Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. 331 sitásával szemben — méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóin. Következik a határozathozatal. T. ház! A 2. §-hoz két módosítás adatott be. Az első módositást Bródy Ernő t. képviselő ur javasolta és ez arra irányul, hogy az érdekélt jogi személyekre ezen törvényjavaslatnak ne csak az 1. §-ában foglalt rendelkezései ne terjedjenek ki, hanem az »1. §-ának« szavak kihagyásával az mondassák ki, hogy ezen jogi személyekre a jelen törvény rendelkezései egyáltalában nem terjednek Id. (Helyeslés jobbjelöl.) A másik módositást Sághy Gyula t. képviselő ur adta be és ez arra irányul, hogy a 2. §. töröltessék. Ennélfogva én a szavazásra a kérdést ugy fogom feltenni, hogy a szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezésében Bródy Ernő képviselő ur módosításával együtt teszem fel szavazásra, szemben Sághy Gyula képviselő ur módosításával. (Helyeslés.) Amennyiben a szakasz a pénzügyi bizottság szövegezésében Bródy Ernő képviselő ur módosításával elfogadtatnék, Sághy Gyula képviselő ur módosítását mellőzöttnek fogom kijelenteni. (Helyeslés.) Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint Bródy Ernő képviselő ur módosításával elfogadni, szemben Sághy Gyula képviselő ur módosításával; igen vagy nem? (Igen!) A ház a szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezése szerint Bródy Ernő képviselő ur módosításával elfogadja és Sághy Gyula képviselő ur módosítását mellőzi. Következik a 3. §. Pál Alfréd jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök : Szólásra felírva senki sincs. Kérdem a t. házat, ldván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 3. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint : igen vagy nem? (Igen /) A ház a szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadja. Következik a 4. §. Pál Alfréd jegyző (olvassa a 4. §-t). Elnök : Ki van felírva? Hoványi Géza jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Az adótörvények tekintetében, azt hiszem, leghelyesebb volna ugy csinálni, hogy czeruzát és papirost vennénk elő és számításokat tennénk, hogy mennyiben felelnek meg, de tekintettel arra, hogy ennek kiindulási pontja a statisztika volna, statisztikai adatok pedig, nem állanak rendelkezésünkre, én a második szempontból tárgyaltam volna e törvényjavaslatokat, abban az esetben, ha az általános vita során családi körülményeim nem akadályoztak volna meg abban, hogy felszólaljak. Az hiszem, hogy minden elméleti törvény, de különösen az adótörvények azok, amelyek a gyakorlatban mutatják meg, hogy mennyiben felelnekmeg és mennyiben nem. Ebből a szempontból mutattam volna rá a javaslatok sok hézagára és sok helytelen intézkedéseire. Ennél a szakasznál van épen alkalmam, hogy e szempontból kritika tárgyává tegyem a javaslatot. A 4. §. t. i. arról szól, hogy a jövedelemadó, fegyver- és vadászati adó és hadmentességi díj kivételével az adóikivetést megelőző évben tényleg fizetett egyéb állami egyenes adók tétetnek levonás tárgyává. Az 1909. évi X. t.-cz. tárgyalása alkalmával, talán méltóztatnak visszaemlékezni, az ellenzék épen azt tette kívánsága tárgyává, és épen e cz'imen ingekezett kimutatni azt, hogy a jövedelemadó tulajdonképeni forrása az egyén teljes gazdasági ereje, e szempontból igyekezett aztán megindokolni azt, hogy az egyenesadók, amelyek tényleg a gazdasági erőt máris csökkentik, feltétlenül kell, hogy levonás tárgyát képezzék. Az akkori tárgyalások során, sajnos, az ellenzék ez álláspontja nem honoráltatott és csak később, amikor az igen tisztelt pénzügyminister ur az ellenzék ez álláspontját magáévá tette, terjeszkedett ki már az 1914-iki és 1915-iki törvényben erre, és tényleg levonás tárgyává engedte tenni ezeket. Mikor azonban itt felszólalok, kénytelen vagyok épen a gyakorlati életből vett példákkal igazolni azt, hogy e törvény szövegezése megint oly hézagos, hogy rendkívül sok alkalmat fog adni arra, hogy részben félreértések történjenek, részben az adózók zaklatását tapasztaljuk, amikor a törvény szavai szerint keresni fogjuk azt, vájjon tényleg van-e jog az illető adózónak terhét figyelembe venni, vagy a fizetett adóját levonni. Itt kezdem mindjárt azzal, hogy a 4. §. azt a kifejezést használja, hogy az előző évben tényleg fizetett és egyéb állami egyenesadók levonását engedélyezi. Én, mint 16 év óta gyakorlattal foglalkozó ember, aki a pénzügyi hatóságokkal igen sokszor tárgyalok és megismerkedtem velük, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a tapasztalatom szerint az államnál rosszabb adós és rosszabb hitelező csak egy van, a munkásbiztositó. Ha az államtól követeinek valamit, annak behajtására őszintén megvallva, mint ügyvéd nem gondolok örömest, viszont ha tartozásom van, tudom, hogy kérlelhetlenül behajtja mindenféle moratórium és egyéb rendelet daczára. Ennélfogva bátorkodom felhívni a t. ház figyelmét, hogy a törvényjavaslat e szövegezését, hogy »fizetett«, kifogásolom, mert jól tudjuk, hogy akkor, amikor ki van vetve az adó, akkor már több,' mint bizonyos, hogy lefizetve lesz. Nem is beszélek azokról az előnyökről, amelyeket a kincstár élvez, hogy pl. a vagyonbukás esetében a végrehajtás során mindenféle elsőbbséget élvez, a kivetés tehát majdnem egy a lefizetéssel, legfeljebb egy kis időkülönbség forog fenn. 42*