Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

(152. országos ülés JOlfi t ban nehezemre esik a t. ministere]nök ur ezen ki­jelentései után, melyekkel megbolygatta az 1867. évi XII. t.-cz. értelmezésében eddig fennálló össz­hangot s az eddigi felfogást közjogi hóbortnak nevezte, nyugodtan tárgyalni a t. kormánynak azt a visszaélését, amelyet az ország ellen a ezenzu­rával elkövet. Egy hang (a jobboldalon) : Hajaj ! Rakovszky István: Hajaj ez és hajaj az olyan többség, amely identifikálni tudja magát ilyen botlással, (Ugy van! Ugy van! Taps a bal­oldalon.) Szmrecsányi György: Ilyenen röhögnek. (Nagy zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István: Én nem is csoldálkozom már, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, bár a képviselőházban már két izben szóvá tettük a czenzura visszaéléseit. A czenzura a t. igazságügy­minister ur dicséretével dicsekszik. Ábrahám Dezső képviselő urnak adott válaszában a minister ur kidicsérte, elismerésével elhalmozta azokat az urakat, dicsérte őket mint tisztességes, becsületes, pontos, kötelességtudó, reggeli 3 óráig dolgozó hivatalnokokat. Mindezt én magamévá, teszem. De fentartom azt a nézetemet, hogy ezeknek a kitűnő hivatalnokoknak rátermettsége ily kényes hivatal vitelére nincs. Eddig azt hittük, hogy a czenzurának feladata meggátolni azt, hogy meg­jelenjenek olyan közlemények, amelyeket az 1912. évi XVIII. t.-czikk 11. és 23.§-ai, az 5482, 5483 és 12.000. számú ministeri rendeletek tiltanak. A t. igazságügyminister ur czenzura ja egy lé­péssel tovább ment, egy uj vivmánynyal gazdagí­totta a czenzura történetét. Nemcsak, hogy meg­tiltja, hogy az újságok valamit hozzanak, hanem ennél tovább megy és az újságokra ráparancsolja, hogy akkor is kell nekik valamit hozni, a mikor azt nem akarják. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van a budapesti ügyészségnek folyó évi május 29-én hozott végzése, mely következőkép szól: »Tekintetes Milotay István urnak, mint az »Uj Nemzedék* czimü lap felelős szerkesztőjé­nek, Budapest. Szerkesztő ur felelős szerkesztésé­ben megjelenő »Uj Nemzedék« czimü időszaki lap a mai napon feltűnő üres helyekkel (ablakok­kal) jelent meg. Ezek az üres helyek (ablakok) az olvasóközönség körében félreértésekre, alapta­lan találgatásokra s esetleg indokolatlan nyugta­lanságra vezethetnek. (Derültség baljelöl.) Napi­lapoknál az üres helyek (ablakok) eltüntetése az idő rövidsége miatt technikai okokból a legtöbbször lehetetlen. Hetilapoknál, valamint oly lapoknál azonban, melyeknek terjesztése kivételes előzetes engedélyhez van kötve, ezeknek az üres helyek­nek (ablakoknak) eltüntetése sem időbeli, sem tech­nikai akadályokba nem ütközik. A háborús czik­kek ugyanis még idejekorán bemutathatok a sajtó­bizottságnak, s ha azok töröltetnek, uj czikkel pótolhatók, vagy a meghagyott részek összevon­hatók. Ez okból figyelmeztetem a t. szerkesztő urat« — most kemény lesz — »hogy amennyiben lUjuszlus 23-án, szerdán. 3A3 lapja a jövőben üres helyekkel (ablakokkal) jelen­nék meg, az igazságügyminister urnái lapjának kivételes ellenőrzés alá helyezése iránt fogok elő­terjesztést tenni, illetve a lapra terjesztési engedélyt nem adok*. (Zaj balfelől.) Förster Aurél: Ez a hóbort! Rakovszky István : Bocsásson meg a t. igaz­ságügyminister ur, de mutassa meg nekem a sajtó­törvény azon szakaszát, amely nekem megtiltja, hogy én, ha nekem ugy tetszik, egy egész könyvet üres lapokkal kiadhassak és elől nem irjak egyebet mint : »Nagyméltóságu Balogh igazságügyminister urnak különös tiszteletem jeléül«. (Derültség a bal­és a szélsőbaloldalon.) Tessék megmutatni nekem a sajtótörvény azon szakaszát, mely ezt sajtóvétség­nek minősiti, mely sajtóeljárást von maga után. Ha egy ügyész még arra is felhatalmazva képzeli magát, hogy arra a szerkesztőre, akinek szellemi munkáját meghiusitja azáltal, hogy ezenzurázza, s kiadni nem engedi, rákényszerítse azt, hogy neki kell uj szellemi munkát végezni, mert az nyug­talanságot kelthet, ha üres helyek maradnak, hogyha ez nem hóbort, hogyha ez nem kormány­zati hóbort, ha ez nem az igen t. igazságügyminis­ter urnak felelőssége alatt történt hóbort, akkor semmi sem hóbort a világon. (Elénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur már többször, s ma is Ráth Endre t. képviselőtársam felszólalása alkal­mával, mikor azt a sok visszaélést, az áruuzsorát, az élelmiszeruzsorát és egyéb uzsorákat felhozta, amelyek elkövettetnek a szegény fogyasztóközön­séggel szemben, azt a sztereotip választ adta : tessék nekem konkrét adatokat adni és hivatalaim el fognak járni. Míg a t. ministerelnök ur ezt itt minduntalan hangoztatja, addig a t. igazságügyminister ur, a törvényességnek hivatott őre az ő közegei által mindent megtesz, hogy a visszaéléseknek napvilágra hozatala lehetetlenné tétessék. Balogh Jenő igazságügyminister: Tessék ada­tokat mondani ! Rakovszky István : Itt vagyunk megint, hát kezdjük. (Derültség balfelől.) (Olvassa): »Bizal­mas értesítés Budapest, 1915 május 13. (202.) Délután egy órakor.« Pontosabb adat már nem lehet. »A hadfelügyeleti bizottság sajtó albizott­sága felkéri a t. szerkesztőségeket, hogy amennyi­ben a margitszigeti kórházzal kapcsolatos vissza­élésekről irnak, a rendőrségnek tegnajj délután és ma délelőtt kiadott kommünikéit vegyék alapul és a rendőrség közleményeitál eltérő részleteket mellőzni szíveskedj enek.« Micsoda nagy állami érdek, micsoda hadi­érdek ez ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbal­oldalon.) Hogy ha az az ügyes riporter, akinek szolgálatát nem egy izben hálásan elismerte a rendőrség is, oly részleteket fedez fel, amelyek annak a mélyen tisztelt gazembernek nagyon kellemetlenek, azok a fogyasztó közönség érdeké­ben mégis mindenesetre nagyon fontosak. Itt van ismét : »Bizalmas értesítés. Délután

Next

/
Thumbnails
Contents