Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 27ö abszolúte nem akartam tángálni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vitéz kapitány ! Nagy zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassanak meghallgatni a ministerelnök urat. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Büszke vagyok kapitányi voltomra. Kapitány vagyok a harcztéren, itt pedig képviselő vagyok. Nem értem, hogy mit akart azzal mondani. Talán ki akar kommandirozni ? (Nagy zaj balfelől.) Szmrecsányi György (közbeszól. Zaj.) Elnök : Kérem Szmercsányi György képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Gr. Tisza István ministerelnök: Ismétlem, én borzasztóan sajnálom a dolgot; én nem értem a képviselő ur érzékenységét; hiszen azt csakugyan mindenki tudja és én első vagyok, aki elismerem, hogy a harcztéren nagyon vitézül teljesiti a kötelességét. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Én csak arra a tényre akartam utalni, — és bocsánatot kérek, az a tény fennáll — hogy az igen tisztelt képviselő ur, aki itt szives volt ismételten kétségbevonni az állításomat, azt hiszem, ebben a tekintetben kevésbbé ismerheti a helyzetet, mint én. Héderváry Lehel : Ezt igy kell mondani, ez helyes ! (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Hg. Windisch-GraetZ LajOS : Csupán a tárgyra vonatkozólag tettem egy megjegyzést. Gr. Tisza István ministerelnök: Mondom, nem akart ez semmi tekintetben bárminő kellemetlenkedés lenni; azt hittem, hogy ez nem lesz kellemetlen. Posgay Miklós : Gyerünk tovább ! (Derültség.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Gr. Tisza István ministerelnök: Tényleg mi sem állhatott távolabb tőlem, mint az a szándék, hogy bárkibe vagyjépen a tisztelt képviselő úrba belekössek, vagy neki kellemetlen dolgot mondjak. Én nagyon sajnálom, hogy az kellemetlen volt és azt hiszem, hogy most már megértettük egymást. (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) Hg. Windisch-Graetz Lajos: Kérem-kérem. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház, én nagyon örülök, ha a t. képviselő urak azt mondják, hogy halljuk, de akkor nagyon kérem, tegyék lehetővé is, hogy meghalljanak. (Halljuk ! jobbfelől.) Ismétlem, azokban a véres veszteségekben a világért sincs az a különbség, amely minálunk a köztudatban él és amit a t. képviselő ur is kifejezett. E tekintetben ma még a veszteséglisták alapján nem lehet beszélni, mert a veszteséglisták a dolog természeténél fogva nem teljesek és csak a háború után lesznek egészen teljesek. De az eddigi — fájdalom, már hosszú idő óta tartván a háború — gazdag és nagy veszteségi listákból is merem állitani azt, hogy valami nagyon nagy különbség a magyarság és a monarchia másik állama lakosságának véráldozata között nem lehet és nem is fog mutatkozni. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) És ha a t. képviselő ur . . . Förster Aurél." A magyarok meghalnak, a csehek pedig otthon maradnak! (Zaj balfelől.) Elnök : Ne méltóztassék a ministerelnök urat minduntalan zavarni. Hiszen a ministerelnök urnak joga, a háznak pedig érdeke, hogy egyvégtében elmondhassa válaszát a ministerelnök ur. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: Ha a t. képviselő ur a véráldozatokról és a gazdasági erőfeszitésről beszél: természetes, mindnyájan tudjuk, hogy ezek az áldozatok milyen nagyok és milyen súlyosak. De bocsánatot kérek, nem szabad ezt a fájdalmas tényt olyan módon odaállitani, mint hogyha abból az következnék, hogy ezek a véráldozatok és gazdasági erőfeszítések közelebb vittek volna bennünket a kimerüléshez, mint bármely más, harczban álló államot. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem is mondta.) Holló Lajos: Nem mondtam! Gr. Tisza István ministerelnök: Ez bizonyára nem is volt szándékában a t. képviselő urnak, de szükségesnek tartom ezt kiemelni és nagyon örülök, hogy nem polémia alakjában kell ezt tennem ; nagyon örülök, hogy a képviselő ur megerősíti állításomat. Hiszen sokkal teljesebben érem el igy czélomat, mint elérném akkor, ha egymásközti megvitatásképen kellene odaállitani, mert czélom az, hogy egyetlenegy, a magyar parlamentben elejtett szót se lehessen ugy odaállitani a külföldön, mint hogyha az a kimerülésnek, a csüggedésnek, a minden áron való békevágynak megnyilatkozása volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ebben mindnyájanegyetértünk, és én nem kívántam egyebet, mint hogy konstatáltassék, hogy bármennyire elválaszszanak egyéb kérdések bennünket : ebben a kérdésben magyar ember között nem lehet véleménykülönbség. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És ezek után csak egy szót engedjen meg nekem a ház, mert hiszen ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok. Azt kérdik a t. képviselő urak, hogy ennek a pazarul kiontott magyar vérnek, hogy az egész magyar nemzet példátlan erőfeszítésének mi lesz a jutalma. És ez a kérdés, melyre nézve azután elvi álláspontunkból kifolyólag felfogásunk természetszerűleg különböző. Szerintem ennek az erőfeszítésnek jutalma a magyar nemzet megnövekedett hatalma, a magyar nemzet megnövekedett politikai ereje, súlya, tekintélye és presztízse lesz (Elénk helyeslés a jobboldalon.), amelylyel fokozott mértékben fogjuk a magyar nemzet gyakorlati czéljait megvalósíthatni; (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) a melylyel fokozott mértékben fogunk a nemzet sorsát előbbrevivő, a nemzetet igazán erősítő, a nemzet akczióképességét igazán fokozó magyar nemzeti politikát folytatni. (Helyeslés a jobboldalon.) De hogy ez a magyar nemzeti politika minő legyen, hogy a közjogi formák után. a jelszavak