Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
652. orszá. •ágos ülés l9l6 augusztus 23-án, szerdán. 807 ügyészség tagjait rendszerint irányítani szokta, anélkül természetesen, hogy minden konkrét esetben e rendelkezés értelmezése és alkalmazása iránt a kormánytól ut'asitást kérhetnének, hisz az esetek oly nagy számban merültek fel, hogy lehetetlen lenne azon gyorsasággal, amely főleg az éj i órákban kívánatos, különben a döntést meghozni. Minthogy azonban e rendelkezésnek alkalmazása körül az utolsó hónapokban is az illető, különben ma is kiemelem : nagyon derék és kötelességtudó hivatalnok urak részéről több téves értelmezés merült fel, a ministerelnök úrral egyetértőleg olykép kívántam intézkedni, hogy néhány hét előtt a sajtóképviseletek érdekelt vezetőférfiait az igazságügyim nisteriumba egy értekezletre kértem fel s ott mindazon óhajaikat, melyek a sajtóczenzura alkalmazása körül kifejlődhettek, meghallgattam, egyenesen kérve konkrét propozicziókat. S ennek alapján a következő ujabb szervezetet állapítottuk meg, egyetértésben a ministerelnök úrral: Felkértem Vadász Lipót államtitkár ur t. barátomat, hogy egyrészt rövid időközönkint az érdekelt sajtóképviseletek meghallgatásával minden panaszt, amely felmerül a sajtójogi előzetes ellenőrzés alkalmazása körül, a leggyorsabban orvosoljon, esetről-esetre, lehetőleg még aznap elintézzen, ugy hogy az illető czikknek aznap vagy másnap reggel való közlése ne ütközzék akadályba; másrészt a sajtó-érdekképviseletek kívánságára a hét bizonyos napjain, szükség esetén többször is hetenként, meg fogja kapni a sajtó-érdekképviselet mindazon felvilágosításokat, amelyeket kívánatosnak tart politikai, katonai, közélelmezési és egyéb oly kérdésekben, amelyek ezidő szerint leginkább érdeklik a hírlapirodalmat. Ezen megbeszélések alkalmával, melyek az emiitett összejöveteleknél történtek, számos oly kérdés, amely eddig kifogásokra, panaszokra adhatott és adott is alkalmat olykép lesz elintézhető, hogy ezek még inkább a mimmumra szoríthatók vagy amennyire emberileg minden czenzurának saját természetében rejlő gyarlósága mellett az lehetséges, elkerülhetők is lesznek. Azt hiszem, ezen ujabb szervezet, amelynek alkalmazása még csak néhány hétre terjed, megadja a lehetőségét, hogy azon panaszok, amelyeket nem is hallottam oly gyakran a sajtó képviselőitől, s amelyekkel a legkülönbözőbb pártárnyalatok részéről bármikor hozzám férhettek, fordultak is hozzám többször, enyhülni, csökkenni fognak, s lehetőleg mód lesz arra, hogy a kifogásolt állapotok szanáItassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami már most az igen t. képviselő ur interpellácziójában felhozott egy-két kérdést illeti, tekintettel az idő előrehaladt voltára, engedje meg a t. ház, hogy csak a legnagyobb jelentőségű egynéhány pontra terjeszkedjem ki. Mindenekelőtt mindazokban az utasításokban, irányításokban és konkrét intézkedésekben, amelyeket tettem, vezetett engem kizárólag az ország és a nemzet érdeke. Mindig azt vizsgáltam a legnagyobb lelkiismeretességgel, hogy abban az időpontban, néha azon a napon vagy abban az órában, amelyről épen szó volt, mi az, aminek közlése a hadviselés érdekeit érinthetné, vagy az ország lakossága nyugalmának megzavarására hathatna vissza. Például elhangzott egy olyan időpontban, amikor bizonyos kedvezőtlen hadműveletek folytak reánk nézve, a képviselőházban egy közbekiáltás, amely egyenesen a béke követelésére irányult. Erre reagált egyik semleges szomszédos állam néhány sajtó-orgánuma, és pedig olyanok, amelyek a monarchiával, hazánkkal szemben ellenséges érzületet tanúsítanak és olj'an alakban, amely annak a közbeszólásnak az értelmével és jelentőségével, egyáltalában semmiféle arányban nem állott. Az Universul czimü lap például így irt (olvassa) : »Justh János közbeszólásában ott volt az egész magyar közvélemény érzése. Kössetek békét, vagy elvesztünk ! — mondja ez a közérzés. Nem kételkedünk benne, hogy azt az elhatározást kell ebből levonnia Romániának, amelyet nemsokára elérkezendő döntő órában tennünk kell.« íme tehát, egy talán nem minden vonatkozásában teljesen átgondolt röpke, közbekiáltásból azt vonták le velünk ellenséges érzületű sajtóorgánumok, hogy az ország egész közvéleményében elernyedés, elbátortalanodás állt be, hogy a harczkészség megszűnt, szóval, hogy olyan altatótok lennének, amik sem akkor, sem most nem állanak fenn. (Zaj hal felől.) Én tartottam kötelességemnek, — és ha bűnt követtem el a sajtószabadság ellen, szívesen viselem ennek teljes következményeit, mert ma is ugy vagyok meggyőződve, hogy becsületes, hazafias dolgot cselekedtem — hogy azt a t. képviselő ur által olyan élesen megtámadott tilalmat kibocsássam, hogy t. i. ezentúl a közbeszólások, amennyiben nem szerepelnek a képviselőház naplójában, bemutatandók. (Zaj a baloldalon.) Ha azok a közbeszólások olyan tartalmúak, amelyek legjobb meggyőződésünk szerint abban az időpontban, a bemutatás napjában vagy órájában ilyen kedvezőtlen következményekkel járhatnak, akkor — bocsánatot kérek — fontosabbnak tartom az ország nagy érdekét, mint annak a közbeszólásnak a közlését. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az a közbeszólás különben sem veszhet el, mert a háború későbbi időszakában még mindig megtehetik azok a bizonyos urak, akik szemében azok jelentőséggel, talán történelmi jelentőséggel birnak. Nemcsak ezt az egy orgánumot mutathatnám be, hanem a román sajtó bizonyos velünk nem szimpatizáló orgánumainak egész sorozatát, amely ebből ezt a következtetést vonta le. Szmrecsányi György: Mindent kiforgatnak ! Balogh Jenő igazságügyminister: Most méltóztassék megengedni, hogy még csak azon visszaélések tekintetében kiadott sajtótilalomra térjek vissza, amelyet a t. képviselő ur támadott. Már egyszer és ezt nem dicsekvésképen mondom, mert ugy érzem, hogy a legszerényebb emberek 39*
