Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 293 fejezem ki, bogy a ministerelnök ur, aki közismert az ő vaskezéről, aki nem ismer akadályokat, aki mindenen keresztül tudott gázolni, akkor, amikor ilyen fontos kérdések vannak, nem tudja azt az erélyt kifejteni, amely szükséges volna. (Igaz! ügy van ! baifelől.) Talán azt tartja, hogy ennek az erélynek kifejtése koczkázatos volna és talán pozicziójának megingatását látná ebben, mert lehet, hogy ő a lucki esetet epizódnak tartja, de az ő bukását nem tartaná epizódnak. (Igaz ! ügy van! halfelöl. Zaj jobbfelől.) Ez az, ami őt visszatartja attól, hogy erélyesen lépjen fel és a hangyabolyba belenyúljon é= ezért burkolja magát hallgatásba és gondolja magában, hogy majd a háború után, a békekötéskor megbeszélhetjük ezeket a dolgokat ; akkor lesz idő minderre. Én ettől teljesen eltérő nézeten vagyok. Én azt tartom, hogy minden nemzet, amely ebben az óriási háborúban részt vesz, annyit fog kivivni magának, amennyit a jelenben viv ki és a magyar állam és a magyar nemzeti eszme egy jottával sem fog többet ldvivni a háború után, mert csakis a háború alatt kell a jövendő magyar államot megalkotni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most kell minden lehetőt megtenni arra, hogy a magyar állam végre kibontakozzék és végre nagy és hatalmas legj^en. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek elmondásával van szerencsém a követkéz ő interpellácziót felolvasni. (Halljuk I Halljuk ! baifelől.) »1. Kitüzte-e a külügyminister és a magyar kormány a háború czéljait ? Ha igen, hajlandó-e azokról az országot tájékoztatni % Ha nem, hajlandó-e ezt a mulasztást pótolni és a háború czéljait világosan kitűzni és megjelölni ? 2. Szándékozik-e a ministerelnök ur intézkedni az iránt, hogy a hadvezetőség lemondjon arról, hogy magának önálló politikai czélokat tűzzön ki, hanem e helyett működését szorosan a kormányzat által kitűzött vagy kitűzendő czélok szerint irányitsa % 3. Szándékozik-e a ministerelnök ur intézkedni az iránt, hogy a hadvezetőség a katonai helyzetről ugy a külügyministert, mint a magyar kormányt megfelelő és megbizható módon állandóan informálja, hogy ezáltal egyrészt megszűnjék a külügyministernek és a magyar kormánynak a katonai helyzetről való, könynyen veszedelmessé válható eddigi tájékozatlansága ; másrészt, hogy a külügyminister és vele egyetértésben a magyar kormány a katonai helyzet pontos ismeretében a béke megkötésére az első kínálkozó alkalmat azonnal megragadhassa ? á. Kérdem a ministerelnök urat, hogy Frigyes főherczeg Ö fensége milyen jogczimen beszélhet hivatalos főparancsnoksági parancsában a monarchia uj határainak megállapításáról ?« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A rninisterelnök ur kíván válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk I Halljuk!) Egy pár, lehetőleg rövid megjegyzést kell tennem a t. képviselő ur által beszéde közben elmondottakra. A t. képviselő ur azt állítja, hogy a monarchia politikai vezetősége és a katonai körök között hagyományos politikai ellentét áll fenn és azt mondja, hogy az intéző katonai körök az 1867-ik évi kiegyezés által teremtett helyzetbe beletörődni nem tudnak. Erre nekem csak az a megjegyzésem, hogy utóvégre én senkinek, aki katonai szolgálatban áll, egyéni nézeteit, meggyőződéseit nem kutatom. Amit feltétlenül meg kell kívánni a hadsereg minden aktiv tagjától, hogy minden politikai ténykedéstől abszolúte távol .tartsa magát. Ez a politizálástól való tartózkodás egyik legszebb tradicziója a mi hadseregünknek, határozott akarata és kívánsága a legfőbb hadúrnak és én nem kétlem, hogy a hadsereg élén álló férfiak ezt a feltétlen kötelességüket korrekté, katonákhoz illő módon teljesíteni fogják a jövőben is. Epén azért feleslegesnek is tartom hozzátenni — mert hiszen egészen felesleges és üres hősködésnek nézne ki — azt, ami különben is magától értetődik, hogy ha bárminő politikai tendenczia mutatkoznék katonai körökben, azzal a kormány a leghatározottabban szembehelyezkednék. Ez nem teszi azt, hogy az illetékes katonai tényezők, különösen háborúban, de még békében is, olyan külpolitikai és területi kérdésekre nézve, amelyeknek természetszerűleg fontos stratégiai oldala is van, állást ne foglalhassanak. Ez nézetem szerint kötelességük is, mert a politikai vezetésért felelős tényezőket tájékoztatni kell az ilyen kérdések katonai, stratégiai oldala felől. Magától értetődik azonban, hogy a döntés ezekre a kérdésekre nézve is kizárólag a felelős politikai vezető tényezőket illeti. (Helyeslés jobbról és a közéfen.) Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy Olaszországgal szemben is ilyen ellentétes áramlat nyilvánul, mert a politikai vezetés az Olaszországgal való szövetséget hozta létre és kívánta ápolni, a katonai vezetés pedig provokatív vagy agreszsziv módon — nem' tudom melyik kifejezést használta — erődítéseket létesített, akkoritt a t. képviselő ur tévedésben van. A katonai vezetőség nem is létesíthetett olyan erődítéseket, amelyekhez a politikai vezetőség hozzá nem járult. És az a tény, hogy az illetékes politikai tényezők ezekhez hozzájárultak, semmi tekintetben a szövetség fentartására irányuló politikai szándékkal ellentétben nincs. Mert, engedelmet kérek, nem egy példa mutatja azt, hogy egymással szövetségben lévő államok is bizonyos defenzív természetű — mert azt kereken tagadom, hogy ezeknek aggreszsziv jellege volt — óvórendszabályokhoz folyamodnak, anélkül hogy ebben bárki is a szövetséges viszony ápolása elleni vétséget látott volna. És most utólag nemcsak a hadsereg, de azok a politikai tényezők is, amelyek beleegyeztek ezen erődök létesítésébe, bizonyára azt gondolhatják, hogy egyáltalán nem volt hiábavaló munka ezen erődök létesítése. (Igaz! Ugy van

I jobbfelől.) És ha a tisztelt képviselő ur azt mondja,