ki­adásokat, amelyeknek fedezetéről ma gondos-

Next

/
Thumbnails
Contents