Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653; országos ülés 1916 ctug és a t. előadó ui között mutatkozik, sőt a félreértés is nagyrészt — és ezt hangsúlyozni kívánom — ebből a tévedésből ered. Én ezt tegnapelőtt félreértett szavaim értelmének helyreállítása czimén szólva, egész röviden konstatáltam már és ma másodszor konstatálom. De meg fogom ezt tenni nemcsak ma, hanem a részletes vita során egyéb szakaszoknál is, sőt meg fogom ismételni a vagyonadónál is. A tévedésre vonatkozólag már most előrebocsátom — és csak azután térek rá az egész kérdésre, a határozati javaslat ezen pontjának hisztorikumára, magára a félreértésre és tévedésre, — hogy itt az egész vonalon egy nagyon sajnálatos tévedésről van szó. E tekintetben hivatkozhatom elsősorban Návay Lajos t. barátom igazán nagyszabású beszédére, mely ujabb alkalmat adott nekünk az ő nagy képességeinek megitélésére és becsiilésére, de hivatkozom az ellenzéki pártok részéről elhangzott maj dnem valamennyi beszédre. Bn senkinek szólási szabadságát, vagy hallgatási szabadságát korlátozni nem akarom, ez nincsen jogomban, de nincs is kedvem hozzá, azonban, itt nap-nap után arról beszélnek, hogy menynyit fizet a város, mennyit fizet a falu, mennyit fizet a földbirtok, mennyit fizet az ipar — és megengedem, hogy ezt teljesen jóhiszemüleg, de téves alapon vitatják pártkülönbség nélkül — 4—5 napos vita után a t. pénzügyministernek nagyon objektív és általam eléggé el nem ismerhető tárgyilagossággal egy rövid mondatban megállapított kijelentése alapján arra jutunk rá, hogy itt nagyrészt téves adatok alapján vitatkoztunk. Ismétlem, senkinek szólási vagy hallgatási szabadságát korlátozni nem akarom, de azt hiszem, lugyha bizonyos időben bármelyikünk élt az egyikkel, akkor élhet a másikkal is és akár az ő pártjabelieket, akár az ellenzéki képviselőket egész rövid közbeszólással figyelmessé tehette volna, hogy ezek az adatok nem ugy vannak, ahogy a t. képviselő urak felfogják és ahogy én is felfogtam politikai tanulmányát. Méltóztassék tekintetbe venni azokat, amiket a t. pénzügyminister ur augusztus 22-ikén a napló 29. oldalának második hasábja szerint nagyon szépen megmondott. Ezt kívántam már most előrebocsátani. Erre a tévedésre rá fogok mutatni most, mert ez képezte több határozati, javaslatunk alapját. E tévedés daczára fentartom álláspontomat, mert ez a tévedés bizonyos vonatkozásokban nem olyan súlyos, de erre a tévedésre a jövőben, a vagyonadónál is bátor leszek rámutatni és épen ilyen tévedések elkerülése szempontjából bátor leszek határozati javaslatot benyújtani az adóstatisztikának a jövőben való elkészítésére és a csoportosításnak mikéntjére vonatkozólag. Mert a magam szerény tehetségéhez képest iparkodtam különösen az ilyen adóvitáknál követni azt, amit a t. pénzügyminister ur már másodszor mond, hogy »méltóztassanak elhinni, igen nagy hiba az, mikor bizonyos akármilyen jóhiszemű, vagy jóindulatú jelszavaktól vezéreltetve az ember olyan irányzatos tendencziákat követ, amelyeknek eredménye épen ellenkezője ittsztus 24-én, csütörtökön. 31? volt annak, ami czéloztatott«. Ezt teljesen aláírom, de aláírom abban a vonatkozásában is, hogy amikor adóstatisztikáról van szó, hogy mi a földbirtok hozadéka, hogy mi eksztenziv, intenzív, rentábilis, akkor abban a helyzetben lehessünk, hogy tisztán objektíve mondhassuk el nézetünket és ennek alapján megfelelő indítványokat nyújthassunk be. De ha azt látjuk, hogy 6—7 napos hosszú vita után, amikor a ház valamennyi tagja érintette a kérdést, a vita befejezése után a tisztelt pénzügyminister ur mutat rá, — mert hiszen ő nem is volt kötelezve arra, hogy bennünket figyelmeztessen — hogy ez a statisztikai csoportosítás így nem áll meg, akkor ugy áll a helyzet, hogy mi nem is lehetünk abban a helyzetben, hogy objektíve ilyen tényeket felhozzunk és akkor csakugyan nagyon közel járunk ahhoz, amire a t. pénzügyminister ur teljesen helyesen rámutatott, midőn ezen eljárást elitélte. Ezek előrebocsátása után, nagyon röviden kívánok foglalkozni a határozati javaslat e részével és Földes Béla tisztelt képviselőtársam módositványának históriai részével és remélem, lesz módomban Szabó tisztelt képviselőtársamnak aggályát is eloszlatni. Azt hiszem, amikor az igen tisztelt előadó ur politikai tanulmányáról és kötött és a papi birtok kényszermegváltásáról volt szó és ezt, az általános vita során, azt hiszem, eléggé beigazoltam, hogy engem nem vezet valami egyoldalú szándék, mert az, akit ezek a terhek nem érintenek, az nem foglalkozhatott volna ezzel, azt hiszem, objektívebben, ha ez mégsem sikerült volna nekem, teljes készséggel bátor vagyok kijelenteni, hogy nem volt ezélom, most sem az, bármiféle személyeskedő tendencziákkal az itt felhozott és általában nagyon helyes alapelvekkel szembehelyezkedni. Hogy mit kérek e tekintetben, azt bátor leszek felszólalásom végén előadni. A háznak és a közvéleménynek is igen tetemes része e politikai tanulmány, valamint a pénzügyi bizottság jelentésének a 4. oldalon vastag betűvel nyomtatott s a jövedelmi adóról szóló része alapján értesült arról, hogy a városi és a kereső lakosságot adóztatja meg elsősorban a jövedelmi adó és azok után következik a naturálgazdaság. Különösen erre kívánok súlyt fektetni, nehogy azután ismét félreértés keletkezzék. Ez a tény, mindenféle statisztikai adat mellett, vagy annak ellenére, fennáll Magyarországon, de Ausztriában, is, egyrészt adótechnikai okokból fogva, másrészt azon különbségnél fogva, amely a naturálgazdaság és a pénzgazdaság között fennáll. Hogy ezek között különbség van, ezt fejtegetni teljesen felesleges. Aki például egy gazdaságban kettős könyvvitelt akart meghonosítani, az tudja, hogy milyen nehézségekkel jár ez, aminek egy pénzintézetnél semmi nehézsége nincs. Ez a tény, amely a jövedelmi adóra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentésben áll.hogy t. i. az adó a városi és a kereső lakosságot adóztatja meg elsősorban és csak lassan, a kimunkálással közeledik a naturálgazdasághoz — akár helyes, akár helytelen a sta-