Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 a hadvezetőség a Iriilügyministert a katonai helyzetre vonatkozólag állandóan informálja. A két ministerelnökkel rendszerint a kiüügyminister közli ezt az informácziót, de sürgős szükség esetében a ministerelnök közvetlenül kívánhat és kell hogy nyerjen felvilágosítást a hadvezetőségtől. Azt hiszem t. ház, ezzel ez a kérdés teljesen korrekt módon rendezve van. Rakovszky István: Ez különös ! (Felkiáltások a jobboldalon : Miért?) Ha végzett a ministerelnök ur, akkor majd megmondom. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház ! Azt hiszem, ezzel körülbelül megfeleltem az interpelláczió kérdéseire az első kérdés kivételével. Az első kérdésre nézve utalom a t. képviselő urat eddig tett nyilvános kijelentéseimre, amiket bátran szembeállíthatok a velünk szemben álló hatalmak vezetőpolitikusainak kijelentéseivel, mert azt hiszem, hogy ugy kimerítő voltuk, mint őszinteségük tekintetében kiállják amazokkal a versenyt. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknél tovább menni a háború alatt — függő kérdésekről lévén szó — nézetem szerint a monarchia és a magyar állam nagy érdekeinek koczkáztatása nélkül nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek körvonalozzák a kérdést. A további részletekre nézve, bocsánatot kérek, mindaddig, amig a békét meg nem kötöttük, igen nagy hiba és igen nagy naivitás lenne a kártyát az asztalra tenni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Gr. Károlyi Mihály : T. ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a ministerelnök ur válaszát legalább is egy pontra nézve tudomásul vehetem. Ez a pont épen az, amire a legnagyobb súlyt fektettem, a Frigyes főherczeg hadiparancsára vonatkozó. Tudomásul veszem ugyanis azt, hogy a ministerelnök ur sem tartja helyesnek ennek a május 23-án keltezett hadiparancsnak a szövegezését. Ezzel én is teljesen egy nézeten vagyok és átérzem azt, hogy a ministerelnök ur ezzel a makszimumát mondta meg annak, amit mondhat. Ez ugyan szerintem a minimuma annak, ami erről mondható, mert azt tartom, hogy tényleg nagyon szerencsétlenül lett fogalmazva. És bár fenmarad továbbra is az a véleményem, hogy ezzel a főherczeg hatáskörét túllépte, mégis a ministerelnök ur . válaszát e tekintetben tudomásul veszem. Ami azonban a többi pontra adott válaszát illeti, azokat legnagyobb sajnálatomra nem vehetem tudomásul. A ministerelnök ur itten különösen a háború czéljai tekintetében azokra a beszédekre utalt, amelyeket ő már erre vonatkozólag a múltban elmondott. Ezek a kijelentései azonban az én számomra abszolúte nem nyújtanak kellő felvilágosítás, ezekkel a helyzetet nem látom tisztázottnak és azt állítom, hogy ez mind további tisztázásra szorul. Minthogy a ministerelnök ur erre ugusztus 23-án, szerdán. 295 vonatkozólag bővebb felvilágosítást nem akar adni, ennélfogva válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés balfelől.) A ministerelnök ur válaszában említette a lucki epizódot. Erre nézve csak egyet akarok megjegyezni. Én sohasem állítottam azt, hogy a ministerelnök ur czinizmusa mondatta volna ővele azt, hogy ez a csata egy epizód volt. Én csak azt mondtam, hogy ez a kijelentése valószínűleg az ő tájékozatlanságának tudható be. Most a ministerelnök ur azt mondja, hogy fentartja azt a kijelentését, hogy ez egy epizód, mert ennek nagyobb következményei nem lesznek. Én remélem és óhajtom, hogy a ministerelnök ur jóslata beteljesedjék. Azonban mégis állítom, hogy azt a csatát, amelyben több százezer ember pusztult el, amelyben több száz ágyút vettek el, amelyben a frontot hetven kilométer mélységben és nem tudom hány kilométer szélességben áttörték, ezt a csatát, különösen a háború második évében, nem lehet epizódnak mondani. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Én nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur az ő informálására nézve sem adott Melegítő választ. Tulaj donképen csak a betűhöz tartotta magát. Hiszen én nem tagadom, hogy formailag igaza van a miniszterelnök urnak akkor, amikor azt mondja, hogy igenis meg van határozva, hogy a katonai körök referálni tartoznak a külügyminister urnak. Elismerem, hogy ez igy van, de állítom és fentartom azt, hogy daczára annak, hogy ez igy van, ez nem történik olyan intenzivitással és olyan lelkiismeretességgel, ahogy történni kellene. Ezért a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnak Károlyi Mihály gróf képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni : igen vagy nem ? (Felkiáltások a jobboldalon : Igen! Felkiáltások a baloldalon: Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Lovászy Márton ! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nincs itt, interpellácziója tehát töröltetik. Következik ? . Mihályi Péter jegyző': Huszár Károly (sárvári). Huszár Károly (sárvári): Kérem interpellácziómat a következő interpellácziós napra elhalasztani. Elnök : Javaslom a t. háznak, méltóztassék az engedélyt megadni, hogy az interpelláló képviselő ur interpelláczióját a következő interpellácziós napon terjeszthesse elő. (Helyeslés.) A ház ilyen értelemben határoz. Következik ? Mihályi Péter jegyző: Héderváry Lehel! Héderváry Lehel : T. ház ! Nem az idő előrehaladott voltára való tekintettel, hanem abból a