Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

:ÍM<; 653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. tárgyalásával kapcsolatosan kifejezésre juttattam, t, i. az a szempont, hogy a nagybankok és általá­ban a bankintézmény nem teljesíti a maga szoeziá­lis kötelezettségeit megfelelő módon saját alkal­mazottaival, saját tisztviselőivel szemben. T. i. megenged és fentart egy olyan állapotot, amely­ben az a tisztviselő röghöz van kötve. Ma a nyug­díj révén általában az a rendszer van megvalósítva, hogy az a banktisztviselő, mihelyt kilép a bankból, és elmegy onnan, elveszíti befizetett nyugdíjjáru­lékait, ugy hogy valósággal röghöz van kötve, mert senkitől sem lehet azt kívánni, hogy hosszú ideig, 10—25 évig legyen egy banknál, fizesse a nyugdíjjárulékot és amikor állást változtathatna, az elé a probléma elé állíttatik, hogy nehéz évek során befizetett nyugdíjjárulékait elveszítse. Ezt nem lehet tőle kívánni. Ezért én azon az áUásponton voltam, hogy a bank saját tisztviselőivel,saját alkalmazottaival szemben nem teljesiti szocziális kötelezettségét és mikor mindig Ausztriá.ra és Németországra hivat­kozunk, szerettem volna, ha a magyar nagytőke és a magyar állam ebben utánozná Ausztriát és Németországot is, ahol az magántisztviselők köte­lező nyugdíj biztosítása törvénybe van iktatva, míg nálunk nincs. Mondom tehát, a saját személyemre, egy nagy társadalmi rétegre és szocziáhs érzékű és gondolkozású elvtársaimra és képviselőtársaimra vonatkozólag ez a szempont szerepet játszott a nagybank-ellenes hangulat kialakulásában. Most kisérjük tovább ennek a hangulatnak kialakulását. Bekövetkezett a háború. Á Pénz­intézeti Központról szóló törvénj^j avaslat tárgya­lása alkalmával egyik érv volt a Pénzintézeti Központ megalakítására a válságba jutott kisebb intézetek megmentése. Ezen a ponton meg kell állapitanunk a különbséget a kisebb intézetek és a nagybankok között, mert ez a különbség óriási. Ma, amikor bankokról beszélünk, ne méltóztas­sék a bankoknak minden fajtáját belevenni, mert a százmillió alaptőkével rendelkező nagybank és az igen szerény alaptőkével rendelkező takarék­péntár között óriási és rendkívül aránytalan különbségek vannak. Itt tehát meg kell tenni ezt a különbséget is közöttük. Mi történt a háború folyamán ? Azt hiszem, nagyon kevés olyan vidéki pénzintézetet találunk, amely árukereskedéssel foglalkozott volna, ellen­ben láttuk a legnagyobb bankokat olyan áru­üzlettel és olyan árukereskedéssel foglalkozni, amelyet azelőtt sohasem űztek, amely tehát az ő metierjükhöz és üzletágaikhoz nem tartozott. El kell ismernem, hogy Madarassy-Beck Gyula báró t. képviselőtársam felemlíti ezt a körülményt és a maga részéről sem helyesli ezen intézeteknek ezt az eljárását. Mindenesetre meg kell állapita­nunk, hogy ezek a nagy intézetek azáltal, hogy el­kezdtek foglalkozni ezekkel az elsőrendű czik­kekkel és egyéb elsőrendű szükségletekkel, amivel azelőttsohasemfoglalkoztak,azárdrágitáshozilyetén manipuláczióikkal igenis hozzájárultak, pedig nem ez lett volna a hivatásuk. Maga az igen tiszteit kép­viselőtársam is beszédének folyamán hivatkozik arra, hogy ezekben a nagy bankokban ma tulaj ­donképen egy nemzeti tőke van felhalmozva. Én tehát azt vártam volna ezektől a nagy bankoktól, hogy árszabályozóképen hassanak közre. B. Madarassy-Beck Gyula: Nagyon sokszor tették is ! Bródy Ernő: Mert módjuk és alkalmuk lett volna árszabályozókép közreműködni és ezáltal példát mutatni a többieknek, aminek nagy hatása lett volna. Ezzel szemben azonban a publikumnak látnia kellett e nagy vállalatok mérlegeit, amelyek mindenféle elsőrendű élelmi czikkekkel és ipari szükségleti czikkekkel foglalkoztak és azoknál óriási nyereségekre tettek szert. A hadinyereség­adótörvényjavaslat tárgyalása alkalmával be is mutattam ilyen mérlegeket, pl. a malmok mérle­geit, a bőr, posztó, vas, czukor stb. vállalatok mérlegeit, amelyek a leghihetetlenebb emelkedést, egyenesen szédületes 50—100%-os emelkedéseket mutattak ki, úgyhogy a vállalatok tartaléktőkéje nem egyszer túlhaladta az alaptőkét. Egészen abnormis nyereségek jöttek napfényre s a közön­ségnek éreznie kellett, hogy ez a saját bőrén történik. T. képviselőház ! Én voltam bátor a t. kép­viselőházban a munkásosztály érdekében egy in­terpellácziót elmondani, amelynek a honvédelmi minister ur egy rendelet kiadásával a legteljesebb mértékben megfelelt. Én bebizonyítottam akkor, hogy valótlanok azok a legendák, amelyek az ipari munkások bérének emelkedéséről szólnak. Nagyon sok nagyüzemben, amelynek mérlege rendkívül fényes nyereséget mutat ki, a munkásoknak nem emelkedett a bére, vagy legalább is nagyon sok munkabér nem áll arányban azokkal a rendkívüli nyereségekkel, amelyeket ezek a vállalatok bemu­tattak. Amikor tehát ez a nagy tőke nem teljesí­tette szocziáhs kötelezettségeit sem a saját alkal­mazottaival szemben — a munkásosztálylyal szem­ben, amelynek rendkívüli erőfeszítéseit igénybe venni, amint azt maga is belátja és mindenki kény­telen elismerni, — de nem teljesítette szocziáhs kötelezettségeit a fogyasztókkal szemben sem, akkor ne méltóztassanak csodálkozni, hogy egy bankellenes hangulat fejlődött ki. Mert hiszen a háborúban az a tapasztalat, hogy a legtöbben szenvednek alatta. Van néhány szerencsés, aki nyert általa, a társadalom milliói azonban szenvednek alatta, mint a béke éveiben soha. Ekszisztencziák mennek tönkre ; méltóztas­sanak a hadbavonultak családtagjaira, azok üzle­teire gondolni. Hogy csak a szabad foglalkozásuak­ról beszéljek, Budapest irigyelt ügyvédi karának 2200 tagja közül 800 tagja be van vonulva. Mi lesz, ha ezek hazajönnek, vagy ha a hadbavonult orvo­sok hazajönnek. E szenvedő és tönkrement ekszisz­tencziákkal szemben látjuk a nagy intézetek fé­nyes mérlegeit, tehát igen természetes, hogy e jelenség nyomán kifejlődött egy bankellenes han­gulat.

Next

/
Thumbnails
Contents