Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

316 653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. nek tartom azt, ha Bizony Ákos t. képviselőtársam uj bekezdését fogadjuk el. Voltaképen miről van jelenleg szó ? A t. pénzügyminister ur 25 milliót vár ettől a vagyonadótól, Hogy ez a 25 millió sok-e vagy kevés-e, erre talán a vagyonadó vitájánál lesz alkalmam kitérni bővebben; ez most természetesen nem czélom, mert a tárgytól való eltérés volna. Azonban, ha azt vesszük, hogy a jövedelemadónak 10.000 koronára való kiterjesztésétől körülbelül 35 millió korona többletet vár a t. pénzügyminister ur, azt hiszem, hogy viszont a jövedelemadónak le egészen a 2500 koronáig való további kiterjesztésétől pénzügyi eredmény tekintetében legalább is további 25 milliót várhatunk, tehát azt a 25 milliót, amelyet a vagyonadónál elvesztene, a jövedelemadó 2500 koronáig való kiterjesztésével és 10.000 koronától a mai kulcs kétszeresével bőven behozná. Azt hiszem, jóval többet hozna be, mint 25 milliót, ámbár — ezt bátor vagyok újból hangsúlyozni — másrészt azt hiszem, hogy a vagyonadónál praeliminált ez a 25 millió tényleg sokkal többet fog kitenni, számitásom szerint 40 millió koronán felüli összeget. Ismétlem, még ebben az esetben is hiszem, hogy Bizony Ákos t. képviselőtársam inditványa alapján, pénzügyi tekintetben nincs különbség, másrészt azonban ez óriási könnyebbséget jelent. Itt — megvallom -— bizonyos fokig súlyosan esik latba az az érv, amelyet az igen t. pénzügymimster ur az ő utódai és az ország pénzügjd helyzetének további kialakulása szempontjából felhozott. A t. pénzügyminister urnak kijelentései ugyanis arra engednek következtetni, hogy ő a vagyonadó behozatalából inkább általános képét akarja nyerni Magyarország vagyonának és — hogy ugy fejezzem ki magamat — inkább statisztikai adatokra van szüksége, amelyekre azután akár ő, akár utódja, illetőleg a törvényhozás a további adókat fel tudja épiteni. Megengedem, hogy ez igy van, de ha ez igy van és ha őt a vagyonadónál nem a pénzügyi eredmény vezeti elsősorban, amit szivesen elhiszek és az elfogadott módosítások is arra engednek következtetni, hogy ez igy van — akkor nézetem szerint még nem érkezett el az a pillanat, hogy a pénzügyi eredmény helyett csupán csak igen fontos statisztikai és vagyonmegállapitási szempontoktól vezettetve, ma ilyen szubtilis, ilyen bonyolult vagyonadóhoz jussunk. De, mondom, a vagyonadóról most nem akarok beszélni, nincs is szándékomban kérni a tárgytól való eltérésre az engedelmet, hiszen ugy is túlságosan hosszan veszem igénybe a t. ház türelmét, azonban azt tartom, hogy ezen összes javaslatokat a pénzügyi eredmény teszi elfogadhatóvá, vagy elfogadhatatlanná minden más szempont előtt. A pénzügyi eredmény szükségessé teszi egy javaslat elfogadását, a mai rendkivüli körülmények között el is kell fogadnunk, ha különben egyes rendelkezéseivel egyet nem is értünk. Ez a szempont vezetett minket néhány javaslatnál a múltban is, és azt hiszem, erről a jövőben is tanúságot fogunk tenni. Ha azonban nem a pénzügyi tekintet, hanem a statisztika, illetőleg a vagyon megállapításának szempontja vezeti a minister urat, azt hiszem, kissé messze megy a kormány, ha ilyen kétségtelenül fontos, de mégsem döntő czél elérése kedvéért ennyire szubtilis vagyonadóhoz fordul. En tehát e tekintetben is hozzájárulok azokhoz, amiket Bizony Ákos tisztelt képviselőtársam a tegnapi ülésben felhozott és hangsúlyozva azt, hogy fentartom mindazokat, amiket magára a vagyonadóra vonatkozólag az általános vita folyamán bátor voltam felhozni, a mai háborús viszonyok között helyesebbnek, pénzügyileg előnyösebbnek gondolom azt a megoldást, amely előteremti azon pénzügyi eszközöket, amelyeket a nagyon szubtilis és nagyon komplikált vagyonadó el fog talán érni — azért mondom, hogy csak talán, mert nem hiszem, hogy az első évben a pénzügyi eredmény oly nagy legyen, mint a későbbi években — és amely mellett a 25 millióból később könnyen lesz 40—45 millió. Ami már most az 5%-os tőkésitést illeti, mert hiszen t. képviselőtársam 2500 korona tiszta jövedelemre kivánja alapítani a jövedelmi adót, azt hiszem, hogy az 5%-os tőkésités a legtöbb üzemnél körülbelül a mai kereseti és jövedelmi viszonyoknak megfelel. És bár egyes viszonylatokban és egyes termelési ágakban bővebb meggondolást kivan az, vájjon az 5%-os tőkésitést az egész vonalon fentartsuk-e vagy nem, de minthogy t. képviselőtársam inditványa nem részletekbe menő rendelkezést tartalmaz, hanem az 1. §-nál általános elvi deklarácziót foglal magában, — és ez is volt czélja t. képviselőtársamnak — ezért a tőkésités kérdésével ez idő szerint nem foglalkozom, talán lesz alkalom erre a részletes vita további során valamelyik szakasznál újból visszatérni, még ha ezt a határozati javaslatot el sem fogadná a ház. Már most áttérek felszólalásom harmadik és utolsó részére, t. i. a Földes Béla t. képviselőtársam által az általános vitában benyújtott határozati javaslatnak azon részére, amelyhez tegnap a részletes vita során ugyancsak Földes Béla t. képviselőtársam adott be^ külön módosítványt. Ez vonatkozik a jövedelemadó kontingentálására, illetőleg a kontingensen felül mutatkozó elérhető jövedelmi adóra a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok közti felosztásra a megállapítandó kulcs szerint. A tegnapi ülés során Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam közvetlenül, Szabó István t. képviselő ur pedig közvetve, nem névszerint, aposztrofált engem. En, mint az ellenzéki pártok részéről kiküldött adó-bizottságnak egyik szerény tagja, vagyok bátor e határozati javaslat hisztorikumára vonatkozólag néhány felvilágosítással szolgálni és ennek kapcsán egy félreértésre és sajnos, egy tévedésre rámutatni. A félreértés közöttünk és Szabó István képviselő urnak tegnapi érvelése között áll fenn, a tévedés azonban közöttünk képviselők között — és talán merem mondani, pártkülönbség nélkül —