Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

292 652. országos ülés 1910 ségben vagyunk Ausztriával, két állam vagyunk, amelyeknek közös ügyei vannak, amelyek teljesen egy politikát folytatnak és ezért természetes, hogy mikor megvan az a lehetőség, hogy a küliigyminister más politikai irányokat folytasson, amelyek talán jobban megfelelnek az osztrákoknak, vagy olyan politikát folytasson, amely a katonai körök tradicziója, akkor nekünk eminenter sokkal fontosabb, mint minden más államnak, hogy mi tudjuk, mik a háború czéljai, mik azok a szerződések, amelyek köttettek esetleg a szövetséges államokkal, milyen megállapodásokat kötöttünk Németországgal és milyen terveink vannak a jövőre nézve, (Ugy van t ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket a dolgokat nem lehet frázisokkal elintézni. Ezek olyan dolgok, amelyek igenis a magyar állam szuverenitását és a magyar állam jövőjét elevenében támadják. Ezek olyan dolgok, amelyektől függ a magyar állani fennállása a jövő szempontjából és itt az óhaj és a remény nem elegendő ; nekünk, mint törvényhozóknak tudnunk kell, (ügy van ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) nem remélnünk, nem óhaj tan mik, de tudnunk kell, mit akar a külügyminister, mi a politikája és ha ez a politika megfelel a mi politikánknak, megvan-e az ereje, megvan-e annak a lehetősége, hogy ezt a politikát keresztül is vigye. (Ugy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A háború alatt történtek olyan dolgok, amelyekről a ministerelnök ur egy szóval sem referált, amelyek pedig nagyfontosságúak. Megtörtént pl. az, hogy lemondott a háború alatt a külügyminister, de egy szó magyarázat nem volt. Megtörtént az, hogy itt már a háború folyamán átvette a hadvezetést a német hadvezetőség és átvette pl. Szerbiában is, ahol azt lehet mondani, hogy a szerb front kizárólag eminenter magyar ós illetve osztrák-magyar front és ott is a német hadvezetőség vezénylete alatt folytak az egész hareztéren az operácziók. Ez annyival is súlyosabb és annyival is fontosabb, mert hiszen tudjuk, hogy a háborúnak tulaj donképeni oka épen Szerbia volt és épen Szerbiában ért minket — sajnos — a legnagyobb echeq Potiorek vállalkozása alkalmával. Mikor pedig arról volt szó, hogy ezt a hibát kiköszörüljük, — az, hogy nem egyedül csináltuk, még hagyján, mert hiszen az volt a fő, hogy sikerrel járjon — de hogy nem a mi hadvezetőségünk vezetése alatt történtek ezek az operácziók, az mégis nagyon megdöbbentő és ennek magyarázatát kérni talán mégis csak szabad és talán érthető, hogy érdeklődünk aziránt, vájjon miért történt ez? Ez történt Szerbiában. De azóta az orosz frontot is Hindenburg vezetése alá helyezték. Igaz, a ministerelnök ur itt megmondja általánosságban, hogy ez nem azért történt, mert ott hibákat követtek el, hanem azért, mert egységesebb vezetést akartak elérni. De hiszen, ha egységes vezetés kellett, ezt talán előbb is meg lehetett volna csinálni: (ügy van! a szélsőbaloldalon.) talán nem augusztus 23-án

f szerdáit. kellett volna bevárni azt az epizódot, amelynek folytán mi több* százezer embert vesztettünk. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Ez a lényeg ! Előrelátás a lényeg. Gr, Károlyi Mihály : A ministerelnök ur megszokta azt, hogy ő mindig munkapárti körben mondja el beszédeit, (Derültség jobbfelől.) és a képviselőházat is legjobban szereti munkapárti kaszinónak tekinteni ahol fejbólintással mindent elfogadnak és természetesen minden magyarázat nélkül könnyen lehet tapsokat aratni. Bármennyire csalatkozott a ministerelnök ur ebben az óhajában, mégis azt kell mondanom, hogy bár igenis nekünk feltett szándékunk, hogy nem hozunk elő olyan dolgokat, amelyekkel árthatnánk a hadvezetés érdekeinek, amelyekkel fegyvert adnánk ellenségeinknek, mégis mindent szó nélkül eltűrni nem lehet, különösen magyarázat nélkül nem lehet, tehát magyarázatot követelünk, magyarázatokra szükségünk van, mert csak akkor lehet elképzelni, hogy ez a magyar állam megnyugvással folytathassa ezt a háborút, amely oly nagy vér- és pénzáldozatába kerül. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezért erős elhatározásunk minden eszközt megragadni arra, hogy megismerjük a külügyminister politikáját, megismerjük az ő jövő politikáját és amennyiben a ministerelnök ur nem hajlandó ezt velünk közölni, amennyiben nem hajlandó azt részletezni, mi igenis követelni fogjuk ezt, mert tudni akarjuk a részleteket is, nemcsak általánosságban, mert az a frázis, hogy addig küzdünk, mig a teljes győzelmet elérjük, nagyon szép, de ez még nem elegendő. Mi tudni akarjuk, mik a megállapodások, tudni akarjuk, milyen megállajDodások történtek pl. Lengyelországra nézve, milyen megállapodások történtek a meghódított szerb területekre nézve, milyen megállapodások történtek gazdaságilag, milyen viszonyban állunk Németországgal és vájjon nincsenek-e Németországgal szemben szerződések, amelyekről mi nem tudunk. A béke kérdését most nem akarom tárgyalni. A béke időpontját természetesen én legkevésbbé sem állapithatom meg, mert nem ismerem mindazokat a tényezőket, mindazokat az előfeltételeket, amelyek szükségesek a béke előidézésére. Csak azt mondhatom, hogy a béke időpontjának megítélésére igen fontos az, hogy ismerjük a helyzetet és azt, hogy Németországnak mi a politikai aspirácziója, meddig akar menni ebben a háborúban, mi az a minimum, amelyet szükségesnek tart, hogy a békét megkösse, mert hiszen van egy közmondás, amely a legjobb szövetséges viszonyra is fennállhat, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. (Igaz I Ugy van I balfelől.) Azt a szövetségestárstól sem tudnám rossz néven venni, ha olyan békét akar kötni, amely neki lehetőleg előnyös, mert végre is mindenkinek magának kell gondoskodnia arról, hogy a béke őt teljesen kielégítse. Végzem szavaimat és csak csodálkozásomat