Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

augusztus 23-án, szerdán. 308 652. országos ülés 1916 egyike vagyok és sohasem szoktam kérkedni azzal, ha kötelességet teljesítek — egyszer már mondottam és most is egész nyugodt lélekkel állithatom, hogy senki ezen a helyen éppen azon visszaélésekkel szemben kínosabban, lelkiismeretesebben, önmagát és hivatali társait gyötrőbben nem teljesíthetné kötelességét, mint csekélységem. (ügy van! balfelől.) Sajnos, körülbelül két esztendeje munkaerőmnek legnagyobb, legjelentékenyebb részét épen e visszaélések megvizsgálásának kellett feláldoznom, holott honfitársaim iránti becsülésem nem egyszer csökkent e vizsgálatok során és magamnak is nem egyszer szereztem kinos órát azzal, hogy a Gondviselés épen reám ruházta ezt a feladatot. Tehát határozottan állithatom, hogy azon felszólításnak, amelyet a t. ministerelnök ur a mai ülés folyamán hangoztatott, én is visszhangja vagyok és nagyon kérem a t. ház minden tagját és az ország minden polgárát, hogy bármely visszaélést, ami törvénybe vagy rendeletbe ütközik, méltóztassanak tudomásomra hozni. Biztosithatom mindazokat az érdekelteket, akikre a dolog tartozik, hogy a legminucziózusabb lelkiismeretességgel és talán kissé még inkább az illető bűncselekménynek a bíróság elé vitelére irányuló czélzattal fogom azt az ügyet megvizsgálni és elintézni. Egész helyesnek tartom tehát, ha az az ügyész ur — ugyan nem az én utasításomra járt el — egyik vagy másik ilyen szállítási visszaélésnél de — lehetett volna az más, ép ugy árdrágító visszaélés, amiből több száz van bírói eljárás alatt — egy olyan sajtótilalmat adott ki, amely szerint az eljárás bizonyos szakában bizonyos közlemények bemutatandók. Méltóztatnak bölcsen tudni —- hiszen a mélyen t. túloldal tagjai között/sok kiváló jogászt is tisztelhetünk — hogy a bűnvádi eljárás a mai szabályozás értelmében két részre oszlik és hogy annak előkészítő perszakában a nyilvánosság az esetek többségében ki van zárva. Ha a nyilvánosság kizárásával folytatott perszakban, amelynél különben a közlés törvénybe is ütközik és vétség, amint azt az 1897 : XXXIV. t.-cz. és ujabban az 1912 : LIV. t.-cz. megállapítja, bizonyos adatokat tesznek közzé, akkor igen gyakran fordul elő, amit magam is tapasztaltam, hogy teljesen ártatlan emberek, akiknek abszolúte semmi közük nincs azon visszaéléshez, amely később eljárás tárgya, odaállittatnak, mint nem tudom miféle súlyos bűncselekmény tettesei vagy részesei, amikor azután őket nagyon bajos későbbi perszakban rehabilitálni ; másodszor pedig előfordul, hogy olyan tettesek, részesek, felbujtók és nem tudom én kicsodák, akik épen ezen közlésekből értesülnek bizonyos adatokról, épen a hírlapok nagy nyüvánossága révén meghiúsítják az eljárás eredményét, ami bizonyára a sajtónak sem áll szándékában, de ami előfordulhat egy meggondolatlan közlés alapján, (ügy van! jobbfelöl.) Megtörtént pl. hogy bizonyos nem magyar állampolgárok, akik bűncselekményt követtek el, értesülést szereztek arról, hogy tettes-társaik ellen véderő elleni vétség miatt eljárás folyik és erre tuczatszámra megszöktek az országból. Ez volt tehát annak a t. ügyész urnak az indoka, amit a magam részéről csak helyeselhetek. (Helyeslés jobbfelől.) Nem merem ilyen előrehaladott időben a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni. Azzal konkludálok . . . Egy hang (balfelől) : Ablakok ! Balogh Jenő igazságügyminister: Ami az ablakokat illeti, ezek igen nagy mértékben alkalmasak arra, hogy a lakosság nagy részében izgalmat keltsenek. (Ellenmondások a baloldalon.) Ne tessék itt a budapesti közönségre gondolni, amely a viszonyokat jobban ismeri, hanem a vidéki nagyközönségre. Egyébként konstatálom, hogy a külföldön még sokkal szigorúbb intézkedések vannak épen az ablakok kezelése tekintetében. Ez az uj szervezet, amelyet most megállapítottunk, meg fogja találni a módozatot arra, hogy ezek révén ne legyenek a tisztelt sajtó-orgánumok valami felesleges zaklatásnak kitéve, aminthogy az a reménységem, hogy a legutóbbi megállapított szervezet alkalmat fog adni arra, hogy a sajtójogi kezelés körül eddig felmerült visszásságok elimináltassanak. Tisztelettel kérem válaszom tudomásul vételét. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólani? Rakovszky István : Hogyne ! (Derültség.) T. képviselőház ! Az igen t. minister ur szólt ablakokról, közbeszólásokról, újságírókról, visszaélésekről, csak a legfőbbről nem szólt, a királyról. (Zaj a jobboldalon.) Nagy Sándor: Mägint a királyival áll elő ! Rakovszky István : Én, mint lojális alattvaló, legjobban szeretem, ha Ö felségéről beszélnek, különösen ha jót beszélnek, amint ez rendesen van és amikor látom, hogy egy hatóság magának azt a jogot vindikálja, hogy 0 felsége ténykedéseit czenzurázza, akár találkozik Nagy Sándor képviselő urnak tetszésével, akár nem, hogy én ezt szóvá tegyem : . . Nagy Sándor: De tendencziózusan csinálják mindig, hogy a király személyét hozzák elő ! Ráth Endre : Persze ! Rakovszky István ; ... ha én ennek szükségességéről meg vagyok győződve, e kötelességem teljesítésében magamat Nagy Sándor képviselő ur által nem fogom gátoltatni. Ez nem kicsiség, a királyi tekintély aláásását jelenti, (Ellenmondás a jobboldalon.) ha ilyen dolgokat hallgatással mellőznek. Méltóztassék felállam, megmondani, hogy hiba történt, aki a hibát elkövette, az ő méltó büntetését el fogja venni. Mi monarchikus államban élünk. (Zaj. Elnök csenget.) Mi nagy vihar közepette küzködünk, harczolunk és épen akkor a kormány részéről, a kormány közegei részéről mindent, de mindent el kell követni, hogy az a mély tisztelet, amely