Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 297 kéjét adja elő mindazoknak a nem magyarajku állampolgárainknak, szemben azokkal a tanításokkal, amelyeket az iskola padjain kapnak; (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) veletek, ka lehet, de ellenetek, ha kell. De a háború ezen tanulságának életbeléptetéséért, a magyar nemzeti élet teljességének megszerzéséért különösen a magyar katonai nemzeti életnek megteremtéséért az eddiginél is erőteljesebb küzdelem: (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) ezzel tartozunk azoknak a hősöknek is, akik elvérzettek nemcsak a haza védelméért, hanem azért is, hogy olyan haza teremtessék, a melynek védelméért meghalni dicsőség. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Ha nem ugy értette a ministerelnök ur, ha a jelszó alatt, a mellőzött vagy előkelő gesztussal félretolt jelszó fogalma alatt ha nem ezt értette, hanem ha e tekintetben egyetértünk, akkor örömmel fogom üdvözölni azt az órát, amelyben e tekintetben helyreigazit és ezt az egész kifakadásomat feleslegesnek nyüvánitja. Már most Holló Lajos t. képviselőtársam beszédének egy másik lészével is kell foglalkoznom., ki kell egészitenem azokat, amiket ő mondott, mert azokat ugy, abban a körülírásban, amelyben ő mondotta, kielégítőknek, teljeseknek el nem fogadhatom. T. képviselőtársam beszélt a jelen háború keletkezésének okairól és azt mondja, hogy a magyar nemzet már azért is hivatva van a béke helyreállítására irányuló akczióban, valamint a béke fentartásában kiváló szerepet játszani, mert hiszen a magyar nemzet kivüle áll azoknak az imperialiszfcikus érdekösszeütközéseknek, amelyek szerinte a háborút előidézték. Bocsánatot kérek, ezt meg kell magyarázni. Kivüle áll, igenis, mint aktív tényező, kivüle áll abban a tekintetben, hogy a magyar nemzetnek sohasem voltak támadó, sohasem voltak agresszív, sohasem voltak hódító szándékai senkivel szemben. (Ugy van ! balfelől.) Ebben a tekintetben, ebben az értelemben az ő tétele feltétlenül áll. De kapcsolatba hozva a dolgot az interialisztikus törekvésekkel, még tovább megyek. T. ház ! Itt minden félreértést, legalább az én felfogásom szerint, elhárítok abban a tekintetben is, mintha mi a mi szövetségesünket megvádolhatnék azzal, mintha az ő interialisztikus törekvései volnának a háborúnak előidézői. Mert igaz, hogy a nagy Németország nagy összeütközésbe került egy másik nagy világhatalom interialisztikus törekvéseivel. De senki egyetlen tényt sem tud mondani, amely a bizonyítéknak csak egyetlen támpontját is nyújthatná arra, hogy Németország hatalmi törekvései agresszív törekvések voltak, hogy másra törekedett volna, mint arra, hogy a nap fényénél az ő nemzeti nagy, hatalmas gazdasági és kulturális ekszpanziójának megszerezze azt a teret, amelyre minden czivilizált nemzet igényt tarthat és csakis ennek az ő békés ekszpanziójának, ennek az ő példátlan felvirágzásának., más monopolisztikus törekvéseket fenyeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. gető jellege az, amelv ellene ezt az antagónizmust felidézi. Ilyen értelemben, igenis, interialisztikus törekvések kocczantak össze, t. i. aggressziv, monopolisztikus, interialisztikus törekvések oly törekvésekkel, amelyeknek semmi aggressziv, hanem csakis a saját individualitás jogszerű területén, gazdasági és erkölcsi törekvések területén való kifejthetésére irányuló jellege van. (Tetszés.) Már most ami a magyar nemzetet illeti, amint mondtam, aláírom azt a tételt, hogy a magyar nemzet semmiféle világuralmi, semmiféle ekszpanziv, semmiféle aggressziv szándékokban és törekvésekben mint aktív tényező részt nem vett és ennyiben kivüle áll a háborús mozgalomnak ; de, bocsánatot kérek, ott áll mint elsősorban fenyegetett tárgya egy nagyhatalom aggressziv tendencziájának, mint elsősorban fenyegetett tárgya az orosz birodalom évszázados, hagyományos, hódító és előrehaladó törekvéseinek, (ügy van ! jobb- és balfelől.) Ismerjük ennek tendencziáit, amelyek olykor-olykor szünetelnek, amelyeket államférfíäink olykor-olykor letagadnak, amikor megvalósításukra az időpontot alkalmasnak nem találják, amelyek azonban — mert nem egyes államférfiak nyilatkozataiból, hanem a nemzetek történelmének tanulmányozásából iparkodom levezetni azt, amit tőlük várni lehet — amelyek azonban, mióta Oroszország európai nagyhatalommá fejlődött, imponáló állandósággal mennek előre és kifejezést nyernek egyfelől a Fekete-tenger kijáratának, Konstantin ápolynak birtokáért való küzdelemben és az összes szlávságnak és az összes ortodoksziának a czár jogara alatt vagy befolyása alatt való egyesítésére irányuló törekvésben, ezek a törekvések pedig organieze, szükségszerűen fenyegetik elsősorban Magyarországnak területi integritását. (Ugy van ! jobb- és balfelől.) Mélyen t. képviselőház! Ezeket a dolgokat nem felesleges időnként újból felhozni. Mert mikor a háboni kitört, akkor az egész nemzetnek a tudatában benne volt ez. Most a háború sokáig tart, most a háborúnak az áldozatát nap-nap után fájdalmasabban érezzük : nemcsak a véráldozatokat, hanem azokat a nagy gazdasági, azokat a nagy financziális terheket is, a családoknak, a családi életnek azt a feldulását, szóval: mindazt a fájdalmat, mindazt a nyomorúságot, mindazt a nélkülözést, mindazt az áldozatot, mindazt a lelki megpróbáltatást és megrendülést, ami a háborúval jár, lélektanilag indokolt jelenség lévén az, hogy mentől inkább távozunk a háború kitörésével összekötött megindulási lelkesedéstől, mentől inkább benne vagyunk, hogy ugy mondjam, a háború esélyeinek hullámzásában, a háború szenvedéseinek prózájában, annál inkább elhalványul az eredetnek a gondolata, a megindulásnak a gondolata, annál inkább ébredezik lelkünkben az a gondolat: hát kellett is nekünk tulaj donképen ebbe a háborúba belekeverednünk? Hát miért is jutottunk abba bele? 38
