Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653. országos ülés 1916 aug Ernő képviselő ur és a Bizony Ákos képviselő ui által beadott módosításokat. Amennyiben a t. ház a pénzügyi bizottság szövegét elfogadja, az esetben Bródy Ernő és Bizony Ákos képviselő urak módosításait mellőzötteknek jelentem ki. Ezután külön tenném fel a kérdést a Földes Béla képviselő ur által beadott módosításra, amely egy uj harmadik bekezdést kivan a szakaszhoz hozzátoldani és gondolom, a t. ház szives beleegyezésével találkozom, mikor ezt a módosítást Szabó István (nagyatádi) képviselő ur kiegészítő módosításával együtt bocsátom szavazás alá. (Helyeslés.) Arra nézve fogom tehát a házat megkérdezni, hogy Földes Béla t. képviselő ur módosítását Szabó István képviselő ur módosításával kiegészítve fogadja-e el? Ehhez képest elsősorban felteszem a kérdést, méltóztatik-e a javaslat 1. §-át a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, szemben Bródy Ernő képviselő ur és Bizony Ákos képviselő ur által beadott módosításokkal, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik igennel szavaznak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Ehhez képest a tisztelt ház az 1. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint fogadja el és a Bródy Ernő és Bizony Ákos képviselő urak által beadott módositványokat mellőzi. Kérdem mostan, méltóztatik-e a Földes Béla képviselő urnak uj bekezdést javasló módosítását Szabó István (nagyatádi) képviselő ur kiegészítő módosításával elfogadni, igen vagy nem \ (Igen ! Nem !) Kérem, azon képviselő urakat, kik a módosítást elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség, (Felkiáltások halfelöl: Ellenpróba !) tehát a képviselőház Földes Béla képviselő ur módosítását Szabó István (nagyatádi) képviselő UT módosításával együtt mellőzi. Következik a javaslat második szakasza. Kérem azt felolvasni. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 2. %-t.) Elnök: Ki van feljegyezve? Pál Alfréd jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház! A javaslat 2. §-a szól a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról; ezeket kiveszi a jövedelemadó alól. Ez a szakasz módot ad tehát arra, hogy ismét foglalkozzunk a n3'ilvános számadásra kötelezett vállalatok ügyével és kérdésével, amelyről báró Madarassy-Beek Gyula igen t. képviselőtársam igen érdekes, objektivitásra erősen törekedő, nagyon erős logikájú és sok becses adatot tartalmazó beszédet mondott. Báró Madarassy-Beck Gyula képviselőtársam foglalkozott t. i. azzal a hangulattal, amely a házban a bankok ellen kiélezve látszik lenni és felteszi a kérdést itt a beszéde során, miért és kinek nevében folytattatik a kampány. Megállapítja, — és itt méltóztassék megengedni, hogy felolvassam az ő megállapítását — hogy tulaj donképen milyen motívumokból alakul ki ez a bankellenes hangulat. Azt mondja az igen t. képviselő ur (olvassa) : »Először, hogy a nagy intézetek az ipari hadi nyereségben túlságos nagy arányban vettek részt; tusztus 24-én, csütörtökön. 325 másodszor, hogy az élelmiszer-üzletben a háború által teremtett konjukturát túlságosan kihasználták az árak emelése tekintetében ; hogy ezzel szemben a hadinyereségadóban a természetes személyivel szemben túlságos kedvezésben részesültek; végül hogy a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatok révén, a jövedelemadó és a vagyonadó alól való mentesítésük által méltánytalan kedvezésben részesülnek, röviden kifejezve, hogy a bankok a konczentrált tőke által nekik nyújtott előnyöket túlságosan kihasználták é? ezzel szemben a törvényhozás részéről méltánytalan kedvezésben részeültek.« Igen t. képviselőtársam — mondom — az ő igen értékes beszédében, amelylyel természetesen nagy szakavatottsággal szólott hozzá a javaslatokhoz, ezeket a tételeket állapította meg, mint amelyek a bankellenes hangulat inditó okai voltak. Engedjék meg, hogy a magam részéről megállapítsam, hogy ez a kép mindenesetre csak egy része a dolgoknak, de nem a teljes kép. Ne is menjünk vissza a békés időkre, ahonnan szintén ki lehetne ragadni egy csomó motívumot ezen bankellenes hangulatra vonatkozólag, hanem maradjunk csak a háborúnál. A háború ideje alatt ez a hangulat tulaj donképen a Pénzintézeti Központtal kapcsolatban nyilatkozott meg. Ott kezdődik a dolog. Az az érdekes, hogy tulaj donképen maguk a nagybankok is állást foglaltak a Pénzintézeti Központ ellen és — azt hiszem — ennek volt azután az a következése, hogy ez a Pénzintézeti Központ a nagybankok szempontjából ártalmatlan és veszélytelen intézmény lett. T. i. az a Pénzintézeti Központ alakulhatott volna ugy, •— talán meg is volt ez a gondolat — hogy állami bankká fejlődjék ki, amely esetben igen természetesen konkurrencziát csinált volna a nagybankoknak. Azonban abba a Pénzintézeti Központról szóló törvénybe belekerült az a versenytilalmi klauzula, amely egyenesen megtiltja a Pénzintézeti Központnak, hogy azokkal az üzletágakkal foglalkozzék, amelyekkel esetleg konkurrencziát csinálhat a nagybankoknak. Ily módon tehát veszélytelenné vált a nagybankok szempontjából. A nagybankellenes hangulat egyik motívuma innen is származik. T. i. látjuk azt, hogy mikor ezen a világon mindenki szemben áll egy versenynyel, hogy a leggyengébbek, a legtehetetlenebbek és a legerőtlenebbek is mindenféle jogos és jogosulatlan versenynek vannak kitéve a közgazdasági és a társadalmi élet minden terén, akkor épen a legerősebb intézmények, amelyek maguktól is nagyon fejlődésképesek és amelyek semmiféle protekczióra tulaj donképen nem szorulnak, e nagybankok épen a versenytilalom folytán tulaj donképen elesnek a nagy konkurrencziát ól. Itt kezdődött szerintem az a hangulat, amely a nagybankokkal szemben megnyilatkozott. Speczialiter az én személyemre vonatkozólag van még egy másik motívum is, amelyet épen a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslat