Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 305 a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a t. igazságügyminister ur ezt a nagy tradicziót felborítja, akkor csak a t. ministerelnök ur nyomdokait követi, amelyeket ma olyan fényesen bemutatott, amikor azt mondta, közjogi kóbort és igy egyik szabadságunk a másik után a oközjogi hóbort« jelszava alatt pusztul el, ha meg nem védelmezzük. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. minister ur, ön ezt is meg fogja védeni, én azt már látom. Nem tudom, mit kellene elkövetni, aminek megvédelmezésére a t. igazságügyminister ur nem kész. Sümegi Vilmos : Oroszországban liberálisabb a czenzura. (Zaj.) Ezt állítom és bizonyítani tudom. A sajtótörvénye is liberálisabb. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István : T. igazságügyminister ur, a czenzura meg nem állt ö felsége előtt sem. A czenzura a következőket mondja 1916 május 1-én (Olvassa): »A sajtó-bizottság tisztelettel értesiti a szerkesztőségeket, hogy a hadfelügyeleti bizottság a következő sajtótilalmat adta ki: Ö felségének a lengyel hódoló táviratra adott válasza nem közölhető.« (Nagy zaj és derültség balfelől.) T. igazságügyminister ur, micsoda büntettet követett el ö felsége ezzel a távirattal, (Nagy zaj jobbfelöl.) micsoda sajtóvétséget követett el, micsoda jogalapon merészkedik a sajtóczenzura Ö felsége táviratát czenzura alá venni? A király személye szent és sérthetetlen mindenki előtt, a minister ur előtt és a czenzura előtt is. Balogh Jenő igazságügyminister: Ö felsége kívánta, hát azért ment ki ez a sajtótilalom. (Nagy zaj és derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Rakovszky István: ÄZ ország szine előtt követelem, hogy a naplóba vétessék bele ez a közbeszólás, hogy az igazságügyminister ur azt mondotta : azért tiltotta el, mert ö felsége maga követelte. Tartóztatom magamat, hogy a t. minister úrhoz ne siessek, hogy a minister urnak a kezét ne szorítsam meg és ne gratuláljak ehhez a kitűnő jogi képzettséghez, amelyet nem tudom, melyik egyetemen nyert el, hogy nem tudja, hogy a felség tetteiért a minister felelős. (Zaj és derültség balfelől. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Két lehetőség van. Ha Ö felsége nyilatkozik és ezt egy nyilvános akczióra, mint választ elküldi, az Ö felsége irányában mindenkit egyenlően kötelező tisztelet megkívánja azt, hogy ez oda eljusson. Ez köztudomásra volt szánva ;| ezt a köztudomásnak át is kell adni. Ha ez hátrányos, akkor a kormány ne czenzurázza a király szavát, hanem a ministernek oda kell állani és azt kell mondania : hiba történt, a felelősséget vállalom. Megtörtént ez egy nagyon hatalmas császárral, a német császárral is az ismeretes Bülow-esetben, amikor a német császár egy ismeretes szereplése alkalmával olyasmit mondott, amit a birodalmi kanczellár nem tudott helyeslőleg tudomásul venni és a birodalmi kanczellár elKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. ismerte, hogy hiba történt, de a teljes felelősséget magára vette, kijelentvén, hogy övé a felelősség és jótáll érte, hogy a jövőben ilyesmi nem fog történni. De azt nem lehet mondani, hogy ezt azért tettem, hogy ö felsége ezt nekem megparancsolta. A minister azért áll a trón előtt, hogy a trónt fedje és ne bújjék a trón mögé. (Helyeslés és taps balfelöl.) Nagyon különös, hogy míg a czenzura garázdálkodása következtében a nagyközönség, a törvényhozás, a legfőbb törvényhozó faktor az országban nincs biztonságban a czenzura előtt, addig a két kormány egy viszontbiztosítási szerződést kötvén egymással, a legnagyobb szabadságnak örvend. Mi nia a t. ministerelnök urnak egy védőbeszédét hallottuk, amelyben a Stürgkh-kormányt, amely a közszeretet ellenkezőjének van birtokában egész Ausztriában, nagyon melegen megvédte. Az igazságügyminister urnak kitűnően dolgozó czenzurája tavaly még megvédte a Stürgkh-ministeriumot egy czikkben, amelynek czime az volt: »Ki a jövő embere?« azáltal, hogy ezt a czikket, amely egészen közönyös volt Magyarországra nézve, elnyomta egyesegyedül azért, mert tavaly májusban az állt benne, hogy a Stürgkh-ministerium, amelyet nem szeretnek Ausztriában, a bukás szélére jutott és keresni kell, hogy mik lehetnek ennek az okai. Nagyon érdekes ez a védelem, amelyben a magyar czenzura sz osztrák kormányzatot részesiti, ha szembeállítjuk azon szolgálatokkal, amelyeket az osztrák czenzura a magyar kormánynak tesz. Itt ahelyett, hogy a t. ministerelnök ur a magyar király parancsa nélkül is közbelépvén, ezt a Magyarországra nézve hátrányos állapotot megszüntetné, tűri, hogy Ausztriában teljesen megfeledkezzenek Magyarországról és a legfontosabb és legártatlanabb magyarázatokat se hozzák Magyarországról. Itt van például egy »Zensurerlass vom 1 September 1915. Keine positiven Nachrichten über die Ausgleichsverhandhmgen weder, dass sie begonnen habén oder das concrete Punkte verhandelt werden. Nur akademische und reín theoretische Artikel nicht zu lang.« (Elénk derültség.) Vagy néhány további (olvassa.) : »Wien, 24 Juli 1916. Der Keise Andrássys nach Berlin darf keine politische Bedeutung beigelegt werden. Diese Eeise darf weder als ofnciell nach als haíbofncielk — noch als viertelofficiell, (Derültség.) de ezt már én teszem hozzá — »oder auch nur als von den beteiligten Regierungen als erwünscht angesehen werden. (Taps balfelől.) Auch Aesserungen anderer ungarischer Politiker, die die Reise irgendwie politisch kommentieren, dürfen nicht gebracht werden*. »Wien, 5. Aug. 1916. Von der Auslandsreise des Grafen Julius Andrássy und seiner neuerlichen Audienz darf nichts berichtet werden.« Tehát itt már ismét kuratéláról van szó, Ö felsége megengedi az audiencziát, de a lapoknak nem szabad az uralkodó tényét napvilágra hozni, 39