Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

•ugusztus 24-én, csütörtökön. 314 653, országos ülés 1916 a nem akarok, hogy természetesen technikai okokból, a tegnapi ülés naplójával nem rendelkezem egyfelől, másfelől a tegnapi ülésben Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam névszerint aposztrofált engem és nagyatádi Szabó István t. képviselőtársam indirekté aposztrofált engem és az ellenzéki adóbizottság tagjait és napló hiányában nem leszek abban a helyzetben, hogy szószerint idézzem azt, amit ők reámvonatkozólag akár közvetlenül, akár közvetve mondtak. Mindenesetre törekedni fogok a napilapokban megjelent szöveg alapján gondolatmenetüket visszaadni és arra egy pár rövid szóval válaszolva, ebben a tekintetben bizonyos félreértést is eloszlatni, aemlyet leginkább Szabó István t. képviselőtársam beszédében látok megnyilvánulni. T. ház! E szakaszhoz három inódositá;s adatott be., illetőleg Földes Béla t. képviselőtársam által egy uj bekezdés. Az első módositást beadta, időrendben veszem őket, Bródy Ernő t. képviselőtársam, aki az ellenzéki határozati javaslat szövegének is megfelelően, az egész adójavaslat időbeli hatályát két évre kivánja kontingentálni. A másik határozati javaslatot vagy uj bekezdést, Földes Béla t. kéj)viselőtársam adta be és ez kontingentálni kivánja magának a jövedelmi adónak összegét és a harmadikat Bizony Ákos t. képviselőtársam, aki viszont a jövedelmi adót 2500 koronánál kivánja behozni és ezzel szemben a vagyoni adót egyáltalában törölni kivánja. Gondolom, ez a három határozati javaslat, vagy módosítás adatott be. Mondom, napló előttem nem fekszik, de legjobb emlékezetem szerint igy történt a tegnapi ülésben. E három módosítással vagy inditványnyal kivánorn a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ami a jövedelmi adó időbeli hatályának két évre való határolását illeti, ugy amint Sághy Gyula t. képviselőtársam is bővebben kifejtette, két szempontból indult ki annak idejében az ellenzék határozati javaslata és azok, akik e rendelkezését a határozati javaslatnak fogalmazták és azt felvenni kivánták. Először is abból indultak ki, hogy mi a meghosszabbitott mandátum alapján ülünk itt és hogy csak a legmulhatatlanabb szükségletet kivánjuk fedezni, de ezeket igenis kötelességünk fedezni és erre vonatkozólag az eszközöket a kormánynak meg kell adni. Viszont azonban egy lépéssel sem kívánunk tovább menni és amennyiben megkötjük a jövendő országgyűlésnek törvényhozói elhatározását, ezt a megkötést, ezt az akadályt, ha szabad magam igy kifejeznem, a lehető minimumra kivánjuk redukálni. E tekintetben nem telietem magamévá Antal Géza t. képviselőtársam érvelését, amely, ha jól emlékszem, abban kulminál, hogy illogikus álláspont az, amelyet elfoglalunk, hogy ugyanis kontingentálni kivánjuk a hatály idejét, mert vagy jóknak ismerik el a javaslatokat, vagy roszszaknak. Ha rosszak, akkor egyáltalán ne szavazzuk meg őket, ha pedig jók, akkor nincs értelme annak, hogy csak két vagy három évre szavazzuk meg őket és nem véglegesen. Engedelmet kérek, ez két különböző dolog. Mi pl. rossznak tarthatunk valamit és egyáltalán nem fogadjuk el sem egy, sem két évre megszabott időre, viszont egy helyes intézkedést más okból, nem pénzügyi okokból, de mondjuk, alkotmányjogi szempontból ezidőszerint csak két évre fogadunk el, ámbár nem mondjuk ki sem reánk nézve, sem a jövendő országgyűlésre, hogy ne legyen jogában ezt két év múlva egész rövid novellával, egy szakaszos kis törvényjavaslattal akár 30—40 évre, akár véglegesen meghosszabbítani, annál kevésbbé, mert itt térek rá a második okra, mely bennünket az időhatár kontingentálására vezetett. A t. pénzügyminister ur tegnapelőtti nagyszabású beszédében szerintem is igen helyesen mondta, hogy a kodifikálást annak tudatában, hogy félév múlva a kodekszet meg kell változtatni, a legnagyobb hibának tartaná. Bocsánatot kérek, de ha maga a t. pénzügyminister ur ennek lehetőségéről beszél — ő sem bir ugyan különös jóslási tehetséggel, de mégis ő tudhatja legjobban, hogy ez nem lehet végleges dolog — akkor ez egy érvvel több arra nézve, hogy mi sem szavazzuk meg véglegesnek. Nincs is módunk erre, mert ha százszor kimondjuk is, hogy ötven évig fennáll, az nem tőlünk függ. De mondom, ez egy érvvel több arra, hogy a képviselőház elvi kijelentést tegyen arra nézve, hogy a meghosszabbitott madnátumok alapján nem látja szükségesnek ezt véghatálylyal megszavazni, hanem két évre kontingentálja. Hogy fél év múlva változik-e meg, vagy másfél év múlva, az semmi különös nehézséggel nem jár, és egyáltalában nem prejudikál annak — és itt van a félreértés közöttünk — hogy ezeket a rendelkezéseket akár a maguk teljességében, akár részben jóknak és helyeseknek találjuk. Ezt kivántam ezen időbeli hatályra vonatkozólag felemliteni, mielőtt a t. jiénzügyminister ur tulaj donképeni érvelésére áttérnék, aki igen helyesen azt mondotta, hogy a kodifikálást annak a tudatában, hogy fél év múlva meg kell változtatni, a legnagyobb hibának tartaná. Ez kétségtelen, valamint kétségtelen azon állitás is, hogy az adminisztráczióban működő közegekre, ideértve a községi jegyzőt is, akire itt hivatkozás történt és akinek ezen törvényekkel sok dolga lesz, valamint az adózó közönségre, mely a régi törvényt megtanulta, sokkal kömiyebb, ha novellát kap, amelyből látja, mi az uj, a többi marad a régi. Ez egy uj érv amellett, hogy ha már kodifikálni nem lehet, a javaslat hatályát- két évre szőritsuk. Nagyon sajnálom, hogy nem lehet kodifikálni; hiszen tulaj donkéjjen a megelőző kéthárom javaslat a szó szoros értelmében nem is novella. Fokozza a nehézséget, hogy a régi törvény, az 1909. évi csak részben lépett életbe 1914-ben, tehát egy régi törvényről beszélni, szerintem, anakronizmus abban az értelemben, hogy a közönség ma sem tanulhatta még meg. Mielőtt az 1909. évi törvény életbe lépett, jött