Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

296 652. országos ülés 1916 körülményből kifolyólag, hogy utánam gróf Apponyi Albert egy aktuálisabb interpellácziót fog előterjeszteni, a magam témája pedig ráér a legközelebbi interpellácziós napig : tisztelettel kérem, méltóztassék az engedélyt' megadni, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. Elnök : Gondolom, a ház megadja az engedélyt arra, hogy a képviselő ur interpelláczióját a következő interpellácziós napon terjeszthesse elő. (Helyeslés.) Ki következik? Mihályi Péter jegyző: Gróf Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Az interpelláczió, amelyet bejegyeztem, két tárgyra vonatkozik, amelyek egyikét egész általánosságban ugy jellemeztem : »a j)olitikai helyzet*, a másik pedig vonatkozik az Ausztriával függőben és folyamatban levő pénzügyi és közgazdasá.gi kiegyezési tárgyalásokra. Az interpeHáczióm bejelentésénél és beirásánál emiitett első tárgygyal, t. i. az általános politikai helyzettel nincs miért tüzetesen foglalkoznom, mert hiszen napirend előtti felszólalás alakjában ennek az ülésnek a folyamán már úgyis foglalkoztam ezzel a témával. Mégis, minthogy jogom van hozzá, interpelláczióm. bejelentett tárgyánál fogva, abból az anyagból, amelyet az előttem beadott interpellácziók és az azokra adott válaszok tartalmaznak, néhány mozzanatot ki kell ragadnom és azokra megjegyzéseimet meg kell tennem. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Ez nem vonatkozik azokra a bizonyos tekintetben személyes természetű nagyon elmés megjegyzésekre, amelyekkel Polónyi Géza t. barátom a bizalmi vagy bizalmatlansági tanács működését, vagy nem működését, lemondását, vagy megszűnését illusztrálta ; én azokat nagy élvezettel hallgattam, de mégis olyan természetűek azok, hogy az azokkal való foglalkozást olyan időre tartanám fenn, amikor a ház türelme nincs annyira igénybe véve, mint most, és amikor egyáltalában a körülményeket és az időt kedélyeskedésre alkalmasabbnak tartom, mint most, ugy hogy ezzel a kérdéssel, egyáltalán a mi missziónknak okaival és megszűnésével azok után, amiket a mai ülés kezdetén mondottam, tovább foglalkozni nem kívánok. Az eddig előterjesztett interpelláczióban és az azokra adott válaszokban két mozzanat ragadja meg figyelmemet és ezzel a kettővel kívánok röviden foglalkozni. Ez Holló Lajos t. képviselőtársam ínterpellácziójának némely részlete és a ministerelnök ur részéről azokra adott válasznak szintén némely részlete. Holló Lajos t. képviselőtársam beszédének nagy része olyan, a melylyel teljes szivemből és lelkemből egyetértek. Mindaz, amit a magyar nemzeti állam kiépítésének, a magyar nemzeti élet teljessége megszerzésének a háború által meg.erősödött nemcsak jogosságáról, hanem aktual

1tásáról elmondott, mindaz teljesen fedi azokat, augusztus 23-án, szerdán. «, amiket erről a tárgyról már a háború kitörésének ideje óta elmondott beszédeimben nem eg}

7

szer mondottam, érint olyan kérdéseket, oly törekvéseket, amelyek egész politikai működésemmel, egész lelkületemmel össze vannak forrva, attól el nem választhatók. (Éljenzés a baloldalon.) És én nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök urnak ezekre tett reflekszióiból megint csak azt a mélyreható ellentétét a felfogásoknak kell kiolvasnom, amely minket egymástól eddig is elválasztott és amelyre nézve reméltem, hogy az egész túloldalban a háború tapasztalásai és benyomásai bizonyos módosulást idéznek elő olyan irányban, hogy azokat az urakat a túloldalon a mi törekvéseinkhez közelebb hozzák. Mert amikor a ministerelnök ur definiálja, hogy ő mit vár a háború eredményeként a magyar állam részére, amidőn ő is a magyar nemzet megerősödését, a magyar nemzet hatalmi pozicziójának emelkedését állítja a háború gyümölcseként lelki szemei elé, de azután hozzáteszi, hogy mindezt a realitásban és nem a jelszavakban látja, ugy ez a tétel önmagában egészen helyes volna, hanem eddigi politikai kontroverziáink és eddigi ellentéteink világításában tekintve igen kellemetlen, igen lehangoló benyomást tett rám, épen ebben a tekintetben vártam, hogy a ministerelnök ur és a vezetése alatt álló túloldal talán nem fogja ezentúl jelszónak tekinteni azt. amit mi állítunk, hogy egy nemzet nem lehet nemzet, ha nemzeti katonai élete nincs. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Ez a háború meggyőzhetett mindenkit arról, hogy bármennyire áhitozzuk mindnyájan a nemzetek közti béke állandóságát és azon intézmény létesítését, amely azt biztosítsa, mindazonáltal a katonai élet a nemzeti, életnek olyan szerve, amely ha nem bir nemzeti jelleggel, az a nemzet tulajdonképen nemzetnek nem nevezhető, csak jogi fikeziónak az értelmében, mert a nemzeti élet teljességéhez olyan lényeges szerv hiányzik, amelynek hiányzása fájni fog, mindenkor belső diszharmóniát fog annak a nemzetnek lelkében előidézni és jó. hogy előidézi, mert jaj a nemzetnek akkor, ha belső harmóniával tudja elvilselni a nemzeti élet ilyen lényeges szervének hiányát. (Élénk éljenzés a baloldalon.) A nemzeti élet teljességének kivívása, nemzeti jellegű katonai. életnek elérése, ez nem egy jelszó, hanem ez a legreálisabb, legszükségszerübb nemzeti érdeknek, a legszükségszerübb nemzeti életszervnek megszerzésére való törekvés (Élénk helyeslés a baloldalon.), amelynek megszerzése nélkül a nemzeti politikának egyetlenegy mezején sem tudunk boldogulni, amelynek megszerzése nélkül nem tudjuk a nemzeti egységet megóvni, mert egy ilyen csonka államiság, egy ilyen csonka nemzeti élet azokat, akiket hus és vér köteléke nem füz hozzánk, azoknak erkölcsi és állampolgári aszszimiláczióját szinte lehetetlenné teszik. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ez a csonka állami lét nem imponál, nem asszimilál, ellentétben van, az élet ellentétes lecz-