Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

280 652. országos ülés 1916 után menjünk-e, vagy reális czélok megvalósítására törekedjünk, (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) ebben a tekintetben, ha lettek volna is valaha kétségeim : az a borzalmas fénv, melyet ez a háború vetett a körülöttünk lévő kegyetlen realitásokra, megtaníthatta a magyar nemzetet arra, hogy ne a jelszavak, ne a formák, de az élő erő gyarapításának szüksége kell hogy irányítsa lépteit. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek előadása után arra kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Holló Lajos : Igen tisztelt képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul vegyem, bár ki kell jelentenem, hogy egy és más nyilatkozatához a magam részéről is helyeslőleg hozzájárulok. Ami a világháború okait illeti, fejtegetései igazán talán nem ily időkbe valók. (Halljuk I Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azonban azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur egyes tényezőket kihagyott a világháború óriási tényezői közül. Például említette az angol és német nagy világkereskedelmi ellentéteket, de nem emiitette például a franczia és német szintén nagy világhatalmi ellentétet, amely szintén nagyon lényeges tényező volt a háború előidézésében. Azután nem emiitette, az egész kialakulásnak egy nagy szembeállítását, hogy itt két nagy gruppirozása j ött létre az európai népeknek, amely grupjűrozás többé nem apró kicsiny kérdésekből, hanem nagy világhatalmi erők összemérésében állott. Ez volt mindnyájmik tudomása szerint a régóta készülő háború valódi oka. Én mást nem állítottam, mint azt, hogy egy ily tényező volt az, a mely Magyarország érdekével volt távoli ellentétben. Hogy ebből most előállott az, hogy nekünk területi épségünk veszélyeztetve, koczkáztatva van, azt, sajnos, mindnyájan tudjuk és azért akarjuk életünket, utolsó csepp vérig feláldozni. A t. ministerelnök ur rossz néven veszi . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: A t. ministerelnök ur rossz néven veszi, hogy a hadviselés tényeit és munkálatait bolygatás és kavarás tárgyává tesszük és tettem felszólalásomban. Bocsánatot kérek, mi a tényeket vesszük itt bírálat alá és igen örültünk volna, ha nincs az a szerbiai nagy katasztrófa, amely azzal végződött, hogy végre Szerbiában is a német szövetségesek hadserege közül való vezérben kellett egy korrektort odaállítani, aki a mi tévedéseinket helyreigazítja. Viszont itt az északi fronton megint egy nagy korrektornak kellett jönnie, aki a tévedéseket helyrehozta. De nekünk az a panaszunk, hogy e tévedések százezrek vérébe kerültek és nekünk épen az a kötelességünk, azért bolygatjuk e kérdéseket, hogy ilyeneket megakadályozzunk. Nem a mi augusztus 23-án, szerdán. kötelességünk volna tulajdonkép, de a t. kormányé elsősorban, amelynek meg kellene vizsgálnia, mik voltak az okok, amelyek előidézték ezt vagy azt a katasztrófát. Vájjon valóban balszerencse volt-e vagy belejátszik ezekbe a tévedésekbe a tehetetlenség munkája, amely még most ott van a vezetők körében és amelyet, ha a kormány nem veszi bírálat alá, ennek a háznak, mint az ország érdekei őrének, kell azt megbírálni. Ott vannak már az igazságok, amelyeket nem nekünk kell kiállítanunk, de kiderittettek egész Európa előtt azok a tények, azok az intézkedések, amelyek egyszerűen a mi hadvezetőségünk egyéneit félretolták az útból és igazi tehetségeket álütott a műveletek élére. A bolygatásnak ez az oka, hogy megakadályozzuk a nagy károkat, amelyek a tévedésekből az országra és a hadviselésre előállottak. A t. ministerelnök ur felhozta azt a hibámat, hogy elmondtam, hogy garnizoncserék történnek, mert Magyarországra hozatnak az ausztriai garnizonok és viszont a mieink elhelyeztetnek Ausztriába. Ez mind megtörténik azzal a különbséggel, hogy az ide Magyarországba hozott garnizonokból nem visznek katonákat a harcztérre, a mienkből pedig igen. Gr. Tisza István ministerelnök: Hogyne vinnék ! Holló Lajos : Ezek szépen itt maradnak helyi szolgálatra ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ugyan! Holló Lajos : Lehet, hogy viszik a harcztérre, de nem a frontra. Gr. Tisza István ministerelnök : Hogyne ! Holló Lajos : A frontra is ? Onnan nem jönnek vissza. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kun Béla : De nem halnak meg ! Holló Lajos : Ezzel függnek össze a veszteségi listák is. Elhiszem, hogy a foglyok beszámításával nem egészen a magyarság javára billen a mérleg. De amikor ily panaszok hangzanak fel, nem volna-e kötelesség a helyszínen inspicziálni, megnézni a valódi helyzetet és az eredményekről beszámolni a panasztevő országgyűlésnek. Lehet-e várni, hogy majd a háború végén a háborús eredményeket regisztráljuk és nem kellene-e megelőzni épen azáltal, hogy a tapasztalt visszaéléseknek idejében elejét veszszük? Nem akarom a t. ház idejét továbbra igénybe venni. Tökéletes tény, hogy mi a csüggedés jelét adni nem akarjuk, nem érzi Magyarországon senki, de épen azért, mert tudjuk, hogy a küzdelem e fázisában az erők minden összeszedésére van szükség, ép azért kívánjuk, hogy necsak azokra hárittassék a teher, akik életükkel és fegyverükkel állnak őrt, de azok ténykedése is vétessék elő és azok is vonassanak felelősségre, akiknek munkájától e fegyverek diadala és győzelme függ és akik az eredményt koczkára teszik. Ez az, amiért a bírálat szavát erősen kellett hangoztatni, Kétségtelen az, hogy megtaníthat bennünket az a fény, amely e világégésnél előáll^ hogy mi a