Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

306 652. országos ütés 1916 tugusztus 23-án, szerdán. a hatalomnak olyan teljével bir, mint soha egyetlen kormány Magyarországon nem birt, Magyarországon ugyanez történjék, ez szégyenletes, ez lealázó, sőt ennél több : nevetséges. Már pedig a nevetségesség öl. (Ugy van ! Ugy van ! bal jelöl.) T. ház ! En interpellácziómat a következőkben vagyok bátor az igen t. igazságügyminister ur elé terjeszteni (olvassa) : Interpelláczió a t. igazságügyminister úrhoz. »1. Van-e tudomása a t. igazságügyminister urnak arról, hogy Ö felségének a lengyel hódoló táviratra adott válaszának közlése a czenzura által f. évi május 1-én betiltatott? 2. Ha igen, helyesli-e a t. minister ur ezen eljárást és hogyan egyeztetheti össze azon köteles tisztélettel, amelylyel mindenki és minden hatóság kivétel nélkül és igy a czenzura is Ö felsége ténykedéseivel szemben viseltetni tartozik? 3. Ha nem helyesli, mily megtorló lépéseket fog tenni ezen, ö felsége ténykedésével szemben elkövetett tiszteletlenség miatt? 4. Fogja-e utasítani a czenzurát, hog}^ ezen távirat közlését ne gátolja? 5. Helyesli-e a czenzura f. évi Julius 1-i azon intézkedését, mely az 1848: XVIII. t.-cz. 14. §-ának megsértésével a képviselőházi események és közbeszólások hü közlését a czenzura engedélyétől teszi függővé? 6. Ha nem : mit szándékozik e tekintetben tenni ? 7. Helyesli-e a budapesti ügyészség által az »Uj Nemzedék« ellen f. évi május hó 29-én kiadott végzést? Ha nem : miként fog e tekintetben intézkedni ?« (Zajos helyeslés és taps baljelöl.) í"" Elnök: Az igazságügyminister ur válaszolni káván. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház ! Mindenekelőtt van szerencsém kijelenteni, hogy nem szándékozom foglalkozni az igen t. interpelláló képviselő ur interpellácziójának azon részével, mely az osztrák czenzura kezelésére vonatkozik. (Helyeslés baljelől.) Ráth Endre : Nagyon helyes ! Balogh Jenő igazságügyminister: Kétségtelenül, ami intézkedés e tárgyban történt, a magyar kormány befolyása nélkül történt; illetőleg, amint én nem vagyok felelős az ott történtekért, épugy kifogásolnám, ha Ausztriában tétetnének ily kérdések felszólalás tárgyává. (Helyeslés jobbjélől.) A czenzura magyarországi kezelése az 1912. évi LXIII. törvényczikkben foglalt törvényes rendelkezések mellett főleg azon legáltalánosabb klauzulára, rendelkezésre alapitható, melyet különben az igen tisztelt képviselő ur első interpellácziója alkalmával szó szerint idézett s akkor nem is kifogásolta, — azt hiszem, ma sem kifogásolja — hogy minden oly hirnek közlése, mely a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat kelthet, a hadviselés érdekeit is veszélyeztetheti s ennek következtében kerülendő. Ez az a vezérszempont, mely a czenzura kezelésével megbízott hivatalnokokat, különösen az Tudtommal ö felsége a legjobb egészségnek örvend és erre az atyáskodásra nem szorul rá. Es itt a tisztelt igazságügyminister urnak a ministerelnök úrral együtt kötelessége lenne meggátolnia, hogy ilyet botrányok ne ekszisztáljanak, mert az ilyen a királyi tekintély emelésére nem szolgál. (Igaz I Ugy van! baljelöl.) »Wien 7. August, 1916. Ueber eine bevorstehende Audienz des Grafen Andrássy in Berlin oder ím deutsehen Hauptquartier darf nicht berichtet werden.<s »Ueber eine heute stattgefundene Konferenz des Grafen Tisza mit dem Grafen Berchtold und dem Botschafter Tschirschky darf nichts gebracht werden.« »Wien, 18. August, 1916.» Ez nagyon jellemző. »Die Naehricht, dass Montag Apponyi, Andrássy und Rakovszky beim Kaiser in Audienz erscheinen werden, darf nicht gebracht werden.« (Mozgás baljelől.) »Wien, 9. August, 1916..Ueber den Abschluss der Verhandlungen zwischen Österreich-Ungarn und Deutschland wegen Polen darf nichts gebracht werden.« Ezt én helyeslem, t. képviselőház. T. képviselőház, miért történtek ezek a dolgok Bécsben. Utána jártam, kívántam tudni, hogyan jutunk mi Magyarországon ahhoz, hogy az az állam, amelylyel mi évszázadokon át oly közeli viszonyban éltünk, amely nekünk szomszédunk, minket s a mi politikai életünket szinte elnyel, a világ színpadáról szinte elsikkasztani látszik. S akkor a következő feleletet kaptam : Mikor egy bécsi újság szerkesztője odament a czenzorhoz és azt mondta : »Kérem, hát mit czenzuráznak ilyen dolgokat, hogy Andrássy Berlinbe utazik, hogy audienczián fogadja Ö felsége a magyar politikusokat ? Amit az összes lapok közöltek, miért ne közölhessük mi ?« Erre a czenzoc a következőket mondta : »Ja, das ist was Anderes. Da untén ist der Tisza ; wir können nicht wissen, was dem Grafen Tisza genehm, oder unangenehm ist, deshald erlauben wir nichts über Ihn mitzuteilen.« (Élénk derültség baljelől.) Más szóval : segédkezzünk tehát akaratlanul is Magyarország politikai életének, államiságának eltüntetésén. íme, ide vezetnek ezek a dolgok. És hogyha van közjogi hóbort, hát ez az ! (Ugy van ! Ugy van ! baljelöl.) Ez a kifejezése annak a jó bécsi czenzornak emlékeztet engem a boldogult Genznek egy levelére, amelyet ő 1814-ben Metternich herczeghez irt. Ebben szintén panaszkodik, hogy milyen nehézségekkel jár a czenzura és ezeket irja : »Und das Aergste ist, dass ich bei der grossen Entfernung nicht in der Lage bin, zu beurteilen, was Eurer Durchlaucht genehm ist.« (Élénk derültség baljelől) Hát akkor volt értelme, hogy ilyeneket irjon Metternichnek, amikor nem volt vasút, nem volt modern közlekedés, s hogy akkor történhetett ez az akkori Policeiwirtschaít mellett, ezt megértem ; de hogy ma egy kormány alatt, amely