Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-653
653. országos ülés 191.6 augusztus 24-én, csütörtökön. 315 egy novella, az 1912. évi, azután az 1914-iki törvény, azután 1915-ben két törvény, amelyek mindegyikében hivatkozás történik a tulaj donképen hatályban nem is volt, a köztudatba át sem ment és semmikép meg nem tanult törvényekre. Most jön egy hatodik törvény, mely, amint azt az általános vitában volt szerencsém megjegyezni s amint azt Bródy t. képviselőtársam is kifejtette, 20. §-ában, gondolom, 200 és néhány különböző törvényszakaszra hivatkozik. En sajnálom legjobban, hogy az 1909. évi törvény csak pár évvel ezelőtt lépett életbe, de arról, hogy a régi törvényt meghág} 7 ] uk és inkább hozzunk novellát, arról, sajnos, a jelenlegi viszonyok és a jövedelmi adótörvények és javaslatok mellett szó nem lehet, ellenben szó lehet arról, ami az ellenzéket is vezeti, amit előbb voltam bátor megemliteni, s ami egyszersmind a második indokot képezi az alkotmányjogi indoktól eltekintve, arra, hogy minél előbb lássunk hozzá ahhoz, hogy ez a hatféle törvény, amelyek különböző időben czikkelyeztettek ugyan be, de amelyek közül egyik sem régi, egy naptári dátumra összesitve menjen át a gyakorlatba, a köztudatba, a judikaturába, a pénzügyigazgatásba és hogy nemcsak a pénzügyi közegek éberségére — amint a javaslat indokolása nevezi a finánczot — legyen bizva, de meglegyen a lehetősége annak, hogy a többé-kevésbbé laikus publikum is, mely ezenkívül a vagyoni adóval is meglehetősen sokat bajlódni fog, hat törvény helyett, amelyek közül egyik sem ment át a köztudatba, egy törvényben találja meg azt, amire neki szüksége van. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy itt két kivetésről van szó. Hiába van itt két általános vita és két részletes vita és hiába van a két javaslat összefűzve, a gyakorlati életben ugy fog alakulni a dolog, hogy mindenki azon lesz, hogy lehetőleg kevés idővel és fáradsággal essen át a jövedelmi adónál és vagyoni adónál szükséges vallomáson. Ha a jövedelmi adóra vonatkozó hat törvényben kell böngészni, hol az egyik hatályon kivül helyezi azt, amit a másik életbeléptetett, s ez megint hatályon kivül helyezi a törvény további intézkedéseit, azt hiszem, itt olyan diszparitás, olyan aránytalanság áll fenn az éberség lehetőségei közt, a pénzügyi közegek ébersége és a természetes személyeknek saját érdekeik védelmére szükséges ébersége közt, hogy nem tartom helyesnek és nem látom be, — és az igen tisztelt pénzügyminister urnak különben tézisben teljesen helyes és általam teljesen aláirt érvelése sem győztek meg erről — hogy a jelen esetben egy, egyszerű, egységes kodifikálás valamiféle szempontból, legkevésbbé gyakorlati szempontból, hátrányos volna. Most egészen eltekintve az alkotmányjogi szemponttól vagy azoktól az aggályoktól, amelyeket felhoztak, én főkép gyakorlati szempontból tartom igen szükségesnek az időhatár korlátozását, hogy a jelen pillanatban ezzel is kifejezzük azt, hogy magunk is át vagyunk hatva attól, hogy ez nem végleges és másodszor, ez talán további ösztökélés volna abban az irányban, hogy minél előbb, talán még a legközelebbi ülésszak alatt lássunk hozzá, hogy ka egyebet nem is teszünk, legalább ezeket az érvényben levő szakaszokat egymás mellé nyomatva egy törvényjavaslatban is letárgyaljuk. Akkor legalább a közönség egy törvényből tudhatná meg azt, amit hat törvényből nem tud, mert — amint már bátor voltam arra utalni — az, hogy az egyik törvény már 1909-ben czikkelyeztetett be, de csak 1914-ben lépett érvénybe az illetőkre nézve, nem lehet ok és nem lehet érv arra, hogy a közönségnek azt mondjuk: neked nyolcz éved volt egy beczikkelyezett, de hatályban nem levő törvények megtanulására, miért nem tanultad meg ezt a törvényt nyolcz év alatt ? Most, hogy ezt nem tudod, hát hat törvényen keresztül kutathatod az érvényben levő adótételeket. A magam részéről teljesen csatlakozom azokhoz, amiket e tekintetben Bródy Ernő t. képviselőtársam elmondott, amiket bővebben a határozati javaslat benyújtásakor Földes Béla t. képviselőtársam is előadott és újból kérem ugy a t. házat, mint a t. pénzügyminister urat, hogy tekintettel mindazokra a körülményekre, amiket felhoztam és tekintettel különösen arra, ami engem arra indit, hogy ezt a határozati javaslatot itt a részletes vita alkalmával még egyszer és — beismerem — talán kissé hosszadalmasan indokoljam, gyakorlati szempontból ós a gyakorlati életben nyilvánuló és nyilvánulandó sokféle hiábavaló fáradozásnak, felebbezésnek elkerülése szempontjából, méltóztassék azt a határozati javaslatot és módosítást elfogadni. (Helyeslés balielől.) Ami a Bizony Ákos t. képviselőtársam által benyújtott uj bekezdést illeti, amely a vagyonadó eltörlésével a jövedelemadót kívánja felemelni, még pedig ugy, hogy az 5 százalékos tőkésítésnek megfelelőleg már 2500 koronánál kezdődjék a jövedelemadó, azok után, amiket a t, pénzügyminister ur az általános vitánál elmondott és amik — sajnos — nem engednek arra következtetni, hogy épen a kivitel tekintetében valami nagy változtatásokat tenne a vagyonadónál, azt, nem mint jó megoldást, hanem mint jobb megoldást most a háború alatt a magam részéről igenis elfogadom. Hiszen — amint az előbb is bátor voltani felemlíteni, bővebben most természetesen nem fogom újból indokolni és kifejteni — az egész vagyonadó a jövedelemadó kétszeresére van preliminálva, amennyiben 5 százalékos tőkésítés tételeztetik fel és — amint a vagyonadó-törvén} 7 javaslat szövegéhez csatolt táblázat és kimutatás feltünteti, — ennek alapján növekednek azután az egyes adótételek. Most, midőn a háború alatt ugy a közigazgatási, mint a pénzügyi személyzet, mind pedig az egyes természetes személyek ugy is sokfelé el vannak foglalva, óriási hátralékokkal dolgoznak, sokkal egyszerűbb és pénzügyi tekintetben, azt hiszem, ugyanolyan eredménynyel kecsegtető rendelkezés40*
